Miközben sok rajongó még mindig az Outlander című sorozat lezárását gyászolja, a Claire és Jamie szüleinek történetét bemutató előzménysorozat méltó módon viszi tovább a saga örökségét. A Vér a véremből egyszerre tiszteleg az anyasorozat előtt, miközben önálló sztoriként is megáll a lábán.
A jelenleg futó második évad tovább mélyíti a családi kötelékekről, sorsfordító döntésekről és mindent elsöprő érzelmekről szóló történetet, amelyhez a Skót-felföld vadregényes tájai nyújtanak festői hátteret.
Ez is érdekelhet: 5 sorozat, amit látnod kell, ha Outlander rajongó vagy
A sikerhez a szereposztás is jelentősen hozzájárul. Harriet Slater, Jamie Roy, Hermione Corfield és Jeremy Irvine nemcsak hitelesen formálják meg karaktereiket, hanem olyan kémia van köztük a vásznon, amely miatt még mindig hinni tudunk a nagy szerelmek erejében.
A Vér a véremből sztárjai így élik meg a forgatásokat
Outlander – Az idegen előzménysorozata Vér a véremből (Fotó: Netflix; Starz)
Volt olyan döntése a karakterednek, amit eleinte nehezen tudtál megérteni, később azonban sikerült az ő szemszögéből nézned?
Jamie Roy: Az egész első évadot azzal töltöttük, hogy végignéztük, ahogy Brian kilép az apja árnyékából, erre a második évad első epizódjában visszatér oda, ahonnan indult. Ez nagyon frusztrált, mert azt gondoltam: „Ember, tíz részen keresztül jutottunk el odáig, hogy aztán megint ugyanott kössünk ki.”
Később rájöttem, hogy a nagyobb jó érdekében történt, azért, hogy megvédje azt, akit szeret. És persze Ellen is azért hagyta el Briant, hogy védelmezze őt. Mindkettőjüknek fel kellett áldozniuk azt a kevés időt és boldogságot, ami megadatott nekik együtt, bízva abban, hogy végül minden a megfelelő okból történik.
Jeremy Irvine: Azt hiszem, Henry esetében talán a legsúlyosabb dolog, hogy megcsalja Juliát. Szerintem abból, ahogyan a jelenetet leforgattuk, a néző számára egyértelmű lesz, miért történt, de Henrynek már nem lesz olyan könnyű ezt megmagyaráznia Juliának.
Harriet Slater: Ellen esetében is valami hasonló történik, mint Briannél. Az egész első évadban azon van, hogy megszökjön Leochból és a fivérei elől, és együtt lehessen azzal a férfival, akit szeret. Aztán a második évad elején azt látjuk, hogy visszatér Leochba. Ráadásul ez az a hely is, ahol az első évad végén az a tragikus esemény történt, amelybe ő és Brian véletlenül belekeveredtek, amikor meg kellett ölniük Malcolmot.
Vagy ő öl, vagy őt ölik meg. Szerintem ez egy nagyon bátor döntés a részéről.
Megérti, hogy ha továbbra is menekülnek, akkor örökké ez lenne a sorsuk. Bizonyos értelemben feláldozza önmagát. Ugyanakkor Briannek el kell mennie harcolni a háborúba. Közben nagyon frusztráló, mert az ember csak azt szeretné, hogy végre együtt legyenek és boldogan éljenek. Körülbelül öt percig meg is kapják ezt, mielőtt ismét brutálisan elszakítják őket egymástól. De hát ettől lesz jó a történet.
Az első évad nyolcadik epizódja egyébként is rendkívül intenzív és erős rész volt, és a próbatétel jelenetének nagy részét Ellen arcán és a reakcióin keresztül láthatjuk. Mi volt számodra a legnagyobb kihívás abban, hogy megmutasd, min megy keresztül?
Harriet Slater: Ellennel borzalmas dolgok történnek abban az epizódban, de fontosnak éreztem, hogy elmeséljük, mert pontosan ez esett meg annak idején nagyon sok nővel, és sajnos a világ bizonyos részein még ma is megtörténik. Nehéz volt leforgatni, de nagyszerű rendezőnk volt, aki nagyon érzékenyen kezelte a témát. Intimitáskoordinátorral is dolgoztunk, hogy mindenki biztonságban érezze magát.
Volt egy nagyon jó megjegyzése egy ponton. Azt mondta: „Ne feledd, ki ő.” Azt hiszem, valahogy úgy fogalmazott: „Te Vörös Jacob lánya vagy.” És valóban, Ellen rettenetes dolgon megy keresztül, de soha nem áldozat. Folyamatosan küzd a túlélésért, és ezt nagyon csodálom benne.
Jamie, térjünk át Brianre. Ő Lord Lovat fia, mégis egészen más erkölcsi kódex szerint él. Szerinted a jósága tudatos lázadás az apjával szemben?
Jamie Roy: Ó, abszolút. Látja, az apja milyen erőszakosan bánik a nőkkel, mennyire agresszív másokkal, mennyire önző. Brian pontosan tudja, hogy ő nem akar ilyen ember lenni. Ezért amikor alkalma nyílik arra, hogy lovagias legyen, önzetlenül viselkedjen, és másokat helyezzen saját maga elé, azonnal megragadja a lehetőséget.
A második évadban vannak olyan jelenetek, amelyekben mindezt közvetlenül az apja szemébe mondja. A feszültség egyre csak fokozódik, egészen addig, amíg el nem érkezik egy nagyon fontos fordulóponthoz.
Jeremy, mennyire volt fontos számodra, hogy a trauma hatása akkor is jelen legyen ezekben a jelenetekben, amikor Henry nyugodt és összeszedett?
Jeremy Irvine: Szerintem ennek is megvan a maga ideje és helye. Az ilyen traumák gyakran visszaemlékezések, hangulatok formájában törnek felszínre. Ezért nem akartam úgy eljátszani, mintha Henryben ez folyamatosan jelen lenne, mert szerintem akkor elveszítené a jelentőségét azokban a pillanatokban, amikor valóban küzd vele. Vannak olyan időszakok, amikor tényleg boldog Juliával, aztán olyanok is, amikor a mentális nehézségek kerekednek felül.
A második évad első két epizódja alapján úgy tűnik, hogy a karaktereitek egyre több komplikációval és nehézséggel néznek szembe. Mire érdemes a nézőknek különösen odafigyelniük?
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!