A Családom és egyéb állatfajták szerzője sokak kedvence. Zsenialitása abban állt, hogy bármely állatfaj egyedéről képes volt olyan leírást adni, amit egy emberi karakter is elirigyelhetett volna.
1. Sok minden belefér egy életbe
Gerald Durrell csak hetven évet élt, de e viszonylag rövid idő alatt elképesztően sok mindent elért. Azontúl, hogy működtetett egy saját állatkertet Jersey szigetén, számtalan állatmenhelyet alapított a világ különböző részein, rengeteg tévé- és rádióműsort vezetett, és közben írt mintegy harminc non-fiction könyvet, és akkor a regényeit, novellásköteteit és gyerekkönyveit még nem is említettük. Ehhez képest, amikor a szintén író bátyjával hasonlította össze magát, azt állította: az a különbség kettejük között, hogy míg Lawrence imád írni, ő ezt nem különösebben élvezi.
2. Mindenki találja meg a saját műfaját
Hatodik könyve, a Családom és egyéb állatfajták (1956) egy életrajzi trilógia első kötete, ami a családjuk 1935 és 1939 között Korfun töltött öt évét meséli el. Durrell minden erőfeszítés nélkül vegyít számtalan irodalmi műfajt: a memoárt – annak is egy meglepően önzetlen fajtáját, mivel önmaga helyett a családját helyezi a középpontba –, egy természetbúvár naplóját, valamint azt a „meneküljünk el az életünkből a mediterrán idillbe” könyvtípust, ami a kilencvenes években vált különösen népszerűvé.
3. A humor az egyik legnagyobb írói erény
Remekül és nagy lírai érzékkel ír, fantasztikusan érzi a karaktereit, és utánozhatatlan a humora. Amikor a legjobb formáját hozza, van olyan vicces, mint P. G. Woodhouse, amit kevés olyan íróról lehet elmondani, akinek fő profilja a természetleírás. Mindez mégsem jelenti, hogy alapvető szenvedélyét, a természet vizsgálatát ne vette volna halálosan komolyan.
4. Találd meg, mi érdekel szenvedélyesen
Durrell fanatikus lelkesedéssel és elkötelezettséggel fordult a zoológia felé, miközben formális oktatásban alig vett részt. Tudását nem könyvekből szerezte, az állatokkal kapcsolatos információi közvetlen megfigyelésből származtak, amit korfui villájuk kertjében kezdett gyakorolni egész fiatalon. A Családom és egyéb állatfajták azért vált klasszikussá, mert a világunk eredendő szépségére rácsodálkozó kisfiú megkapó szenvedélyének állít emléket.
5. Nem érte be az írással, aktivista lett
Különös képessége volt arra, hogy megfigyelései tárgyait közel hozza olvasóihoz. Az állatok antropomorfizálása, vagyis emberi tulajdonságokkal való felruházása mára kiment a divatból, pedig Durrell legjobb irodalmi pillanatai közé tartozik, amikor két ganajtúró bogár erőfeszítéseit a testméretük többszörösét kitevő galacsinuk megmozdítására nemcsak átélhetővé, hanem meghatóvá is teszi. És Durrell nem érte be azzal, hogy csupán a könyvei lapjain keltse életre földünk teremtményeit, hanem mindent megtett azért is, hogy a veszélyeztetett fajokat fizikai valójukban is életben tartsa.
6. Az állatkertek új típusát hívta életre
Sokak számára az „állatkert” kifejezés ma szitokszónak számít, Durrell azonban úttörő volt abban a látomásában, hogy az állatkertet nem az emberek szórakoztatásának helyszíneként képzelte el, hanem a kihalófélben lévő állatfajok megmentésének fő eszközeként. Szemében bolygónk diverzitásának pusztítása ugyanolyan bűncselekménynek számított, mint lerombolni bármit, amit nem tudunk ismét megteremteni, mondjuk egy Rembrandtfestményt vagy az Akropoliszt.
7. Nem csak a cuki állatok szorulnak védelemre
Durrell már akkor elkezdett a fajok kipusztulása miatt aggódni, amikor az állatkerteknek ez még eszükbe sem jutott, és ezzel újradefiniálta a szerepüket. Állatgyűjtés és állattartás tekintetében is forradalmi nézeteket vallott: a legjobb minőségű ellátást biztosította védenceinek, és egzotikus gyűjtőexpedícióin nemcsak a ritka fajokat kereste, hanem mindet. 1963-ban alapítványt hozott létre a veszélyeztetett fajok megmentésére és az állatkerti körülmények jobbá tételére, és külön kampányolt azért, hogy ne csak a fotogén állatokért aggódjunk.
Fotó: Getty Images, Profimedia
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!