Maszk, gumikesztyű, fertőtlenítő folyadék: szakrendelőkben mindennapos, iskolákban szerencsére ritka kellékek. Idén azonban az ünneplő ruha mellett védőfelszerelést is viseltek a diákok, akik nem parázták túl a szokatlan érettségit. Idegességről nem, inkább szomorúságról számoltak be az elmaradt ballagás és a szerenád miatt.

Mi történt?

Komoly óvintézkedések bevezetésével elkezdődtek az érettségik.

Miért fontos ez?

Sokáig kérdéses volt, megtarthatók-e az érettségik a jelenlegi járványhelyzetben. A bizonytalanság komoly terhet jelentett a diákoknak. A legtöbben örülnek annak, hogy a vizsgákat végül megtartják.

Tovább olvasnál? Amiről még szó lesz:

  • Milyen óvintézkedések kerültek bevezetésre az érettségi vizsga alatt?
  • Diákok mesélnek arról, hogyan élték meg az érettségi első napját.
  • Milyen terveik vannak a diákoknak az elmaradt ballagások karantén utáni bepótlására?

Fertőtlenített vizsga

– Az iskola zárt Facebook-csoportjában már napokkal az érettségi előtt sok információt posztoltak arról, mik lesznek a higiénés szabályok a vizsga alatt, így semmi nem ért minket váratlanul – osztja meg élményeit Bak Vivien, aki a Szegedi Szakképzési Centrum Kőrösy József Közgazdasági Szakgimnáziumában tanul. Az ő osztályukban mindössze egy tanuló döntött úgy, hogy inkább ősszel érettségizik. Náluk az érettségi reggelén már 7 óra 50-től elkezdték beengedni a diákokat az iskola épületébe, de csak egyesével léphettek be a kapun. A csoportosulások elkerülése érdekében arra is figyeltek, hogy az emeleten és a földszinten érettségizők ne egy bejáratot használjanak. – Még az ellenőrök is osztottak maszkokat a trolin – meséli Vivien. A szigorúság a vizsga alatt sem oldódott: a felügyelő tanárok fél órával az írásbelik megkezdése előtt bent voltak a teremben, kézfertőtlenítőkkel, maszkokkal, gumikesztyűkkel felszerelve. Aki a vizsga alatt kiment a mosdóba, annak a kezét újra le kellett fújni fertőtlenítővel.
– A tanáraink felszerelkeztek, volt, aki a saját kézfertőtlenítő géljét dobta be a közösbe – teszi hozzá. A teremben minden második padhoz lehetett csak leülni, ezeket az asztalokat a tanárok előre megjelölték, így nem volt zűrzavar abból sem, hogy ki hová ül. Viviennek nem önmagában a rendkívüli körülmények között megszervezett vizsga, hanem a felkészülés, és a karanténban töltött hetek okoztak nehézségeket.

– Se bankett, se ballagás. Ez sokakat megviselt az osztályomban. És ez a hangulat rányomta a bélyegét az érettségire is. Az osztálychatben érezni lehet a légkörön, hogy nem olyan már, mint amilyen a karantén előtt volt.

Sok konfliktus van. Például azon ment a vita, hogy küldjünk-e olyan fotókat, amelyen a ballagási ruhánkban vagyunk, egy virtuális ballagási kép kedvéért. Volt, aki szerint hülyeség ballagó ruhára költeni ilyen helyzetben. Az ilyen viták roncsolták a hangulatot. Folyamatosak az ellentétek a chatcsoportban. Remélem, az érettségi alatt nem robban ki valami mélyebb konfliktus – fogalmaz, érzékeltetve, hogy a járvány miatti intézkedések milyen alattomosan teszik próbára a fiatalok idegrendszerét is. Azt leszámítva, hogy egyedül, távoktatásban nehéz volt Viviennek a felkészülés, a magyar érettségit követően megkönnyebbülést érzett. – Nagyon stresszeltem. De amikor elkezdtem az írást, sokkal jobb volt. Utána pedig azt éreztem, felesleges volt annyira izgulnom – vallja be. Megjegyzi: szerencsére nem voltak szívatósak a magyar érettségi feladatok. Az biztos, az osztálya meg fogja tartani a most elmaradt bankettet. Sőt, ahogy lehetséges, úgy osztálykirándulásra is elmennek majd.

– A járványügyi helyzet miatt az elmúlt napokban volt bennem stressz. Az iskolám már napokkal korábban értesített arról, hogy minden szükséges védőfelszerelést biztosítanak – meséli Tamás Orsolya. A miskolci Hermann Ottó Gimnázium végzőse azt mondja, szigorúan felügyelték a tanárok, hogy a folyosón is tartsák a diákok egymás között a másfél métert. – Ez kicsit fura volt. Ahogy közelebb mentünk egymáshoz, ránk szóltak, persze, ez abszolút érthető. De rég voltunk közösségben, jó lett volna többet beszélgetni egymással – fűzi hozzá. Orsolya gimnáziumában is mindenki használt kézfertőtlenítőt és maszkot, amit csak vizsga közben vettek le. – Jól kezelte ezt mindenki, nem volt plusz stressz, értjük, hogy miért volt minderre szükség. Nem frusztráltság, inkább szomorúság volt emiatt bennünk – fogalmaz. Orsolya a jó oldalát tapasztalta meg az iskolabezárásnak, neki az érettségi előtt jobban ment a felkészülés úgy, hogy nem kellett bejárnia.

Tamás Orsolya

Tudott élni azzal a lehetőséggel, hogy maga oszthatta be az idejét. Az ő iskolájában a digitális oktatás is jól szervezett volt, Skype-on mentek a magyar, történelem és matek órák is. Folyamatosan tartották a tanárok a diákokkal a kapcsolatot, ami segítette a felkészülésüket. Orsolya osztályában azonban többen is őszre halasztották az érettségit: volt, aki ezt már áprilisban tudta és jelezte, de volt olyan osztálytársa is, aki a vizsga napján, hétfőn reggel értesítette az osztályfőnököt a döntéséről. – A legjobban a magyar érettségitől féltem. Nem akarok túl bizakodónak tűnni, de egész jó lett. Visszagondolva nem is volt annyira nehéz. Készülni kellett rá, de meg lehetett írni – értékeli a vizsga nehézségét. Orsolyáék azt tervezik, ha vége a karanténnak, „baráti összejövetel fílingben” ünneplik meg, hogy leérettségiztek. – Az osztályfőnökünk kérte, hogy küldjünk magunkról egy képet, amelyen kiöltözünk, ezt megszerkesztik majd ballagási képnek – fűzi hozzá. Ennyi emlékük lesz a karantén miatt elmaradt ballagásról.

 

Nagy bulikról szőtt tervek

Schermann Fruzsina, aki a budapesti Magyar-Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium végzőse, arról számol be, hogy egyáltalán nem volt érezhető semmiféle feszültség a diáktársaiban a járványügyi helyzet miatt. Mindenki fertőtlenítette a kezét és hordta a maszkot, amíg nem ült be a terembe.
– A vizsga alatt csak egy lány tartotta magán, de az ő édesanyja beteg – meséli. Szerinte mindössze csak az volt szürreális, hogy a diákok nem érhettek hozzá a kilincsekhez, azokat a tanárok fogták meg, ha szükséges volt. – Nem volt nyomasztó a hangulat – szögezi le. Fruzsináék osztályából senki nem halasztott, ahogy fogalmaz, náluk mindenki ambiciózus. A szabályokat náluk is szigorúan betartották: egy teremben tíz vagy kevesebb diák vizsgázott. – A mi osztályunk 19 fős, és négy tanteremben voltunk elosztva. A tanárok csak akkor néztek ránk szigorúan, ha közelebb mentünk valakihez a folyosón.

Olyan fura volt újra találkozni az osztályommal, két hónapja csak videóchaten látom őket

– fogalmaz. Elmeséli azt is, hogy náluk a távoktatás nem volt túl optimális, mindössze „beadandók sorozatát” jelentette. Részletes javítást is csak elvétve kaptak. – Nagyon hiányzott a segítség a felkészülésben. Amikor ülsz a tanórán, akarva akaratlanul is belemegy a füledbe az aktuális töri, magyar óra – mondja Fruzsina.
Az ő iskolájukban az osztályfőnök tartott az érettségi előtt egy „osztályösztönző” ZOOM MEETING órát, ezt afféle hangulatjavítónak szánta. Majd tartott egy online búcsúztató órát is, amin a legtöbb osztálytársa részt vett. – Kivéve azok, akiknek átállt a bioritmusuk. Előfordult párunkkal, hogy ebben a helyzetben, amikor nincs miért felkelni reggel hétkor, akkor este sokáig maradunk fent – mondja. Fruzsinának a legjobban a szerenád hiányzik. Ezt bepótolni már nem lehet. A karantén feloldását követően, amint engedélyezik, hogy maszk nélkül, egy étteremben harminc ember összejöhessen, nagy bulit terveznek, ahová az összes tanárt meghívják majd.
Jóni Erika és Rontó Róbert a miskolci Dr. Ámbédkar Gimnázium végzősei. Ez az intézmény kicsit más, mint egy sima középiskola, mert olyan, hátrányos helyzetű diákoknak kínál kitörési utakat az érettségin keresztül, akikről a magyar átlagos közoktatás lemond.
– Jól ment a vizsga, úgy fogtam fel az egészet, mint ha nem érettségi lenne, hanem egy sima vizsga, amit nekünk havonta amúgy le kell tennünk. Jó lett volna, ha a felkészülés alatt nincs karantén, de nem ezen a két hónapon múlik a siker, hanem azon, amit négy éven keresztül tanultunk. Kora reggel beszéltünk arról, milyen jó lenne, ha lenne a feladatok között lenne Petőfi, Ady, József Attila vagy Arany.

Jóni Rita

Sokat gyakoroltunk verselemzést ezeknek a költőknek a műveiből. És összejött: az egyik feladatban Arany János költészete volt – mondja Erika, aki szerint talán nem is véletlen, hogy a feladatok nem voltak túl nehezek, talán a feladatok írói is tekintettel voltak a helyzetre. – Az volt idegesítő, hogy tartani kellett a két méter távolságot azokkal az osztálytársaimmal, tanáraimmal, akiket két hónapja nem láttam és már hiányoztak. Zavart a maszk is, de én csak addig hordtam, amíg el nem kezdtük az írást. Már csak azért is levettem vizsga alatt, mert szemüveges vagyok, és bepárásodik, ha a maszk hosszan rajtam van – fogalmazott.

Inkább az bosszantja, hogy többet kell várni az írásbelik kiértékelésére mint máskor, mert a vírus hosszan fertőzőképes marad papíron is, ezért a feladatlapokat javítás előtt 24 órán keresztül egy széfben tárolják. A várakozás idegtépő a diákoknak.

Erikának a ballagás annyira nem hiányzik, a tablókép elkészítését pedig bepótolják az iskolában később. – Négyen vagyunk az osztályban. A tanáraink azzal kedveskedtek, hogy az elmúlt évek alatt készült képeinket összegyűjtötték, és mindenkinek egy kis személyre szabott összeállítást készítettek búcsúzóul. Ez nagyon jól esett nekünk – teszi hozzá.

 

Rontó Róbert

– Ez nekem is jól esett. Gondoltak ránk a tanáraink – veszi át a szót Róbert. Őt sem zavarta egyébként a maszk és a sokféle járványügyi
óvintézkedés. Neki igazán a felkészülés okozott gondot, az iskola bezárását követően ugyanis haza kellett költöznie a kollégiumból, és az otthoni környezetben nemigen tudott bekapcsolódni a tanulásba. – Nehezen rázódtam bele, de azért végül elkaptam a fonalat – fogalmaz Róbert. Azt mondja, ha túl lesznek a vizsgákon, biztosan ünnepelnek majd a tanárokkal, talán egy közös fagyizással vagy beülnek valahová.

 

 

(Kiemelt kép: Tételfüzeteket oszt ki egy tanárnő a matematika írásbeli érettségi vizsgán a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban 2020. május 5-én. Fotó:MTI/Czeglédi Zsolt)