- Népszerű önismereti tanács, hogy előbb önmagunkat kell szeretnünk, a kutatások azonban ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak.
- A pszichológia szerint az önértékelés és a kapcsolataink nem egymás után következnek, hanem kölcsönösen alakítják egymást.
- Lehetünk bizonytalanok és sérülékenyek, miközben tanulunk kapcsolódni másokhoz.
„Előbb szeresd önmagad, aztán majd jöhet a szerelem.” Első hallásra bölcs, felszabadító tanácsnak tűnik. Azt üzeni, hogy ne másoktól várjuk a boldogságot, ne egy párkapcsolattól reméljük az önbizalmunk helyreállítását, és ne adjuk fel önmagunkat azért, hogy valaki mellettünk maradjon. A tanács azonban könnyen úgy hangozhat, mintha addig nem lennénk készek a szerelemre, amíg minden bizonytalanságunkat fel nem dolgoztuk. A kérdés csak az, hogy létezik-e egyáltalán ilyen pont.
Kapcsolódó: Ha valóban szereted önmagad, ezt az 5 dolgot már rég elengedted
Ha minden bizonytalanságunkat, rossz emlékünket és önmagunkkal kapcsolatos kételyünket fel kell számolnunk ahhoz, hogy valakihez közel kerüljünk, könnyen egy végtelenített önfejlesztési folyamatban találhatjuk magunkat. Hiszen mindig lesz még egy felismerés, egy feldolgozandó élmény vagy egy újabb tulajdonság, amelyen változtatnunk kellene. Közben pedig elhalaszthatjuk azt, amire valójában vágyunk: a kapcsolódást.
Tényleg szeretni kell önmagunkat, mielőtt mást szerethetünk?
Az önértékelés valóban fontos szerepet játszhat abban, hogyan működünk a kapcsolatainkban. Ha viszont folyamatosan attól tartunk, hogy nem vagyunk elég jók, könnyebben értelmezhetünk félre egy későn érkező üzenetet, egy fáradt pillantást vagy egy elmaradó ölelést. Előfordulhat, hogy újra és újra megerősítést kérünk, nehezen viseljük a bizonytalanságot, vagy a visszautasítástól tartva inkább mi húzódunk vissza.
Ezek a nehézségek azonban nem jelentik azt, hogy ne lennénk képesek szeretni, vagy hogy ne lehetnénk szerethető partnerek.
Az önszeretet ráadásul nem egyetlen, pontosan meghatározható lelki állapot. Jelentheti azt, hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, képesek vagyunk kiállni magunkért, elfogadjuk a hibáinkat, vagy legalább igyekszünk emberségesebben bánni magunkkal, amikor valami nem sikerül.
Az önértékelés és a kapcsolataink oda-vissza hatnak egymásra
Az önszeretet és a párkapcsolat összefüggését tudományos kutatások is vizsgálták. A Journal of Personality and Social Psychology című szakfolyóiratban megjelent, 2021-es tanulmány 14 741 holland résztvevő tíz éven át gyűjtött adatait elemezte. A kutatók az önértékelés és a társas kapcsolatokkal való elégedettség időbeli összefüggéseit vizsgálták.
Az eredmények szerint a kapcsolatainkkal való elégedettség és az önértékelés kölcsönösen összefügg: a magasabb önértékelés előrevetítheti a későbbi nagyobb kapcsolati elégedettséget, miközben a kapcsolatainkkal való elégedettség is hozzájárulhat az önértékelés alakulásához.
A kutatás fontos üzenete, hogy nem kizárólag az egyik irány számít. Nem csupán az történhet, hogy előbb rendbe tesszük önmagunkat, és ennek következtében jobb kapcsolataink lesznek. Az is lehetséges, hogy
a biztonságos, támogató emberi kapcsolataink segítenek abban, hogy értékesebbnek és elfogadhatóbbnak lássuk magunkat.
Ez a szemlélet egészen más megvilágításba helyezi a népszerű tanácsot. Ahelyett, hogy két külön szakaszra osztanánk az életünket, amelyek közül az elsőben önmagunkat kell megjavítanunk, a másodikban pedig végre szerethetünk, érdemes a fejlődést és a kapcsolódást egymást erősítő folyamatként elképzelni.
Miért válhat csapdává az „előbb szeresd magad” gondolat?
A mondat önmagában nem káros. Akkor válik problémássá, ha feltétellé alakítjuk: csak akkor jár nekünk a szeretet, ha előtte már minden rendben van bennünk. Ennek több következménye is lehet.
1. Folyamatosan halogatjuk a közelséget.
Mindig találunk valamit, amin még dolgoznunk kell. Előbb magabiztosabbak leszünk, aztán megtanulunk egyedül boldognak lenni, később feldolgozzuk a múltat, és csak ezután engedünk közel valakit. A célvonal azonban egyre távolabb kerülhet.
Az önismeret értékes, de nem kell minden kérdésünkre választ kapnunk ahhoz, hogy elkezdjünk ismerkedni, barátságokat építeni vagy megélni egy kölcsönös vonzalmat.
2. Minden kapcsolati nehézségért magunkat hibáztatjuk.
Ha konfliktusba kerülünk a párunkkal, könnyen arra juthatunk, hogy biztosan nem dolgoztunk eleget önmagunkon. Ha valaki eltávolodik tőlünk, talán azt feltételezzük, hogy még nem vagyunk eléggé szerethetők.
Pedig egy kapcsolat alakulását sok minden befolyásolja: a kommunikáció, a közös értékek, az élethelyzet, az elvárások, az érzelmi elérhetőség és az, hogy mindkét fél mennyit tesz a kapcsolatért.
Az önértékelés és a kapcsolataink nem egymás után következnek, hanem kölcsönösen alakítják egymást (Forrás: Canva)
3. Mások problémáit is túl gyorsan az önszeretet hiányára vezetjük vissza.
Ha valaki féltékeny, nehezen kommunikál vagy bizonytalan a kapcsolatában, könnyű rásütni, hogy előbb önmagát kellene megszeretnie. Ez azonban ritkán magyaráz meg mindent. A viselkedés mögött lehet korábbi rossz tapasztalat, eltérő kötődési minta, stressz, feldolgozatlan konfliktus vagy egyszerűen két ember össze nem illő igényei.
4. A szeretetet jutalomnak tekintjük, amelyet ki kell érdemelnünk.
Talán ez a legmélyebb csapda. Ha azt hisszük, hogy csak akkor szerethetnek minket igazán, ha már mi magunk is mindenestül elfogadjuk önmagunkat, a szeretetből könnyen teljesítményfeladat lesz.
Hiszen egy kapcsolatban nemcsak a magabiztos, kiegyensúlyozott oldalunk jelenik meg. Megmutatkozhat a félelmünk, a bizonytalanságunk és az is, amikor támogatásra van szükségünk.
Az önmagunkkal való együttérzés lehet a kulcs
Az önszeretetet gyakran összekeverjük azzal, hogy jól kell éreznünk magunkat a bőrünkben, elégedettnek kell lennünk a külsőnkkel, és pontosan tudnunk kell, mennyit érünk. A pszichológiában azonban egy másik fogalom is fontos: az önegyüttérzés.
Ez azt jelenti, hogy a saját nehézségeinkkel sem kizárólag kritikával és önváddal fordulunk szembe. Megpróbálunk úgy bánni magunkkal, ahogyan egy számunkra fontos emberrel bánnánk, amikor hibázik vagy nehéz időszakon megy keresztül.
Kristin D. Neff, a Texasi Egyetem pszichológiai kutatója és S. Natasha Beretvas 2013-ban megjelent tanulmánya 104 pár bevonásával vizsgálta az önegyüttérzés és a párkapcsolati viselkedés kapcsolatát.
Az eredmények szerint az önegyüttérzőbb résztvevőkre jellemzőbbek voltak a pozitív párkapcsolati viselkedések. Partnereik beszámolói alapján többek között gondoskodóbb és támogatóbb módon viselkedtek. A kutatásban az önegyüttérzés a pozitív kapcsolati viselkedés egyik fontos előrejelzője volt.
Ez nem azt jelenti, hogy az önegyüttérzés minden kapcsolatot jobbá tesz, vagy hogy önmagában elegendő a tartós boldogsághoz. A tanulmány ugyanakkor arra utal, hogy nem feltétlenül a hibátlan önkép a legfontosabb, hanem az, hogyan viszonyulunk magunkhoz és másokhoz a nehéz helyzetekben.
Hogyan tanulhatunk szeretni úgy, hogy közben magunkkal küzdünk?
Engedjük meg magunknak a tökéletlenséget.
Nem kell minden bizonytalanságot megszüntetnünk ahhoz, hogy randizzunk, barátkozzunk vagy közelebb kerüljünk valakihez. Elég, ha felismerjük a nehézségeinket, és igyekszünk felelősen kezelni őket.
Kommunikáljunk a bizonytalanságainkról.
Nem a partnerünk feladata, hogy folyamatosan helyreállítsa az önértékelésünket, de egy biztonságos kapcsolatban beszélhetünk a félelmeinkről. A cél nem az, hogy a másik minden kétségünket eltüntesse, hanem hogy megtanuljunk őszintén és tisztelettel kapcsolódni.
Kérjünk segítséget, ha a nehézségek tartósan akadályoznak.
Ha az önértékelési problémák, a szorongás vagy a korábbi sérülések újra és újra megnehezítik a kapcsolatainkat, pszichológus vagy pszichoterapeuta támogatása hasznos lehet. Ez azonban nem előfeltétele annak, hogy emberi kapcsolatokat alakítsunk ki, hanem egy lehetséges út a jobb közérzethez és a tudatosabb működéshez.
Fontos különbség van aközött, hogy valaki önismereti munkát végez, és aközött, hogy folyamatosan alkalmatlannak nyilvánítja magát a szeretetre. Az első segíthet előrelépni, a második könnyen bezárhat bennünket.
Az önszeretet a kapcsolódás része
Persze a másik véglet sem vezet feltétlenül jó irányba. Nem kell mindenáron kapcsolatban maradnunk valakivel csak azért, mert úgy gondoljuk, a szeretet majd meggyógyít bennünket. Nem kötelességünk eltűrni a bántást, feladni a határainkat, vagy egy másik emberre bízni a saját értékességünk meghatározását.
Az egészséges kapcsolat nem helyettesíti az önismeretet, és az önismeret sem helyettesíti a kölcsönös tiszteletet. Nem kell azonban egy előre meghatározott lelki állapotot elérnünk ahhoz, hogy részesei lehessünk a szeretetnek. Lehetünk bizonytalanok, miközben tanulunk bízni, és elfogadhatjuk mások szeretetét akkor is, amikor még nem látjuk tisztán a saját értékeinket.
Kapcsolódó: A barátnődnek is magaspipacs-szindrómája van? Jó eséllyel titokban utál téged!
Kiemelt kép: Canva
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!