boldog és boldogtalan arc

Megkönnyebbülést érzel mások kudarca láttán? A pszichológia szerint nem egyszerű kárörömről van szó

Nem szép dolog a káröröm, szokás mondani, mégis ember legyen a talpán, aki még soha nem érezte.
  • Sokan átélték már, mégis kevesen beszélnek róla. Miért érezhetünk néha megkönnyebbülést, amikor valaki más hibázik?
  • Mi zajlik le ilyenkor a pszichében?
  • És mikor kell aggódni az érzéseink miatt? 

Nem szívesen ismerjük be, de biztos sokakkal előfordult már, hogy furcsa megkönnyebbülést, majd emiatt később bűntudatot éreztek, amikor egy tökéletesnek tűnő vagy antipatikus személy hibázott. Az időnkénti káröröm – bár aligha tartozik a legnemesebb érzéseink közé –, a pszichológusok szerint természetes reakció. Legalábbis egy bizonyos szintig.

Miért érezhetünk kárörömöt?

Az Emory Egyetem tanulmánya szerint a káröröm egy összetett, sokak által átélt érzelem, amit még napjainkban is kevéssé ért a tudomány. A szakemberek főként négy meghatározó mögöttes okot emlegetnek: a társas összehasonlítás hajlamát, az önértékelésre irányuló pszichológiai folyamatokat, az igazságosság iránti igényt, és végül szélsőséges esetben az agressziót vagy rosszindulatot.  

1. A társas összehasonlítás szerepe

A káröröm önmagában nem jelent empátiahiányt vagy rosszindulatot. Gondoljunk csak arra, hogy emberként akarva-akaratlanul hajlamosak vagyunk – pláne a közösségi média világában – összehasonlítani magunkat mások képességeivel és eredményeivel.

Aggódó nő ágyban fekve nézi a telefonját – stock fotó

A közösségi médiában könnyű megfeledkezni arról, hogy a képernyő másik oldalán is egy ember áll. (Forrás: Getty Images)

Ha valaki kudarcot vall, akit sikeresebbnek, tehetségesebbnek vagy szerencsésebbnek tartunk, a közöttünk érzett távolság átmenetileg mintha csökkenne. Vagyis nem feltétlenül az illető bukásának örülünk, hanem annak, hogy kevésbé érezzük magunkat hozzá képest lemaradva – világít rá Leticia Martín Enjuto spanyol pszichológus a Cuerpomente cikkjében

2. Az önértékelés szerepe

A szakember kiemeli, hogy az önbecsülés állapota – nem meglepő módon – szintén mérvadó lehet. Mint mondja: „Amikor valaki bizonytalan, stresszes időszakon van túl, vagy úgy érzi, hogy az önértékelése veszélyben van, egyfajta pszichológiai kompenzációt élhet át a rivális kudarca láttán, ami tulajdonképpen nem rosszindulatból, hanem az emberi psziché önvédelmi mechanizmusából fakad.”

3. Az igazságérzet szerepe

Persze, az sem mindegy, hogy ki a káröröm tárgya, és mit súg róla az igazságérzetünk. Példának okáért előbb válthat ki belőlünk elégtétel-érzést egy olyan illető bukása, akiről azt gondoljuk, hogy nem a teljesítményének köszönheti a sikerét, tisztességtelenül jutott különféle előnyökhöz, és sokszor visszaélt a helyzetével is.

4. Az agresszió és rosszindulat szerepe

Az Emory Egyetem kutatói szerint a rosszindulatú vagy agresszív kárörömöt a másik személlyel szemben érzett erős ellenszenv vagy harag táplálja. A kudarc ebben a kontextusban a konfliktus szimbolikus lezárásaként és megtorlásaként is értelmezhető, amiről a kutatók úgy vélik, a dehumanizáció egyik tipikus formája.

Vagyis minél inkább „ellenségként”, „másik oldalhoz tartozóként”, és kevésbé emberként tekintünk valakire, annál inkább elveszíthetjük vele szemben az empátiánkat. Ennek egyik látványos példája lehet a politikai megosztottság és a sportszurkolók közötti szélsőséges rivalizálás is.

Mikor válhat a káröröm problémává?

Leticia Martín Enjuto kiemeli, hogy a mások kudarca felett érzett pillanatnyi elégedettség nem jelenti automatikusan azt, hogy valakiből hiányzik az empátia. Az emberi érzelmek széles skálán mozognak és rendkívül összetettek, ezért egymásnak látszólag ellentmondó érzések is megférhetnek egymás mellett.

„Előfordulhat, hogy valaki egyszerre érez megkönnyebbülést és együttérzést a másik ember hibája láttán. A két reakció nem zárja ki egymást”

magyarázza a szakember.

Az egyetlen dolog, ami komolyabb aggodalomra adhat okot, az a káröröm intenzitása és gyakorisága. Önmagában nem gond, ha az érzést csak alkalmanként tapasztaljuk, ám ha a mások kárán érzett öröm rendszeressé, illetve a (látszólagos) jóllét egyik forrásává válik, és pusztítóan hat mind az egyénre, mind a környezetére is, érdemes elgondolkodni azon, milyen lelki folyamatok, önértékelési gondok és feldolgozatlan konfliktusok állhatnak a háttérben.

Ez is érdekelhet: Öröm-e a káröröm? – Más a rosszindulat, és más az igazságos világba vetett hit

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó