A Hogyan tudnék élni nélküled? elképesztő sikert aratott: a rendszerváltás óta bemutatott legnézettebb magyar film lett. A második rész november 12-én kerül a mozikba, és az első rész fő cselekményszálához képest hat évvel később, 2000-ben játszódik. A folytatás mennyiben árnyalja azt, amit korábban a szereplőkről gondoltunk?
Marics Péter: Az írók abszolút tudtak még újat, meglepőt kitalálni, mind a hat főszereplő történetét tovább fűzve, egy esküvő keretei közé helyezve a sztorit. Például a Marci által és az általam alakított figurák sokkal nagyobb lehetőséget kaptak, tőlem több színészi játékot is követelt a második rész. Nem mindent tudtam „csak” a karakteremből megoldani.
Márkhoz vagy Marcihoz fordultál emiatt tanácsért?
Peti: Volt, hogy Márk súgott egy praktikát, amellyel egy érzelmet jobban ki tudtam fejezni. Mivel elég jóban vagyunk, kölcsönösen előfordult, hogy egy-egy mondattal átlendítettük a másikat egy nehezebb vagy fáradtabb forgatási pillanaton. A zenei feladatokban az én szerepem hangsúlyosabb, de ők is kifejezetten ügyesek ezen a területen.
Van kedvenc Demjén-dalotok a második részből?
Ember Márk: A Várj, míg felkel majd a nap vagy az Ugye mi jó barátok vagyunk? forgatása emlékezetesre sikerült. Egyszer Vitáris Iván zenészkollégám mondta, hogy a fellépésekre utazva rájöttek, nincs Magyarországon két olyan település, amelyek között ne lehetne végig Demjén-dalokat hallgatni. Ez egy olyan életmű, amelyből még a harmadik rész is kijöhet.
A Hogyan tudnék élni nélküled? filmsikeréből két Aréna-koncert is született
A filmben fikcióként indult Kuplung zenekar – amelynek hárman vagytok tagjai – a nézők kezdeményezésére kelt életre, és már túl vagytok két Aréna-koncerten is. Mi hiányzott a hazai zenei életből, amit ki tud tölteni a Kuplung, és amiért komoly rajongótábora alakult?
Márk: A zenekar sikere szerintem abból az időtlen életérzésből indul, amit a Demjén-slágerekből ismerünk, és ma is megremegteti a gyomrunkat – ezt remekül keveri a 2026-os hangulattal. A Demjén-számok mellett már négy saját dalunkat játsszuk, amelyek belőlünk jönnek, ezeket mi rakjuk össze, nem mások. Számunkra fontos, hogy a daloknak legyen mondanivalójuk, megszólaljanak bennük igazi hangszerek, és szuper, hogy ehhez a közönség tud kapcsolódni.

