Középkorú pár ágy szélén ülve feszülten néz egymás szemébe

Mindig te viseled a nadrágot a kapcsolatban? Ez a 4 jel utal rá!

Mi szervezünk, döntünk és emlékeztetünk, a párunk pedig többnyire ránk hagyja a dolgokat. Ettől még nem feltétlenül működik rosszul a kapcsolatunk. A gond akkor kezdődik, ha egyikünknek nincs valódi beleszólása, vagy már túl sok felelősség nehezedik ránk.
  • Az egyenrangúság nem jelenti azt, hogy minden feladatot pontosan felezünk.
  • Miért baj, ha kialakul egy rossz mintázat a párkapcsolatban abban, hogy mindig csak az egyik fél dönt az ügyekben?
  • Magyar pszichológusok gondolatai segíthetnek átnézni, hogyan működhetünk együtt a kapcsolatunkban.

Mi tudjuk, mikor jár le a biztosítás, kinél lesz a karácsonyi ebéd, és mikor beszélgettünk utoljára igazán. A párunk szerint nekünk egyszerűen jobban megy a szervezés. Mi viszont néha azt érezzük: ha egy hétre hátralépnénk, minden megállna.

Nem az a baj, ha határozottabbak vagy kezdeményezőbbek vagyunk. Az egyensúly akkor billen meg, amikor a másik szempontjai rendszeresen eltűnnek, vagy a közös élet működtetése tartósan egyetlen ember feladata lesz.

Miért fárasztó mindig erősnek lennünk?

Sokszor teljesen észrevétlenül csúszik bele egy házasság annak csapdájába, hogy egyoldalúvá válik a döntésekben. Ilyenkor az egyik fél egyre több problémát old meg, a másik pedig egyre inkább ráhagyatkozik, hiszen ez roppant kényelmes számára. A megoldóember közben nehezen engedheti át a feladatokat, még akkor is, amikor már teljesen kimerült.

Miből vehetjük észre, hogy megbillent az egyensúly? Kattints a galériára és nézd meg, milyen jelei vannak!

Női kéz réz mérleget tart a kezében elmosódott városkép előtt
Férfi és nő fehér és kék papírtáskával, nő bosszúsan néz a férfira
Nő teli mosogatógép tálcáját húzza ki
Narancsszínű háttér előtt értetlenkedve néz fehér kapucnis pulóverben
Kimerült nő fáradtan fogja a fejét laptop előtt ülve világos szobában
5 fotó

Cziglán Karolina pszichológus, pár- és családterapeuta a Nők Lapjának adott interjújában a hiteles kapcsolat lényegét így foglalta össze: „Azt, hogy az ember tud benne önazonos lenni.” Magyarázata szerint nem jó, ha az elfogadásért rendszeresen el kell rejtenünk az érzéseinket.

Hogyan változtathatunk a megszokott szerepeken?

A Nők Lapjában is korábban megszólaló L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta az adok-kapok egyensúlyát hangsúlyozza. Fontosnak tartja, hogy megosszuk egymással a vágyainkat és a határainkat, és mindkettőnk számára elfogadható megoldást keressünk.

Ennek hétköznapi kipróbálásához válasszunk egy konkrét területet, például a hétvégi program szervezését. Beszéljük meg a közös kereteket, majd az vigye végig a feladatot, aki vállalta. Ne csak végrehajtóként számítsunk egymásra.

Hasznos témák lehetnek a beszélgetés elindításához a pszichológus szerint:

  • Elfáradtam attól, hogy mindig én tartom számon a teendőket. Mit tudnál teljesen átvenni?
  • Szeretném meghallgatni a te ötletedet is, mielőtt döntünk.
  • Észrevettem, hogy gyakran kijavítalak. Beszéljük meg, miben fontos egyeztetnünk, és miben lehet saját módszerünk.

Ha újra ugyanabban a vitában találjuk magunkat, érdemes párterápiás segítséget is kérnünk. Más a helyzet, ha fenyegetés, megfélemlítés vagy megtorlás miatt nem lehet szabadon nemet mondani. Ilyenkor a biztonság és a bizalmas, egyéni segítségkérés az első, nem a feladatok újraosztása.

Egy egyenrangú kapcsolatban lehetünk időnként erősebbek, fáradtabbak vagy bizonytalanabbak. A fontos az, hogy mindkettőnknek legyen helye dönteni, segítséget kérni és másképp gondolkodni.

Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!