Az ország számára ő lett Mágenheim doktor. Kulka János viszont egyszer véletlenül belenézett a Szomszédokba, és legszívesebben elfordult volna a képernyőtől.
„Annyira kívül álltam az egészen, annyira modoros voltam, annyira mesterkélten hatott minden gesztusom, hogy úgy éreztem, nem is én vagyok, nincs is semmi közöm ahhoz a borostás, kopasz hapsihoz ott” – mesélte a Nők Lapjának 1992-ben.
Napokig maga alatt volt. Aztán valaki odaadta neki a kaposvári My Fair Lady videofelvételét. Leült megnézni, és erről már egészen más volt a véleménye.
„Belenéztem, és teljes döbbenettel tapasztaltam, hogy élvezettel figyelem. Hogy amit csinálok, az jobb, mint képzeltem, hogy vannak időszakok, amikor kifejezetten tetszik az a pali, aki ott énekel, ordít, táncol, aki történetesen én vagyok.”
Egy Sokol rádióval kezdődött
Gyerekként a színháznak még könnyen belátható előnyei voltak. Időnként nem kellett iskolába mennie, és pénzt is kapott érte. Egyik fellépti díjából Sokol rádiót vásárolt.
Mikó István és Kulka János a Tanyaszínház Panthelin mester című előadásában, 1979-ben. (Forrás: Fortepan/Urban Tamás)
Kulka János nyolcévesen már a Szegedi Nemzeti Színház színpadán állt. Édesanyja a színház művészeti titkáraként dolgozott, a család a közelben lakott, így a színház korán a mindennapjai része lett. A pályaválasztás mégsem volt magától értetődő. Szerette a nyelveket, az irodalmat, a mozit, és bölcsésznek készült. A Színművészeti Főiskolára egy barátja biztatására jelentkezett.
„Jó bulinak tűnt az egész, semmi többnek” – emlékezett vissza később.
Ezt is olvasd el: ,,Ez akartam lenni, ami most vagyok” – Címlapinterjú Kulka Jánossal
Azért titokban készült a felvételire: ha nem sikerül, legalább ne tudjanak róla túl sokan. Végül a bölcsészkarra és a színművészetire is felvették. Az utóbbit választotta.
A sikerből is el lehet menekülni
A főiskola után, 1981-ben Pécsre szerződött. Fiatal színészként sikereket aratott, mégis továbbállt. Egy 2013-as interjúban így magyarázta a döntését: „Inkább a lustaság elől menekültem, amikor Kaposvárra szerződtem.”
1985-ben került a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz, ahol nyolc évet töltött. Az 1992-es beszélgetésben már pontosan megfogalmazta, miért van szüksége olyan rendezőkre, akik sokat követelnek tőle.
Tartott a saját kényelmességétől, attól, hogy ha nincs előtte konkrét feladat, szétfolynak a napjai. Kellett valaki, aki magasabbra teszi a mércét.
„Nekem kell ez az állandó, kemény, szigorú külső kontroll és ösztönzés.”
Mágenheim doktor előtt már Hamlet volt
1987-ben indult a Szomszédok, Kulka János pedig némi vacillálás után elvállalta Mágenheim Ádám, a kissé mogorva, de szerethető mentőorvos szerepét. Annak ellenére döntött így, hogy a tévészereplésnek akkoriban nem minden színházi társulatban örültek. „Kínos volt, de megengedték” – mesélte a Hogy volt?! stúdiójában arra a kérdésre, mit reagáltak a kollégái, amikor kiderült, hogy tévészerepet kapott.
Miközben a nézők számára ő lett a doktor úr, Kaposváron továbbra is Shakespeare-hősöket és más színpadi karaktereket alakított. A két világ között szó szerint ingázott: később arról mesélt, hogy évente akár nyolcvanezer kilométert is autózott, gyakran mindössze három-négy órát aludt, és állandóan attól tartott, hogy elkésik.
A Szomszédokban sem érte be azzal, hogy egyszerűen eljátssza, amit megírtak neki. Olykor a párbeszédeket is átíratta, hogy természetesebben hangozzanak. Mégis többször megfordult a fejében, hogy kiszáll a sorozatból. Az 1992-es Nők Lapja-interjúban azt is elárulta, hogy ennek néha már a történetben is nyoma volt.
Olvastad már? Orvosból legenda Kulka Frigyes sikerekben és tragédiákban bővelkedő élete
„Időnként eljutok egy kis lázadozásig, hogy inkább kiszállok a Szomszédokból. Olyankor kezd szólni olyasmiről a történet, hogy a doktor külföldre készül vagy válni akar, mert valahogy mégiscsak ki kell lépjek a sorozatból, aztán rájövök, hogy végül is hülyeség, mit csinálom még magamnak a fölös problémákat. Győz a realitás, és folytatom.”
A színház maradt Kulka János nagy szerelme
Kulka János 2026 októberében, a Duna Hogy volt?! című műsorában is felidézte gyerekkorát, a pécsi és kaposvári éveket, valamint a pályáját meghatározó találkozásokat. A színházhoz fűződő viszonyáról pedig olyan egyszerűen beszélt, ahogyan talán csak az tud, aki egy egész életet töltött benne.
„Szerelmes voltam ebbe, mindig is, ma is.”
Ne hagyd ki: „Azt gondolja, elfelejtik…” – Kulka Janina mesél testvéréről, Kulka Jánosról
A Nők LapjaA Nők Lapja 1992. október 9-én megjelent 41. lapszámának interjúja Kulka Jánossal (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!