- Egy nagyszabású kutatás szerint az önértékelésünk és bátorságunk meglepően későn érhet a csúcsára.
- A családnak is szokatlan lehet, amikor az örökké alkalmazkodó nő egyszer csak nemet mond.
- A halogatott terveink más megvilágításba kerülhetnek, ahogy változik az időhöz való viszonyunk.
Ismerek egy hölgyet a szomszéd panelházból. 60 felett járt már, amikor váratlanul megözvegyült. Mindenki aggódott érte, hogy viseli majd, otthonülő típus volt, egy időre el is tűnt a szemünk elől. Később kiderült, hogy hegyi túrákon vett részt és felfedezte a környező országokat, hol egyedül, máskor egy barátnőjével nyugdíjas csoportkirándulások keretében.
Az idősebb korban beérő bátorság nem azt jelenti, hogy mindenkinek körbe kell utaznia a világot. Néha elég visszavinni a kényelmetlen cipőt, jelentkezni egy tánctanfolyamra, vagy kimondani: idén nem nálunk lesz a karácsony. Hétköznapi döntések, amelyek mögött hosszú évek alkalmazkodása állhat.
Kapcsolódó: Így lépjünk a pozitív idősödés útjára
„Az életközép, azaz az érett felnőttkor az emberi lét kiteljesedése” – írja dr. Belső Nóra pszichiáter az életszakaszváltásról szóló írásában. A változás tehát már jóval a hatvanadik születésnap előtt elkezdődhet: sorra vesszük, mit szeretnénk továbbvinni, és mi az, amit csak megszokásból vállalunk.
Harmincöt évesen egy döntés következményeit a munkahely, a lakáshitel és a gyerekek körül is mérlegelni kell. Később bizonyos kötöttségek lazulhatnak. Könnyebb lehet megkérdezni: nekem ez egyáltalán jó?
Folyamatosan érő önbizalom és bátorság
Ulrich Orth és munkatársai 2018-as kutatási összesítésükben 331 független minta, összesen 164 868 ember adatait elemezték. Az önértékelés átlagosan hatvanéves korig emelkedett, majd hetvenéves korig magas szinten maradt.
Ez nem azt bizonyítja, hogy minden hatvanöt éves bátrabb minden harmincöt évesnél: a kutatás önértékelést vizsgált. Azt viszont megmutatja, hogy az önmagunkba vetett bizalomnak nem kell a fiatalsággal együtt halványulnia. Üdítő példa erre Kálmán Saci és Marcsi, az újbudai nyugdíjas ikrek, akikről korábban mi is írtunk.
A „mit illik ennyi idősen?” helyét idővel átveheti a „miért is hagynánk ki?”. (Forrás: Canva)
Ha biztosabbak vagyunk magunkban, kevésbé tartunk attól, hogy mások mit szólnak. Könnyebben kérdezünk, és azt is bátrabban elmondjuk, mire vágyunk – akkor is, ha nem mindenki ért velünk egyet. Ha nekünk tetszik az új frizuránk, már nem olyan fontos, hogy a szomszéd szerint a régi jobb volt.
A „majd egyszer” már nem elég jó időpont
Laura Carstensen, a Stanford Egyetem pszichológusának kutatásai szerint a hátralévő időről alkotott elképzelésünk alakítja a céljainkat. Amikor az időt végesebbnek érezzük, nagyobb jelentőséget kaphatnak az érzelmileg fontos kapcsolatok és elfoglaltságok.
Ebből a nézőpontból másképp fest egy régóta halogatott baráti találkozó vagy a művelődési ház rajzköre. Már kevésbé érdekes, illik-e kezdőként beülni. Sokkal érdekesebb, hogy szeretnénk-e ott lenni.
Ez a bátorság nem feltétlenül több kockázatvállalást jelent. Lehet tudatosabb válogatás is: melyik találkozásra, feladatra, családi szokásra akarjuk odaadni a következő szombatunkat?
A nagymama naptára sem üres
A környezet persze nem mindig örül az új határoknak. Aki eddig mindenkit kiszolgált, annál feltűnő lesz az első visszautasítás. Különösen, ha a családban magától értetődőnek számít: a nagymama ráér, tehát bármikor bevethető. Csakhogy a szabadon beosztható idő is valakié. Egy barátnős kávézást nem kell kevésbé komolyan venni attól, hogy nincs róla munkahelyi meghívó.
A gyerekkorból hozott megfelelési minták ezt sokáig megnehezíthetik. Akit azért dicsértek, mert soha nem ellenkezett, annak a saját igénye felnőttként is önzésnek tűnhet. Közben viszont a nemet mondás megítélése is változott: egyre több szó esik arról, hogy a szeretetbe a határhúzás is belefér.
Nem kötelező hatvanöt évesen kivirágozni
Mindenféle álszent hurráoptimizmus nélkül, fontos tisztázni: a pénzhiány, a gondozási feladatok vagy a veszteségek később is szűkíthetik a lehetőségeket. Az életkor önmagában senkit nem szabadít fel, és az újrakezdésből sem kell újabb teljesítménykényszert csinálni.
Ugyanakkor az időskori önismereti munka lehetőségei arra is emlékeztetnek, hogy változni később is lehet. Akár egyetlen mondattal kezdve: „Most nem tudom vállalni.” És amikor megérkezik a szokásos „de hát miért?”, nem muszáj rögtön visszakozni.
Hogyan gyakorolható a határozottabb kiállás?
- Kész kérés helyett kérj gondolkodási időt: „Megnézem, belefér-e, és visszaszólok.” Így megszakíthatod az automatikus igent mondást.
- A visszautasítást fogalmazd a konkrét helyzetre: „Pénteken nem tudok vigyázni az unokára.” Nem szükséges hozzá az egész kapcsolatot megmagyarázni.
- Különítsd el a másik csalódását a saját hibádtól. Attól, hogy valaki más választ remélt, még nem biztos, hogy rosszul döntöttél.
Ez is érdekelhet: 60 felett már nincs időnk az ilyen emberekre – ezt a 6 dolgot semmiképp sem kell eltűrnöd
Kiemelt kép: Canva
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!