Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.
Ezúttal nem egy olvasói levélre adott választ közlünk Vekerdy Tamás tollából, hanem egy olyan cikket, amelyben a szakember advent alkalmából látja el tanácsokkal a Nők Lapja olvasóit.
Vekerdy Tamás tanácsai a Nők Lapja olvasóinak
Közeledik karácsony, szilveszter, a téli napforduló világszerte ünnepelt ideje… Minden kultúrában a befelé fordulás időszaka ez. Erről beszél a bejgli befelé tekeredő csigavonala, a belső titkokra emlékeztet a nehezen feltörhető dió; eltűnik a külső fény, bent, a szobában gyújtunk gyertyát. Intimitás (bensőségesség), érzelem, szeretetben odafordulás a másik felé (erről beszél szimbolikus nyelven az ajándék), összebújás idebent.
Sötét és hideg a külső világ, hosszúak az éjszakák, csak bent égnek és melegítenek a fények – a keleti és középkori misztika pedig (itt nálunk, Európában Eckhart mester) „éjféli napról” és „belső napról” beszél.
Nem ismételhetjük el elégszer: ne rohanva jussunk el a karácsonyig! Hogy aztán, amikor odaérünk, ott rosszkedv, migrén várjon, és veszekedések robbanjanak ki… Részben azért, mert mindig a pihenés első napjaiban tör ki a felhalmozott feszültség, részben, mert az ünneppel hirtelen új kötelességek, „időpontok” kényszere zuhan ránk.
Be kell tartani a családi szokásokat; megkívánják a nagyszülők, vagy éppenséggel a kicsit infantilis férj, aki nem tudja másképp elképzelni a karácsonyt, csak úgy, mint ahogy otthon volt, és nem tudja, hogy ebben az ünnepi felkészülésben most neki is kell, kellene segíteni.
Tavaly ilyenkor, úgy tíz-tizenkét nappal karácsony előtt azt kérdezte tőlem egy levélíró, hogy mikor vegye ki maradék szabadságát a karácsonyra való felkészülés időszakában. Akkor azt szerettem volna neki válaszolni, hogy „Most!”
De akkor már késő volt a válaszra. Mire megjelent volna, már nemcsak a karácsonyon lettünk volna túl, hanem az újéven is, így hát ezt a válaszadást most pótolom. Igen, holnaptól vagy holnaputántól, de legkésőbb hétfőtől-keddtől vegye ki a szabadságát, akinek még van! És nehogy a kivett szabadság első napján tüstént a vásárlás forgatagába ugorjon! Nem! Pihenjen. Hagyjon utat a fejfájásnak – ha ki akar tömi, hadd törjön ki most.
Kapcsolódó: Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el
Aki teheti, szökjön ki egy kicsit a mindennapok forgatagából, sétáljon, heverésszen, olvasgasson, egyen könnyű ebédet, menjen gyerekével délután moziba, és aztán egy-két-három pihenőnap után kezdjen csak hozzá a lassú készülődéshez. A vásárlással se siessen, hagyjon időt magának a nézelődésre, ne akarjon mindent egyszerre („ha már ott vagyok!”) elintézni.
Ha lehet, ne újságokat olvassunk ilyenkor, a pihenés óráiban, hanem egy jó regényt. Ha még tudunk olvasni. Netalán tartozzon az esti programhoz valamiféle felolvasás ezekben a téli, karácsonyi időkben (a kisgyerekek minden esti meséjén, vagy a nagyobbacskák minden esti felolvasásán kívül) az egész család számára. Ne csak a televízió, a videó vagy a számítógépes játék szórakoztasson.
(Esetleg nézzünk körül, hogy milyen segítség akad a közelben szűkebb családunkon kívül, mondjuk, a szomszéd barátnő, és – ha vállalja – ő csinálja az ételek közül azt, én pedig ezt, és így megosztjuk a terheket.)
És aztán az ünnepi napokban teremtsünk szabadidőt magunknak! A gyerekek legyenek velünk, vagy velünk is. Magunkkal ajándékozzuk meg őket. Az oldott, laza, „haszontalan” együttléttel. Ez a leghasznosabb. Gesztenyesütés, bejglikészítés netán, s aztán játék együtt…
De mindez csak akkor fog sikerülni, ha felkészülünk rá karácsony előtt öt-tíz nappal a tétlen pihenés óráiban is!
Egyszóval: szabadságot, most!
Nők Lapja 2000/50. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images