Kedves Dorka, a tizenöt éves lányoméknál az év első osztályfőnöki óráján a mesterséges intelligenciáról beszélgettek, kiderült, hogy mindenki szorong. Az osztályfőnök annyit tudott erre mondani, hogy ő is rettenetesen fél, és valószínűleg borzalmasan nehéz idők várnak majd a gyerekekre.
Az osztály a témát azóta úgy rágja, mint egy gumicsontot, mintha kifejezetten élveznék, hogy valamin szoronganak, ami számunkra döbbenetes. Azóta a lányom alig tud már elaludni, rágja a körmét, szótlanabb. Mondjuk neki, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ne aggódjon annyira, de nem igazán hat. Hogy tudnánk jobban segíteni mi, a szülei?
Mesterséges intelligencia, klímaváltozás, háború – kis életünkön túlnövő témák, amelyek viszonylatában könnyű apró, sebezhető hangyáknak megélni magunkat. Ráadásul a kamaszkor önmagában is olyan életszakasz, amikor a világ már kevésbé tűnik biztonságosnak, miközben még nincs elég eszköz a bizonytalanság mérlegeléséhez és kezeléséhez – egyébként mi, felnőttek is gyakran küzdünk hasonlóval.
Kapcsolódó: Mit keres a ChatGPT a gyerekszobában? Nagyobb a tét, mint gondolnánk
Miért szoronganak együtt a kamaszok?
Ehhez jön a kortárscsoport ereje. Egy közösségben a felfokozott érzelmi állapot könnyen ragadóssá válik, és paradox módon közösségteremtő is lehet, hiszen ha ugyanattól félünk, az összeköt bennünket. „A gumicsont közös rágása” egy ideig azt az illúziót kelti, hogy együttes erővel teszünk valamit a probléma ellen, miközben valójában újra és újra aktiváljuk magunkban a félelmet.
A felnőttek is felerősíthetik a gyerekek félelmeit
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!