– Semmiképpen sem érdemes úgy nekifogni, hogy megtanulok három ügyes mondatot, és ettől majd megnyílik a kamaszom – mondja Pécsi Rita neveléskutató. – Minden ember akkor nyílik meg igazán, ha valódi jelenlétet tapasztal, és a kamaszokra ez különösen igaz.
Kamaszkorban a testi és lelki változások között a gyereknek is el kell igazodnia, miközben egyre fontosabbá válik számára, hogy maga dönthessen a dolgairól. Előfordul, hogy a saját érzéseit sem érti, így elmondania is nehéz, mi zajlik benne.
– Összezavarodik attól, ami benne történik, és nagy falat húz maga köré, hogy mások ne lássanak bele – magyarázza a szakember. – Sokszor szégyelli is ezt az állapotot. Gyerekek, akikkel beszélgettem, többször mondtak nekem olyasmit, hogy „olyan, mintha megbutultam volna”, vagy „mintha beteg lennék, egyszer vihogok, máskor sírok, azt sem tudom, mi van velem”.
A gyengédségre és az odafigyelésre annak a kamasznak is szüksége van, aki éppen azt bizonygatja, hogy mindent egyedül akar megoldani. Különösen oda kell figyelni, ha a visszahúzódást más, jelentős változások is kísérik. Például a gyerek étvágytalanná vagy nagyon levertté válik, elmaradnak a barátai, vagy elveszíti az érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyek korábban fontosak voltak neki. Ilyenkor érdemes utánajárni, mi történik vele, a háttérben ugyanis komolyabb elakadás, kortársbántalmazás vagy erős szorongás is állhat.
Ne várjunk beszámolót a kamasztól!
A kamaszok sokszor magukba zárkóznak (Forrás: Getty Images)
Az önállósodás és a közelség igénye egyszerre van jelen egy kamaszban. Nekünk pedig azt kellene megéreznünk, mikor és hogyan tudja elfogadni a közeledésünket. Ehhez először időt kell hagynunk neki. Amikor hazaérkezik az iskolából, még nem feltétlenül áll készen a beszélgetésre. Lehet, hogy csak leülne, enne valamit, vagy kifújná magát. Mi is mesélhetünk néhány mondatot a saját napunkról, anélkül, hogy cserébe rögtön beszámolót várnánk.
Ez is érdekelhet: Mi veszélyezteti leginkább a kamaszok lelki egészségét? 5 dologra figyelmeztetnek a szakemberek
– Elég egy laza fogadtatás, néhány hétköznapi mondat. Olyan közeget érdemes teremteni, amelyben azt érzi, hogy vártam őt, örülök neki – mondja a szakember.
Az a jó, ha az őszinte kíváncsiság a gyerek élményeire irányul. Arra, hogy mi foglalkoztatja, kivel érezte jól magát, mi érdekelte aznap. Egy divatról vagy közös programról elejtett megjegyzésből is lehet beszélgetés. A faggatózásban viszont sürgetés van. A különbséget a hangsúlyunk és a türelmünk is közvetíti.
– Sok kamasz jobban szereti azokat a helyzeteket, amikor szinte észrevétlenül indul el a beszélgetés. Bejön a konyhába, matat, vagy közösen csinálunk valamit, és közben elhangzik egy-egy kérdés – folytatja Pécsi Rita. – Nem kell folyamatosan egymás szemébe néznünk. Csak együtt vagyunk, és lazán, természetesen beszélgetünk.
A közös tevékenység oldhatja a helyzetet, és könnyebb lehet megszólalnia, ha nem ülünk vele szemben választ várva. Amikor pedig elkezd mesélni, érdemes kivárni a folytatást, mielőtt megmondanánk, mit kellett volna tennie. A folytatás néha meghökkentő. A gyerek akár provokálhat is, miközben mi abban reménykedünk, hogy végre nyugodtan beszélgethetünk. A neveléskutató szerint érdemes meghallani, mit próbál kifejezni a provokációval.
Lehet, hogy azt érzi, senki sem érti meg, vagy nincs kihez kapcsolódnia.
Ha rögtön a stílusát kezdjük helyreigazítani, itt könnyen véget is ér a beszélgetés. Ugyanez a türelem kell akkor, amikor egy régebbi hibájáról vagy nehézségéről beszél. Először is mindenképpen értékeljük, hogy most elmondta.
– Fontos, hogy megtapasztalhassa: hibázni lehet. Hogy nem az a legnagyobb baj, ha valamit rosszul csinálunk vagy eltévelyedünk, hanem ha benne ragadunk, és nem keressük a kiutat – mondja Pécsi Rita.
Ezt a légkört a hétköznapokban alakítjuk. A rossz jegy fogadtatásából például a gyerek azt is megtanulja, mire számíthat, ha legközelebb valami nem sikerül.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!