Udvardi Erzsébet kész elképzeléssel fogad:

– Sokat és sokfélét írtak már a munkámról, mi lenne, ha ma csak az oltárképeimről beszélnénk?

Hajlok a szóra – egyébként sem szerencsés, ha a riporter ellenvetéssel kezdi a faggatódzást, de azért megkérdem:

– Miért csak, és miért éppen az oltárképek? Egyáltalában, hogy lett a Balaton festőjéből – templomfestő?

– A főiskola elvégzése után rajzot tanítottam, s mellette úgy festettem a világot, ahogy tanultam. Igyekeztem visszaadni a tájban a színt, a fényt, a levegőt. Bizonyítani, hogy megtanultam a perspektivikus ábrázolást, a szakmát. Szerettem tanítani, de tartottam attól, hogy rajztanárként vasárnapi festő maradok, és egész életemben fájni fog, hogy valami fontosat elmulasztottam.