Ha a történelem más irányt vesz, vagy csak néhány évvel később találkozik szerelmével, a magyar Zsuzsi Starkloff Gloucester hercegnője lett volna, és a brit arisztokrácia köreibe tartozott volna. Lakása lett volna a Kensington-palotában, birtoka Northamptonshire grófságban. Az asszony ehelyett 2020. május 23-án bekövetkezett haláláig Amerikában, Colorado állambeli otthonában élt, és csak az ott látható fotók, valamint a nyakláncán viselt W-betűs pecsétgyűrű árulkodott kalandos múltjáról és tragikus szerelméről.

Zsuzsi Starkloff Vilmos gloucesteri herceg halála után soha nem ment újra férjhez, és mint a róla szóló dokumentumfilmben mesélte, nem volt nap, hogy ne gondolt volna élete legnagyobb szerelmére. II. Erzsébet unokatestvérének tragikus története még egy olyan korban kezdődött, amikor egy királyi családtag (sőt, főleg a brit királyi család tagja) nem házasodhatott szabadon. A páros az ismerőseik szerint maga volt az álompár, szerelmüket azonban nem nézte jó szemmel a királyi család. Hogy miért? A már mindenki által ismert, és ma már szinte értelmezhetetlen szabály miatt, miszerint a királyi család tagjai nem házasodhattak elvált személyekkel.

Márpedig Zsuzsi Starkloff, született Lehel Zsuzsi, kétszeresen elvált nő volt. 1936-ban született Budapesten, nagyon fiatalon ment hozzá első férjéhez, Serfőző Tiborhoz, akitől egy lánya született, Andrea. 1956-ban férjével és kislányukkal Ausztriába menekültek, végül menekültként az Egyesült Államokban telepedtek le, ahol végül elváltak. Zsuzsi stewardessként kezdett dolgozni, majd nem sokkal később hozzáment második férjéhez, Malcolm Edward Starkloffhoz, aki pilóta volt. A férfi Tokióban kapott állást, ezért a család odaköltözött, de végül ez a kapcsolat is tönkrement, elváltak útjaik. Zsuzsi Japánban maradt, és modellként dolgozott akkor is, amikor a 27 éves herceg az országba érkezett.

A királyi család elfeledett sztárja

Gloucester hercege 1941-ben született. A jóképű, okos, sportos fiatalember már etoni éveiben a kötelességtudat és a kalandvágy között őrlődött. Miután befejezte tanulmányait Cambridge-ben, diplomáciai karriert kezdett, szenvedélye azonban a repülés volt. Ő volt az aranyifjú, a királyi család sztárja, aki külsejében és viselkedésében is a hollywoodi sztárokhoz hasonlított. Imádták az emberek, imádták a nők a fiatalembert, aki negyedik volt a trónöröklési sorban. Amikor 1968-ban Japánba helyezték, saját kisgépén tette meg az utat 16 nap alatt.

Vilmos gloucesteri herceget imádták a nők. (Photo by Ted West/Central Press/Getty Images)

Tokióban óriási szenzációt keltett az érkezése, körberajongták a nők, köztük a második férjétől frissen elvált egykori légikísérő, a nála öt évvel idősebb Zsuzsi Starkloff, aki modellként dolgozott a japán fővárosban. Egy fogadáson mutatták be őket egymásnak, utána a nő meghívta egy álarcosbálba, amelyet az egyik barátja szervezett. Meghívót is írt a hercegnek, Királyfi (Prince Charming) megnevezéssel, amit úgy írt alá, Hamupipőke (Cindarella). Aztán a bálon megpecsételődött a sorsuk:

„Felkért táncolni, ez volt a kezdete a kapcsolatunknak. A munkától eltekintve minden percet együtt töltöttünk. Romlatlan volt, és korához képest nagyon érett”

 – emlékezett vissza Zsuzsi Starkloff a róla szóló dokumentumfilmben. A herceg és a kétszeresen elvált magyar zsidó nő szerelme azonban aggodalommal töltötte el a magasabb köröket, amelyek nem találták megfelelő hercegi menyasszonynak az egyedülálló anyát, főleg nem egy olyan herceg számára, aki születésekor negyedik volt a trónöröklés rendjében. Csakúgy, mint korábban nagybátyja, VIII. Eduárd király, aki lemondott a trónról, hogy elvehesse kétszeresen elvált amerikai szerelmét, Wallis Simpsont, Vilmos is őrlődött, noha végül az ő esetében a sors döntött.

A kapcsolat kezdete után alig egy évvel, 1969-ben Tokióba látogatott a királynő húga, Margit. A hercegnő hivatalosan a kereskedelmi kapcsolatok, valójában azonban a herceg szerelmi ügye miatt érkezett. „Bár Vilmos azt mondta, a hercegnő szépnek és okosnak talált engem, nem hiszem, hogy támogatta volna az ügyünket” – fogalmazott Zsuzsi Starkloff. Megérzése jó volt, a dokumentumfilmből kiderült, hogy hazatérve Margit levelet írt unokatestvérének, amelyben arra kérte, ne hozzon elhamarkodott döntést. Vilmos azonban másképp gondolta, és elhatározta, hogy levelet ír a királynőnek, engedélyt kérve, hogy elvegye magyar szerelmét. Nagy-Britanniában 1772 óta törvény írja elő, hogy a királyi család tagjainak szükségük van az uralkodó beleegyezésére a házasságkötéshez.

„Erzsébet azt mondta neki, hogy hallgasson a szívére, férje, Fülöp herceg azonban nem örült” – emlékezik vissza Starkloff a filmben. 

Vilmos egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a kötelezettségeit és magánéletét. „Nagyon lojális volt a családjához, én pedig nem akartam nyomást gyakorolni rá” – mondta. 1970-ben a herceg apja (Henrik gloucesteri herceg, II. Erzsébet apjának, VI. Györgynek fivére) agyvérzést szenvedett, így Vilmosnak vissza kellett térnie Nagy-Britanniába. Zsuzsi Starkloff ezután New Yorkba költözött, de a herceg hamarosan meghívta Angliába, hogy bemutassa szüleinek. „Az apja nagyon beteg volt, tolószékben ült, a hercegnő azonban melegen fogadott. Kedves volt és barátságos, de nem tudtam, mit gondol valójában” – mesélte.  A nő aztán visszatért New Yorkba, telefonon, illetve leveleken keresztül tartották a kapcsolatot. 1972-ben a herceg meghívta őt, hogy kísérje el egy repülőversenyre. „Nem tudtam szabaddá tenni magam, így megbeszéltük, hogy ő jön New Yorkba” – emlékezett vissza Zsuzsi Starkloff. Augusztus 28-án, a versenyen a herceg lezuhant a gépével és meghalt, a másodipilótával együtt, akinek helyén Zsuzsi ült volna, ha ott van. „Egy újságírótól tudtam meg a hírt, le voltam sújtva. Az első gondolatom az édesanyja volt, aki elment a versenyre. Milyen tragikus: végig kellett néznie, ahogy meghal a fia”.

A szív megszakad

Zsuzsi Starkloff évtizedeken keresztül egyszer sem beszélt kettejük kapcsolatáról a nyilvánosság előtt. A 2015-ös dokumentumfilmben viszont vállalta, hogy beszéljen a fiatalon elhunyt hercegről, akit II. Erzsébet legidősebb fia, Károly herceg annyira csodált, hogy később róla nevezte el elsőszülöttjét, Vilmos herceget. „Megszakadt a szívem” – fogalmazott  az akkor már 78 éves asszony, aki Vilmos emlékére megtanult repülőt vezetni. „Mindig biztatott, hogy próbáljam meg. Így amikor elveszítettem őt, nemcsak, hogy pilóta lettem, hanem oktató is.” Később saját iskolája lett.

És ugyan Zsuzsi Starkloffot saját bevallása szerint soha nem érekelték a „mi lett volna ha” álmodozások, az biztos, hogy ha Vilmos életben marad, hat évvel később már senki sem állt volna útjába frigyüknek. 1977-ben II. Erzsébet egy másik unokatestvére, Mihály kenti herceg az udvar jóváhagyásával feleségül vett egy elvált cseh nőt, illetve 1978-ban Erzsébet húga, Margit hercegnő elvált, ezzel pedig az előtte levő 430 év óta ő lett a királyi család első magas rangú tagja, aki elvált.

„Ha Vilmos más korban születik, szabadon választhatott volna. De szép emlékeket adtunk egymásnak, és ezt nem mindenkinek adatik meg az életben”

– summázta Zsuzsi Starkloff a tragikus szerelmet.

38 és fél évvel később az új Vilmos, aki a nevét kapta Gloucester hercegéről, már azt vehette el, akit a szíve választott. Ha végig nézdnéd a Zsuzsi Starkloffról készült dokumetumfilmet, itt megteheted. (A film angolul van, magyar felirat nincs hozzá.)

Kiemelt kép: Getty Images, forrás: MTI Archívum, A Tragic Love Story | The Other Prince William, Hungarian Free Press,  Wikipedia,