„De hülye vagyok!” – Miért beszélünk ilyen csúnyán magunkkal?

„Hogy lehetek ilyen béna? Már megint elrontottam.” „Jézusom, hogy nézek ki?!” Ismerős mondatok, amelyeket sokan rendszeresen mondogatunk magunknak. Honnan ered ez a belső hang, mikor válik rombolóvá, és hogyan tanulhatunk meg másképp beszélni magunkkal?

Felhív a barátnőnk, hogy elrontott valamit a munkahelyén. Mit mondunk neki? Hogy béna, alkalmatlan, semmihez sem ért, és ideje lenne összeszednie magát? Aligha. Valószínűleg megpróbáljuk megnyugtatni, emlékeztetjük rá, hogy mindenkivel előfordul ilyesmi, és attól, hogy valami nem sikerült, ő nem lett értéktelenebb.

Ha azonban ugyanez velünk történik, már nem biztos, hogy ilyen megértők vagyunk. Sokszor gondolkodás nélkül mondjuk ki magunkra, hogy hülyék, ügyetlenek, alkalmatlanok vagyunk. De miért bánunk magunkkal ennyivel kegyetlenebbül, mint másokkal?

Másoknak megbocsátjuk

– Többek között azért, mert saját magunkkal kapcsolatban időnként nehezebben tudunk nézőpontot váltani – magyarázza dr. Knapek Éva klinikai szakpszichológus. – Amikor túlságosan önkritikusak vagyunk, nehezebben jutnak eszünkbe azok a szempontok, amelyek árnyalhatnák az ítéletünket. Mások esetében ezeket sokszor könnyebben figyelembe vesszük. Persze van, aki éppen másokkal szigorúbb.

Ez is érdekelhet: Így szabadulj ki az önkritika fogságából

Ha a kolléganőnk ront el valamit, eszünkbe jut, hogy túlterhelt, kialvatlan, esetleg nehéz időszakon megy keresztül. Ha mi hibázunk, könnyen lehet, hogy csak annyit állapítunk meg: már megint nem voltunk elég jók. Pedig ugyanazok a körülmények ránk is érvényesek. Csakhogy amikor önmagunkat ítéljük meg, a hibából pillanatok alatt személyes kudarc lesz, abból pedig általános következtetés: ilyen vagyok, és kész.

Hibáztam, vagy én vagyok a hiba?

Önkritikára szükségünk van, enélkül nehezen tudnánk tanulni a tévedéseinkből, fejlődni vagy felelősséget vállalni a döntéseinkért. A kérdés inkább az, hogy meddig segít bennünket, és mikortól kezd ellenünk dolgozni.

– Elsősorban azt érdemes figyelembe venni, hogyan éljük meg az önkritikát, és milyen hatással van az életünkre, illetve a környezetünkre – mondja szakértőnk. – Ha rendszeresen visszafogja a teljesítményünket, akadályoz a képességeink kibontakoztatásában, vagy a környezetünk is megszenvedi a túlzott kritikusságunkat, érdemes lehet szakemberhez fordulni. Hiszen aki önmagával nagyon szigorú, gyakran másokkal szemben is az.

Nem mindegy, mit mondunk magunknak egy kudarc után. Azt, hogy nem készültünk fel eléggé, vagy hogy reménytelenül alkalmatlanok vagyunk? Fontos, hogy felismerjük, ha hibáztunk, vállaljuk a felelősséget és a következményeket.

De attól, hogy valamit elrontottunk, még nem válunk rossz emberré, lúzerré vagy ügyetlenné.

Amíg képesek vagyunk ezt a különbséget felismerni, az önkritikánkat egészségesnek tekinthetjük.

Kinek a hangja?

Gyakran fel sem tűnik, mennyire bántóan beszélünk magunkkal. Az olyan mondatok, mint a „nekem ez úgysem sikerül”, „én ehhez kevés vagyok” vagy „hogy lehetek ilyen szerencsétlen”, szinte automatikusan jelennek meg a gondolataink között. De vajon honnan kerültek oda?

– Ha olyan környezetben nőttünk fel, ahol folyamatosan kritizáltak bennünket, akkor ez a bánásmód már gyerekkorunkban természetessé válhatott – magyarázza szakértőnk. – Gyerekként ritkán kérdőjelezzük meg, hogy normális-e az, ami velünk történik. Ha egy gyerek rendszeresen azt hallja, hogy ügyetlen, lusta, figyelmetlen, soha semmit nem csinál rendesen, könnyen lehet, hogy felnőttként már nincs is szüksége senkire, aki ezt mondja neki.

Megteszi ő maga. Persze nem minden önkritikus gondolat vezethető vissza a gyerekkorra, és az sem törvényszerű, hogy aki kritikus környezetben nőtt fel, felnőttként is így bánik magával. Ebben fontos szerepe van az önreflexiós képességünknek, vagyis annak, hogy mennyire tudunk rálátni a saját érzéseinkre, gondolatainkra és viselkedésünkre.

Vannak, akik már gyerekkoruktól kezdve nagyon önreflektívek, míg mások szinte egész életükben alig gondolkodnak el a saját működésükön. Olyanok is vannak, akik felnőttként kezdenek tudatosabban foglalkozni önmagukkal: visszatekintenek a velük történtekre, megpróbálják megérteni azokat, és tanulni belőlük.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!