Az esztergomi Duna-part hatalmas fáinak lombkoronájában három alak függ egymástól távol: hevederben, kötelek és karabinerek fogságában tehetetlenül lógnak a magasban. A játék forgatókönyve szerint olyan faápolók, akik munka közben sérültek meg vagy lettek rosszul. Mindhármuk alatt a saját csapatuk gyülekezik: a kötéltechnikai szakemberek feladata, hogy elsőként hozzák le biztonságban a társukat.
A mentés módszerét maguknak találják ki. A kötélkilövő eszközzel addig próbálkoznak, amíg a vezetőzsinór segítségével át nem juttatják a kötelet a megfelelő ágon. Amikor sikerül, egyikük felmászik, és kiépíti a mentéshez szükséges kötélpályát. Közben fel kell vennie a kapcsolatot a sérülttel, mert – valós helyzetekben – a válaszaiból, sőt akár még a légzése hangjából is sok információ leszűrhető az állapotáról.
Most a játékban a sérült tíz perc után „elveszti az eszméletét”, vagyis többé nem válaszol. Ez a gyakorlatban különösen veszélyes: ha valaki túl sokáig lóg mozdulatlanul, az súlyos keringési zavart okozhat. Miután a sérült földet ér, a csapatoknak az újraélesztést már egy intelligens gyakorlóbábun kell végrehajtaniuk.
Híd a nemzetek között
A kötéltechnikai mentés a legtöbbször súlyos baleseteknél kerül reflektorfénybe: amikor például egy szerencsétlenül járt turista szakadékba zuhan, vagy nehezen megközelíthető ipari létesítményben történik meg a baj. A speciális kötéltechnikai tudással rendelkező szakemberek akkor lépnek akcióba, ha valakit olyan mélyen fekvő vagy magasban található helyről kell kimenteni, amely hagyományos eszközökkel nem közelíthető meg.
Az esztergomi BudapestRope Nemzetközi Kötéltechnikai Mentő Kihívás résztvevői ebben a műfajban mutathatják meg tudásukat. A rendezvényre tíz országból érkeztek profi életmentők, hazánkat a VIII. Kerületi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság, a Mohácsi Speciális Mentők és a Készenléti Rendőrség Police Rope Team hivatásos és önkéntes szakemberei képviselik.
A háromnapos tornán a csapatok nyolc, előzetesen nem ismert feladattal találkoznak. Az elsőnél az esztergomi bazilika kupolájában rekedt látogatót kellett mintegy százméteres magasságból, hordágyban, a templom külső falán leereszteniük a kupola egy alacsonyabban fekvő szintjére, miközben a folyamatos lélegeztetéséről is gondoskodniuk kellett.
Egy másik látványos feladatnak a Mária Valéria híd adott otthont: a sérült a híd hatalmas fémszerkezete alatt, a Duna fölött lógott, a történet szerint ipari alpinistaként belegabalyodott a saját biztosítókötelébe. A mentők a hídról ereszkedtek le hozzá, majd hordágyban kellett biztonságba juttatniuk. A szabályok a sérültet alakító résztvevők súlyát is egységesítették: ha valaki a meghatározott értéknél könnyebb volt, pluszsúlyokat rögzítettek rá.
„A pék keze lisztes lesz”
2023-ban Törökországot pusztító földrengés sújtotta, amely több mint ötvenezer ember életét követelte. A magyar nyilvánosság akkor ismerte meg igazán a Hunor Mentőszervezetet: a folyamatos utórengések közben az összedőlt épületek romjaiból tizenhét túlélőt szabadítottak ki. A csoport magját kiválóan képzett hivatásos tűzoltók alkotják, akiket katonaorvosok, mentőtisztek és keresőkutyák segítenek. Az elmúlt években más veszélyes helyszíneken, például az észak-macedóniai erdőtüzeknél vagy a szerbiai árvizeknél is mentettek.
A mostani rendezvény egyik szervezője, Pinkóczi Tamás a Hunor oszlopos tagja. Hosszú évek óta foglalkozik kötéltechnikával, és tizenegy nemzetközi kötéltechnikai versenyen vett részt. A versenyzést idén hagyta abba, mert a felkészülés egyre több időt vett el a családjától.
Tamás Törökországban olyan összedőlt házat is látott, amelyben a két födém között mindössze ötven centiméter maradt, és a köztes teret törmelék töltötte ki. A sérültekhez akár húsz-harminc métert is át kellett ásniuk. Közben a földrengés folyamatosan mozgatta körülöttük a romokat, ezért nemcsak arra kellett figyelniük, hogyan jutnak el a sérülthöz, hanem arra is, hogy ők maguk biztonságban kijuthassanak.
– Ez elég félelmetes. Ha valaki erre a szituációra azt mondja, nem fél, akkor nem tudom, hogy valójában ott van-e a helye – magyarázza Tamás. – A pék keze lisztes lesz. Aki nem bírja a lisztet, nem megy péknek. Aki nem bírja a veszélyt, az aligha csatlakozik a mentőszervezethez.
Kapcsolódó: Találkozás egy fiatalemberrel – „Szeretem az akut stresszt”
A versenyszervezés összekovácsolja a csapatot
Szerinte ezen a területen nincs olyan pont, amikor valaki azt mondhatná, hogy már mindent tud. Minden helyzet más, ezért a folyamatos tanulás, gyakorlás és az egymástól szerzett tapasztalat legalább olyan fontos, mint maga a technikai felkészültség. A nemzetközi rendezvények, képzések és versenyek ezért is fontosak.
Esztergomba a világ különböző pontjairól érkező csapatok eltérő technikákat, felszereléseket és gondolkodásmódot hoztak magukkal. A feladatok után összehasonlíthatják a különböző megoldásokat, és mindenki vihet haza valamit abból, amit a többiektől látott. A céljuk ugyanaz: hogy amikor valóban baj van, minél felkészültebben induljanak el azok felé, akiknek segítségre van szükségük.
Az egyik feladat után találkozunk a kínai csapattal is, amelynek az oktatója egy középkorú nő, aki már másodszor jött Magyarországra. A kötéltechnika területén tízéves rutinnal rendelkezik, és túlélte azt is, hogy egy barlangban nagy kövek gördültek rá. Otthon egyéves gyerek várja, ezért ma már mindennél fontosabbnak tartja a biztonságot.
Egyszer fenn, egyszer lenn
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!