Egy legendás színésznő legendás otthona – a Liz Taylor házáról készült fotósorozat intim portrét rajzol a díváról, ami nemcsak a rajongók számára érdekes.

Elizabeth Taylor nemcsak egyszerűen színésznő, világsztár, hanem igazi humanitárius volt, aki számára a családi fészek mindennél fontosabb volt. Neve egyet jelent a nagybetűs hollywoodi sztárral, az álomgyár aranykorának egyik legnagyobb dívája volt. A világ legszebb asszonyának nevezték, életét siker és csillogás kísérte, viharos magánélet, 8 férj, Oscar- és Golden Globe-díjak, feledhetetlen filmek és megannyi gyémánt kísérte élete során. A sztárok esetében általában nem jellemző, hogy ugyanott éljenek évtizedeken keresztül – Liz Taylor ebben is különleges volt, hiszen Los Angeles Bel-Air negyedében található háza, a Nimes út 700 három évtizeden keresztül volt elsődleges otthona: a ranch-jellegű épületet 1981-ben vásárolta, és egészen 2011-ben bekövetkezett haláláig ott élt. Akik ismerték, azok számára ajtaja mindig nyitva állt, ha a falak mesélni tudnának, a Nimes úti ház falai egészen elképesztő történetekről regélhetnének.

Egy díva otthona

De hogy milyen volt ez az otthon? Ha be akarunk kukkantani, akkor Catherine Opie fotóművész 2011-es albuma, a 700 Nimes Road lesz a belépőnk Elizabeth Taylor varázslatos világába, hiszen a 2011-ben elhunyt színésznő házát és tárgyait ő örökítette meg nem sokkal a díva halála előtt, illetve utána.

Catherine Opie: 700 Nimes Road, megnyitó. West Hollywood, Kalifornia. 2016. január 22. (Fotó: Stefanie Keenan/Getty Images for The Museum Of Contemporary Art, Los Angeles)

A fotós fél éven keresztül dolgozott a projekten, amely úgy mutatja meg Liz otthonát és általa őt magát is, amilyen volt: barátságosnak, fényűzőnek, de mégsem hivalkodónak, egy sztárnak, aki embertársait szerette legjobban a világon. Taylor barátja, a divattervező Valentino Garavani is kiemelte az őt jellemző kettősséget, amikor róla nyilatkozott:

Varázslatos kert

Mielőtt Liz Taylor 1981-ben megvette volna a házat, az Nancy Sinatra (ez a Nancy Frank Sinatra első felesége volt) birtokában volt. Nemcsak a ház, a kertje is egészen elképesztő. Elizabeth Taylor kérése az volt Nicholas Walker tájépítész felé, hogy egy tipikus angol kert mását varázsolja az udvarába, de végül Walker meggyőzte, hogy a száraz kaliforniai időjárás nem kedvezne az efféle növényzetnek. Végül a világ minden tájáról származó, szárazságtűrő növényekkel telepítette be a kertet, ami ugyan angolos nem lett, viszont különleges mindenképp. Csobogók, ponty-tó, pihenősarkok és lugasok tarkították, mindenképp megfelelt a színésznő azon kérésnek, hogy legyen merész. A kertben ráadásul több eseményen is a Cirque du Soleil táncosai tartottak előadásokat. Taylor halála után az ingatlan eladósorba került, egy indiai üzletember, Rocky Malhotra vásárolta meg 8.6 millió dollárért.

„Amikor fontos eseményen kellett megjelennie, akkor természetesen a legszebb ruháit és a legcsodálatosabb ékszereit viselte, akkor vált Elizabeth Taylorrá, a sztárrá – mondta. – De otthon azt szerette, ha hangulatos, kényelmes tér, illetve a barátai és persze jó ételek veszik körül.” Az Opie képeken bemutatott ház és az általa kirajzolódott Taylor portré is ezt támasztja alá. A 650 négyzetméteres épület fél hektárnyi területen fekszik Beverly Hills fölött, a Bel-Air nevű, többnyire igen fényűző lakónegyedben, Los Angeles nyugati részén, a Santa Monica hegység lábánál. Magáról az útról semmit sem láthatunk a legendás házból, kerítés és sűrű növényzet védi az illetéktelen pillantásoktól, ráadásul a házhoz egy hosszú autóbejáró vezet. Az épület ranch stílusban épült, 6 hálószoba található benne (ezek közül kettő lakosztály, vagyis ezekhez a hálószobákhoz külön, a szobából nyíló fürdőszoba is tartozik), emellett pedig 6 fürdőszoba, öltözőszobák (csak egy külön a cipőknek!), hatalmas nappali, ebédlő, konyha és természetesen egy trófea szoba (itt tartotta a színésznő a díjait, illetve a róla készült Andy Warhol portrét, amit a művész maga ajándékozott neki) osztoztak a téren.

Taylor fia, Christopher Wilding szerint a ház mindig központi szerepet játszott a család életében, itt ülték meg az ünnepeket is, ez volt az otthon, amely mindig az állandóságot képviselte a változások közepette.

Taylor minden vasárnap összejövetelt tartott közeli barátainak és családtagjainak, akik imádtak hozzá átjárni. A színésznő titkára szerint egyik dédunokája, noha nem előtte, de luxusnagyinak hívta a színésznőt, így különböztetve meg a másik déditől. 

Portré a tárgyakon keresztül

Catherine Opie azt mesélte interjúiban, hogy ez a projekt egyike volt azoknak, amik szinte véletlenszerűen hullanak az ember ölébe. Kiderült, hogy ugyanaz volt a könyvelője, mint a színésznőnek, és a könyvelő többször is kérdezte a híres fotóst, hogy miért nem készít képeket Elizabeth Taylorról? Opie azt mondogatta, hogy nem igazán fényképez sztárokat. Később, amikor a Barack Obama beiktatásáról készült anyagot fotózta, eszébe jutott William Eggleston, aki korábban Jimmy Carter elnök beiktatását örökítette meg, majd később Elvis Presley emlékhellyé vált otthonát, Gracelandet is dokumentálta.

„Ez késztetett arra, hogy elgondolkodjak a csendéleten keresztül történő portrék készítésének gondolatán, azon, hogyan terjesszem ki azt a műfajt, amiben korábban annyi időt töltöttem.” Így végül Opie felkereste könyvelőjét és elmondta neki, hogy mégiscsak szívesen elkészítené Elizabeth portréját, annak tárgyain keresztül.

A könyvelő végül összekötötte Tim Mendelsonnal, aki nemcsak barátja volt a színésznőnek, de 20 éven át személyi titkáraként is dolgozott, ráadásul a díva végrendeletének megfelelően ő vagyonának egyik kezelője is, emellett pedig az Elizabeth Taylor AIDS Alapítvány munkatársa. Így aztán ha valaki, ő igazán jól ismerte a hollywoodi ikon mindegyik oldalát. „Elizabeth az olyan otthonokat szerette, amelyben kényelmesen érzik magukat az emberek – mondta Mendelson a Los Angeles magazinnak. – Elég nagy a ház, de meleg hangulatú volt és semmiképpen sem grandiózus.”

Mendelson azt is elárulta, hogy ugyan igazi díva volt és a színésznőé volt néhány a világ leghíresebb gyémántjai közül, de voltak nagyon is hétköznapi kedvtelései, például imádta a padlószőnyeget, az NCIS című sorozatot és a rántott csirkét is.

Catherine Opie (középen): 700 Nimes Road, megnyitó. West Hollywood, Kalifornia. 2016. január 22. (Fotó: Stefanie Keenan/Getty Images for The Museum Of Contemporary Art, Los Angeles)

„Nagyon szerette az embereket. Persze az állatokért is rajongott, de az emberek voltak számára a legfontosabbak.” Miután Mendelson tanulmányozta Catherine Opie munkásságát, úgy döntött, felveti a színésznőnek a projekt ötletét, hiszen látta, a fotós bizonyára nem a lakberendező magazinok stílusában ragadná meg Liz lakhelyének szellemét. „Azt gondoltam, egészen más szemszögből fotózza majd a tereket. Ő nagyon nem egy lányos lány, míg Elizabeth nagyon lányos volt. Azt gondoltam, ez a projekt egészen érdekesen is elsülhet. Szóval elmentem Elizabeth-hez, ő pedig rögtön értette, miről van szó és azt mondta, csinálja nyugodtan.” A fotósorozat el is készült: Opie munkája, noha az ünnepelt sztár tárgyait állítja középpontjába, mégsem lesz voyeurisztikus, hiszen olyan gyengéden közelíti meg a legapróbb részleteket és textúrákat is, hogy abból valóban egy egészen intim Elizabeth Taylor portré áll össze. Méghozzá teljes portré, a maga kontrasztjaival, Elizabeth személyiségének összes árnyalatával.

A humanitárius díva

Elizabeth Taylor a HIV és az AIDS elleni küzdelem ikonjává vált, amikor az 1980-as években elkezdte humanitárius munkáját. Abban a korban, amikor olyan keveset lehetett tudni a HIV-vírusról, és a fertőzés legsúlyosabb, halálos stádiumáról, az AIDS-ről, ő az elsők között akart segíteni. „Riasztóbbnál riasztóbb hírek érkeztek erről az új betegségről, én pedig folyamatosan azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem segít senki. Aztán rájöttem, hogy én is ugyanolyan vagyok, mint a többiek, hiszen én sem teszem” – mondta korábban a színésznő, aki 1985-ben csatlakozott egy orvoscsoporthoz, és megalapították az Amerikai AIDS Kutatások Alapítványát, ismertebb nevén az amfAR-t. Elizabeth Taylor élete végéig aktív munkát vállalt a rászorulók megsegítésében, amely nem egyszer túlmutatott a legális opciókon. Csupán néhány éve derült ki a nagyközönség számára barátja, Kathy Ireland elbeszéléséből, hogy Liz gyakorlatilag underground hálózatot is működtetett, amelyen keresztül kísérleti szakaszban lévő HIV-gyógyszereket próbált szerezni a betegeknek (gyakran ékszerei eladásával), akik közül többeknek a Nimes út 700 alatt biztosított biztonságos, de illegális menedékházat. A gyógyszerbeszerzés veszélyes tevékenység volt, akár börtönbüntetéssel is sújthatták volna, de a színésznő nem ismert félelmet.

Hiszen ahogy barátai is mondták, Elizabeth Taylor már életében sem csak egy síkon volt értelmezhető. Ott volt a couture-be öltözött díva a legelképesztőbb gyémánt ékszerekkel és fényűző életével, de közben ő volt Elizabeth Taylor, fáradhatatlan filantróp és szószóló, az AIDS-elleni küzdelem egyik első híres harcosa is. Catherine Opie a sztár Elizabeth Taylor és a magánember, illetve a humanitárius Elizabeth Taylor közötti kapcsolatot tárja fel tárgyain és lakóhelyén keresztül, otthoni életének meghitt és olykor megható relikviáin keresztül – lencsevégre kapta például a színésznő piros babacipőjét is, de igen emlékezetes az a kép is, amelyen bekeretezett fotók láthatók Michael Jacksonról, Taylor jó barátjáról, illetve magáról a színésznőről Jacko és mások társaságában. Az asztalkán, amelyen a képek állnak, az egyéb csecsebecséken kívül ott fekszik egy tévé távirányító használati útmutatója is, amitől válik igazán emberivé a dívához illő kis részlet. (A képet lásd a galériában!)

Catherine Opie, akinek portréfotói általában az egyén és annak társadalmi vagy politikai közösségeivel való kapcsolatát tárják fel, megrendítő munkát végzett: szinte érezzük a fotókon Elizabeth Taylor jelenlétét, ami már csak azért is rendkívüli, mert még csak nem is találkoztak a színésznővel,

hiszen Opie azután kezdte meg a munkát, miután Taylor kórházba vonult, és nem sokkal 2011. márciusában bekövetkezett halála előtt fejezte be a sorozatot. Csaknem 3000 képet készített, amelyből 129 darab került be a könyvbe (700 Nimes Road), és amelyek gyakran kiállítások anyagaként múzeumokban is felbukkannak.

NÉZD MEG A 700 NIMES ROAD NÉHÁNY KÉPÉT A GALÉRIÁBAN:

Galéria | 10 kép

Nézz be velünk Elizabeth Taylor otthonába!

Nézz be velünk Elizabeth Taylor otthonába!

Fotó megosztása:

A képek, noha fényűző gazdagságot ábrázolnak, hűen mutatják, hogy milyen volt a színésznő valójában: egy igaz barát, aki az emberség megtartásáért küzdött egy embertelen világban. Tim Mendelson ezekkel a szavakkal emlékezett róla:

„A leghűségesebb barát volt. Akkor mutatkozott ez meg legjobban, ha bajba kerültél. Intuitív volt, érzékeny, már-már olyan, akár egy médium, ha úgy tetszik. Azonnal tudta, ha szükség van rá és mindig tudta, mit kell tennie. És mivel ő volt Elizabeth Taylor, szinte hegyeket volt képes megmozgatni. Ő tanított meg értékeli saját magamat. Ő tanított meg arra, hogy minden ember fontos…

Amikor elkezdtem neki dolgozni, gyakorlatilag még nem bújtam elő. Mellette éreztem azt először életemben, hogy nyugodtan lehetek nyíltan meleg, mert az ő világában egyáltalán nem volt ok arra, hogy emiatt kényelmetlenül érezzem magam.” Liz Taylor materializmusa soha nem sekélyességről szólt, a világhírnév ellenére is átlagos ember maradt, akinek dívás, mégis igen emberi természetét talán az az idézete foglalja legjobban össze, amely hivatalos Twitter-oldalán bukkant fel 2009-ben: „Egy gyémánt vállán nem lehet sírni, és a gyémántok melegen sem tartanak éjszaka. De mindenképpen öröm nézni őket, ha rájuk süt a nap.”

(Kiemelt kép: Elizabeth Taylor otthonában, Los Angeles, Kalifornia. 1987. április. Fotó: Michael Ochs Archives / Getty Images)