Erdélyi gyermekkora politikailag és társadalmilag rendkívül terhelt évekre esett. Immár értő, elemző, összefüggéseket látó felnőttként hogyan tekint vissza erre az időszakra? Többet adott, mint elvett?
A történeti valóságnak nincs alternatívája. A „mi lett volna, ha…?” kérdésre az egyes ember életére vonatkozólag pont annyira adható hiteles válasz, mint a történettudományban. El tudok képzelni egy Ceauşescu nélküli világot? Igen. De az fikció. Ez viszont a valóságom. A valóságáról pedig nem mond le az ember, még akkor sem, ha az néha keserű.
Magyarországra tizenhat éves korában költözött, később hosszabb időt töltött Németországban, most ingázik Yogyakarta (Jáva szigete) és Budapest között. Az idegenség érzése el-elkíséri, vagy kiváló alkalmazkodó?
Egyrészt pocsék alkalmazkodó vagyok, még a magyarországi léthez sem sikerült mindenestül alkalmazkodnom, pedig az életem nagy részét itt éltem le. Másrészt van, amihez a kulturális különbözőségek miatt akkor sem lehet alkalmazkodni, ha arra esetleg foggal-körömmel törekszünk.
Kapcsolódó: Udvaros Dorottya arról is beszélt a Nők Lapjának, mit jelentett számára Bartis Attila A nyugalom című művének színpadi és filmes feldolgozása.
Tizenkét esztendő alatt megtanultam Jáván élni, de ugyanolyan kívülálló vagyok, mint voltam az első pillanatban. És ez természetes, a jávai idegenségem evidencia. Az itthoni idegenségem küzdelmesebb, hiszen azt nehéz lenne evidenciának tekinteni.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!