Voltaképp a spanyol etikett szerint úriember anyagi ügyekről nem beszél nyilvánosan. Kivételnek számíthat a bankelnök, a pénzügyminiszter és… a koldus. Én nem. Egész életemben iparkodtam betartani a mondott íratlan szabályt. Most mégis megosztom, hogy minapában kerestem háromszáz (azaz 300) dollárt, észak-amerikait. Ráadásul munka nélkül.
Történt, hogy a hatvanas évek végén írtam egy novellát, a címe: Faház. Nyomdász ipari tanuló voltam akkor épp. A történet szerint egy nem fiatal férfi az éj sűrűjében taxit próbál fogni, hogy kivitesse magát a szentendrei Pap-szigetre. A sofőrök elutasítják. Végül valamelyikük vállalja a fuvart. A Duna menti bódéország közepén hősünk lebontja a családja pici faházát, mely építési engedély nélkül emelődött, szerszámoskamraként.
Ám újabban nagyobb a hatósági szigor. A sofőr hiába tiltakozik, hogy inkább el kéne intézni a fönnmaradás lehetőségét a helyi tanácsnál, a férfi tántoríthatatlan. Előbukkannak a férfi életének fontos emléktárgyai. Végül az illető visszaviteti magát a fővárosi pályaudvarhoz. Félszavakból sejthető, hogy vidéki börtönbe kell vonulnia. Az sem kizárt, hogy öngyilkosságra készül. Vagy – akkori szóval – disszidálna.
Kapcsolódó: Vámos Miklós a Csend című rovatáról, a tárca műfajáról és az íráshoz való viszonyáról mesél
A Faház megjelent, először irodalmi lapban. Aztán antológiában (a Körképben), végül újra és újra több novelláskötetemben. A jelenetet erősen átalakítva használtam a Borgisz című első kisregényemben, ott a főhős, Najn Iván viszi ki az idegent a családja Trabantján.
Nézetem szerint e saját emlékből kikalapált história a futását szépen megfutotta, hogy biblikusan fejezzem ki magam. Eltelt egy szorgos élet. Mostanában az az öröm ér, hogy egy igazán messze (Portland, Oregon) élő és dolgozó műfordító, Bori Ági különféle szövegeimet átteszi angolba, helyesebben amerikaiba, és szépen elhelyezi az USA és más országok angol nyelvű lapjaiban. Olykor csak a dicsőséget kapja a szerző és a fordító. Néha szerény, de nem sértő honoráriumot.
Nem tudom megítélni, melyik orgánum hírneve és népszerűsége mekkora, állítólag a The Dial mindkét vonatkozásban outstanding, azaz kiváló. Annyi bizonyos, hogy hatszáz dollárt fizetnek, felét Bori Ági kapja, a másik felét én. Ehhez csupán néhány nyakatekert nyomtatványt kellett kitöltenem az ő nyelvükön, beleértve az IRS (az adóhivatal) jogi bikkfanyelvét.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!