Felnőttnek   látszunk,   de lehet, nem is   vagyunk azok  – A világ érdeke, hogy gyerekek maradjunk?

Harmincévesen még a szüleinkkel élünk, negyvenévesen mesefigurákat gyűjtünk, ötvenévesen pedig képesek vagyunk egy Facebook-hozzászólás miatt napokig duzzogni. De vajon mitől lesz valaki igazán felnőtt? Keith Hayward brit kriminológusprofesszorral, az Infantilizált világunk című könyv szerzőjével személyesen beszélgettünk.

Képzeljünk el egy szülői értekezletet. A téma az osztálypénz: mennyi legyen, ki szedje be, mire költsék. Semmi különös, gondolhatnánk, végül is felnőtt emberek ülnek a teremben. Aztán valaki megjegyzi, hogy szerinte túl magas az összeg, mire egy másik szülő sértésnek veszi a felvetést. Egy harmadik közbeszól, valaki felemeli a hangját, egy anyuka látványosan kivonul, két apuka pedig még az utcán is folytatja a veszekedést, ami kis híján tettlegességig fajul.

Keith Hayward brit kriminológusprofesszor évekkel ezelőtt hasonló, apró nézeteltérésekből kiinduló, ám olykor erőszakba torkolló konfliktusokat kezdett tanulmányozni, és feltűnt neki valami: a szereplők gyakran úgy viselkedtek, mint a gyerekek, miközben tetteiknek nagyon is felnőtt következményei voltak.

– Olyan volt, mintha egy középiskola világát nagyították volna fel egy egész város méretére. Az emberek olyan helyzetekben is azonnal erőszakhoz folyamodtak, amelyekből egy érett felnőtt egyszerűen kilépne – meséli.

Mitől leszünk felnőttek?

Régebben viszonylag könnyű volt megmondani, mikor számít valaki felnőttnek. Elvégezte az iskolát, munkába állt, elköltözött otthonról, megházasodott, gyerekei születtek. Ma már ezek az állomások későbbre tolódhatnak, vagy akár teljesen kimaradhatnak.

De vajon kevésbé felnőtt az a harmincéves, aki a lakásárak miatt még a szüleivel él, mint az a huszonöt éves, aki már családot alapított? És mit kezdjünk azzal az ötvenes cégvezetővel, aki százmilliókról dönt, de ha otthon valaki ellentmond neki, napokig nem szól hozzá?

– Nem kell saját házzal rendelkeznünk ahhoz, hogy felnőttek legyünk. De szükségünk van kritikai gondolkodásra, önállóságra és arra, hogy képesek legyünk gondoskodni magunkról – mondja Hayward. A professzor nem vitatja, hogy a mai fiataloknak sok szempontból nehezebb dolguk van, mint a szüleiknek. A megfizethetetlen lakhatás és a bizonytalan jövő nagyon is valós problémák. Csakhogy szerinte mindez nem magyarázza meg, miért okoz sokaknak nehézséget az érzelmi önállóság, a felelősségvállalás vagy a konfliktusok kezelése.

Az érzelmileg éretlen felnőtt

30, 50 és 70 évesen is lehetünk érzelmileg teljesen éretlenek.

Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, akivel bizonyos témákat nem érdemes szóba hozni. Mert azonnal megsértődik, minden kritikát támadásnak vesz, vagy mert a beszélgetés végére valahogyan mindig ő lesz az áldozat. Esetleg olyan párkapcsolatban élünk, ahol egy nézeteltérést nem lehet megbeszélni, mert a másik inkább napokig hallgat, mintsem hogy szembenézzen a problémával.

Ez is érdekelhet: Az agykutatók szerint valójában nem is vagy felnőtt egészen eddig az életkorig

Lindsay C. Gibson amerikai klinikai szakpszichológus az ilyen működésmódokat vizsgálja. Az Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei című könyvében arról ír, hogy az érzelmileg éretlen ember nehezen tud kilépni a saját nézőpontjából. Érzései, sérelmei annyira lekötik, hogy alig marad figyelme arra, mit él át a másik. Nehezen viseli a kritikát, és sokszor akkor sem képes belátni a felelősségét, amikor nyilvánvalóan megbántott valakit.

Ez persze nem jelenti azt, hogy aki egyszer dühében becsapja az ajtót, az máris érzelmileg éretlen volna. Mindannyian viselkedünk időnként gyerekesen. A különbség inkább abban van, mi történik utána. Képesek vagyunk-e bocsánatot kérni, meghallgatni a másikat? Gibson arra is rámutat, hogy az érzelmileg éretlen ember mellett gyakran éppen a másik fél kényszerül felnőttebb szerepbe. Ő próbálja elsimítani a konfliktust, elkerülni a következő veszekedést. Vagyis hiába vagyunk papíron felnőttek, attól még nem biztos, hogy megtanultunk felnőttként viselkedni egymással.

Miért lenne bárkinek is érdeke, hogy ne nőjünk fel?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó