A futball globális vonzereje páratlan. Bár nem vagyok nagy sportrajongó, a 2016-os hazai sikerek engem is megérintettek. A 44 év után ismét Eb-szereplő magyar válogatott első gólját Szalai Ádám jegyezte, míg a mérkőzést Stieber Zoltán bravúros találata zárta.
Az ország számos pontján tömegek követték figyelemmel az eseményt. A szurkolók ellepték Budapest utcáit is, a kialakuló karneváli hangulatnak pedig azok sem tudtak ellenállni, akik hozzám hasonlóan kevésbé jártasak a futball világában. Talán ekkor vált világossá először, hogy a foci jelentősége messze túlmutat magán a játékon, és miért is szokás angol nyelvterületen „the beautiful game”-ként hivatkozni a sportágra.
„Nem arról van szó, hogy minden meccs előtt péppé verjük egymást”
Az összetartozás élményét egy átlagos hétköznapon ritkán tapasztalhatjuk meg olyan intenzitással, mint egy sporteseményen. Persze, ahol ilyen erős érzelmek kavarognak a levegőben, ott a szélsőséges megnyilvánulások lehetősége is nagyobb. A féktelen ünneplés ellenére Budapest megúszta a rendbontást 2016-ban, a futballt övező indulatokra azonban ma is látni példákat. 10 évvel később, 2026 májusában, a BL-döntő idején a PSG és az Arsenal ultrái keveredtek verekedésbe a budapesti Király utcában, amely miatt a rendőrség csoportos garázdaság gyanújával indított eljárást.
A jelenség ráadásul nem korlátozódik a szurkolókra, a futballisták nemzetközi érdekvédelmi szervezete (FIFPRO) kiemeli, hogy a játékosok jelentős részét érte már valamilyen szintű bántalmazás mind a pályán, mind azon kívül, különösen az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Németországban, valamint Afrika több országában.
Egy, a szurkolói közegben régóta aktív drukker ismerősöm, Norbi árnyalja a kívülállókban élő képet. Szerinte a futball természetéből fakad, hogy rivalizálást generál. Mint mondja, „nem arról van szó, hogy minden meccs előtt péppé verjük egymást”, a szurkolói kultúrához viszont hozzátartozik, hogy a két tábor a mérkőzés alatt hangot ad a másikról alkotott véleményének.
„Ez nem színház, kérem.
Minden héten azért szurkolunk, hogy a saját csapatunk győzedelmeskedjen. Így lehet csak bajnokságot nyerni.
Egyébként ma már családos események a hazai mérkőzések, néhol több a rendőr, mint a szurkoló.”
A sporthoz kapcsolódó erős érzelmek természetesen nem kizárólag a futball sajátjai. A kérdés inkább az, miért éppen ez a sportág vált a világ számos országában olyan társadalmi és kulturális jelentőségű erővé, amely képes emberek millióit összekötni – vagy épp összeugrasztani – egymással. A múltról, a jelenről, a hazai helyzetől, a futball közösségteremtő erejéről és a szélsőséges szurkolás mozgatórugóiról szakértőket kérdeztük.
Miben rejlik a foci közösségépítő ereje?
Szegedi Péter sporttörténész szerint nagyon fontos leszögezni, hogy a futball egy csapatsport, amely kollektív érzelmeket képes megjeleníteni oly módon, amire a modern korban alig van más terep a futballpályák világán kívül.
Szegedi Péter sporttörténész
– Erre az érzületre épült a sportág máig ható nimbusza. És erre a futball erőszak nélkül képes: büszkeséget adott az embereknek Mussolini Olaszországában éppúgy, mint a Hitler utáni Németországban, de ne feledjük, hogy máig az Aranycsapat az egyetlen tényező a Rákosi-korból, amire büszkeséggel tudunk gondolni.
Sándor Judit sportpszichológus úgy véli, a labdarúgás egyik lényeges különlegessége, hogy rendkívül egyszerű, mindenki számára könnyen érthető és élvezhető játék. Nem szükséges különleges felszerelés ahhoz, hogy valaki játssza, és előzetes tudás ahhoz, hogy valaki kövesse, ezért generációkon és társadalmi rétegeken átívelően tud embereket összekapcsolni.
– Ehhez társul a játék fizikai környezete is. A nagy pályaméret miatt a futball hagyományosan nagyszámú néző befogadására alkalmas stadionokban zajlik. Több tízezer ember egyidejű jelenléte önmagában is erősíti a közösségi élményt és az érzelmek átvitelét.
A futball sajátos érzelmi dinamikájához a játék szerkezete is hozzájárul. A labdarúgásban viszonylag kevés gól születik más csapatsportokhoz képest, ezért egyetlen találatnak óriási jelentősége lehet. Közhely, de fontos szempont, hogy az ember társas lény, ezért természetes módon hangolódunk egymás érzelmeire. Sokszor azok is átélnek intenzív érzelmeket egy mérkőzésen, akik egyébként nem követik rendszeresen a futballt.
Ennek oka, hogy a közösségi élmény önmagában is rendkívül vonzó. A közös éneklés, a ritmus, a szimbólumok és az együtt megélt feszültség olyan élményt hozhat létre, amelyet a hétköznapokban ritkán tapasztalunk – magyarázza a pszichológus.
Mit tesz a szurkolókkal az évtizedes sikertelenség?
Magyarország egy különösen gazdag futballhagyományú ország, amelyet évtizedek óta mégis elkerülnek a jelentős sikerek. És nem vagyunk ezzel egyedül a világban.
Sándor Judit sportpszichológus
– Ebből a szempontból a legközelebbi sorstársaink az uruguayiak, az osztrákok, a csehek, és a skótok. Az „uruk” ugyan nyertek két világbajnokságot, de erre a jövőben aligha lesz esélyük, ahogy a többi, felsorolt válogatottnak sem. Azt sem nehéz megjósolni, hogy osztrák, cseh és skót klubcsapatok sem fognak jelentős sikereket elérni a nemzetközi kupasorozatokban, ha mégis, az a kirívó ellenpélda lesz – mondja Szegedi Péter.
– A „nagyok voltunk-kicsik lettünk” az az érzület, amely a magyar futballszurkolók alapvető élményei közé tartozik. Ugyanakkor úgy látom, ahogy távolodunk a „dicső múltunktól”, egyre többen képesek reálisan értékelni a magyar futball kilátásait, úgy a válogatott, mint a klubok szintjén.
– A hosszabb sikertelenségi időszakok sajátos érzelmi mintázatot alakíthatnak ki – folytatja a gondolatot Sándor Judit pszichológus. – A szurkolók egyszerre őrizhetik a reményt és élhetnek meg csalódottságot. A későbbi időszakok sikerei és nehézségei egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogyan viszonyulnak az emberek a válogatotthoz és a sportághoz napjainkban.
Amikor a lelátó a társadalom tükre volt
Szegedi Péter nem gondolja, hogy a magyarországi szurkolói csoportok közötti rivalizálás kirívó lenne, főleg nem 2026-ból szemlélve ezt.
Az Aranycsapatban számos kivételes képességű labdarúgó játszott. (Forrás: Fortepan/Bauer Sándor)
– A kérdés annyiban jogos, hogy ezek a „harcok” valóban leképezhetik a társadalmi feszültségeket, de erről ma már csak múlt időben beszélhetünk. A legősibb magyarországi szembenállásnak, a Fradi-MTK párharcnak ma már szinte semmilyen nyoma sincs a társadalomban, az Örökrangadó kifejezés hátteréről is egyre kevesebbek tudhatnak. A Fradi-Újpest rivalizálás ehhez képest modern történet, ami mögött viszont sokkal inkább azonosíthatjuk a hetvenes évek lakótelepi galerijeinek világát, mintsem bármilyen társadalmi hátteret.
Hol kezdődik a szurkolás, és hol a szélsőség? Az ultrák világa
Az ultrák a futballszurkolás sajátos szubkultúráját képviselik. Az 1960-as évek Olaszországából indult mozgalom ideológiái az évek során más országokban is gyökeret eresztettek. Képviselői a stadionok legaktívabb és leghangosabb drukkerei közé tartoznak, akik koreográfiákkal, zászlókkal és rigmusokkal teremtik meg a mérkőzések hangulatát.
A közvélemény gyakran erőszakos incidensekkel azonosítja őket, az ultrakultúra ennél azonban jóval összetettebb jelenség. Egyszerre szól a közösségről, az identitásról, a hagyományokról és a klub iránti elköteleződésről. Ugyanakkor egyes csoportok politikai szélsőségekhez, rasszista megnyilvánulásokhoz vagy szurkolói összecsapásokhoz is kapcsolódtak, ami máig meghatározza az ultrákról alkotott képet.
Vannak köztük kifejezetten baloldali, antifasiszta közösségek – ilyen a német FC St. Pauli szurkolótábora –, míg más csoportok a szélsőjobboldali politikával vagy rasszista megnyilvánulásokkal váltak hírhedtté, mint az olasz S.S. Lazio egykori Irriducibili ultrái. A szakértők szerint egy nagyobb tömeg részeként az emberek hajlamosabbak alkalmazkodni a csoport normáihoz, ami adott esetben bizonyos gátlások csökkenéséhez is vezethet, főként egy radikális szurkolói közegben. Az erős identitás, a közös célok és az összetartó közeg különösen a fiatalok számára lehet vonzó.
– Fontos hangsúlyozni, hogy a szenvedélyes szurkolás önmagában nem jelent agresszivitást – teszi tisztába a kérdést Sándor Judit. – A probléma akkor jelenik meg, amikor a csoportidentitás kizárólagossá, hangsúlyossá válik a csoport tagjainak az életében, és az ellenfél vagy annak szurkolói ellenségként jelennek meg. Ilyenkor könnyebben kialakulhat az „ők és mi” gondolkodásmód, amely növelheti a konfliktusok kockázatát.
Kapcsolódó: Felismerés nélkül nincs megelőzés – a tinédzserkori agresszióról Mirk Zsófia iskolapszichológussal beszélgettünk
– Tipikusan ilyen helyzet, amikor egy munkahelyen azelőtt jól együttműködő munkatársak kiderítik egymásról, hogy a rivális csapat drukkerei, és ez onnantól ellehetetleníti a szakmai együttműködést – mondja a szakértő.
Szélsőséges esetekben a rivalizálás tehát túlmutathat a sport keretein, és a konkurens szurkolói csoportok között utcai összetűzésekben is megnyilvánulhat, amelyeket olykor a hírekben is olvashatunk.
Hogyan hat a szélsőséges szurkolói attitűd az élsportolókra?
Az élsportolóknak nemcsak a versenyhelyzetek mentális terhével kell megküzdeniük, hanem időnként a szurkolók részéről érkező bántásokkal is. Miközben a támogatás jelentős motivációs erő lehet, a szélsőséges megnyilvánulások komoly pszichológiai terhet rónak a sportolókra.
– A legtöbb sportoló megtanulja, miként élhet együtt a kritikával, de a tartós vagy szélsőséges negatív reakciók a mentális jóllétre és ennek következményeként a teljesítményre egyaránt hatással lehetnek – magyarázza a sportpszichológus. – Napjainkban a szurkolói nyomás már nem korlátozódik a stadionokra. A közösségi média révén a sportolók közvetlenül találkozhatnak a pozitív visszajelzések mellett a sértő, fenyegető vagy zaklató üzenetekkel is.
Kapcsolódó: Nemcsak a sportoló gyereknek, a sportszülőnek is nagyon nehéz a dolga
Ez Sándor Judit elmondása szerint egy másik, kiemelt nézettségű sportágban, a teniszben olyan mértéket öltött, hogy több nemzetközi teniszszervezet és Grand Slam-torna mesterséges intelligenciával támogatott rendszereket működtet a játékosok online felületeinek védelmére. – A cél a súlyosan sértő, erőszakos vagy testi épséget veszélyeztető kommentek kiszűrése és szükség esetén a hatóságok bevonása – világít rá a szakértő.
De hasonlóan aggasztó jelenség zajlott le a 2021-es Európa-bajnokság döntőjén is, amikor az angol válogatott három játékosa – Bukayo Saka, Jadon Sancho és Marcus Rashford – rasszista támadások célpontjává vált az elhibázott tizenegyesek után. Az eset jól szemlélteti, milyen törékeny lehet a sportolók társadalmi megítélése: a korábban ünnepelt válogatott játékosok egyes szurkolók szemében egyik pillanatról a másikra szidalmazott bevándorlókká váltak.
A magyar futballszurkolás kultúrája napjainkban
Szegedi Péter szerint hosszú ideig természetes volt, hogy a magyar szurkolók egy népszerű élvonalbeli csapatnak – elsősorban a Ferencvárosnak – és egy helyi, lakóhelyhez kötődő egyesületnek, kerületi kis klubnak is egyszerre drukkoltak.
– Az 1970-es évektől azonban egyre gyakrabban előfordult, hogy a magyarországi kedvenc mellett már egy külföldi – jellemzően angol, német, spanyol, vagy olasz – klubnak is szorított valaki. A 21. században megjelenő új, telekommunikációs csatornáknak köszönhető, hogy a kedvenc külföldi klubok háttérbe szorították a magyar klubokat.
De ezen túlmutató új vonás, hogy míg korábban a futballszeretőknek volt egy magyar, esetleg mellette vagy helyette egy kedvenc külföldi klubja, a magyaroknak egy új, korábban ismeretlen csoportja is megjelent: akik szeretik, követik a magyar válogatottat, de nincs kedvenc hazai csapatuk. Ez egy merőben új vonás, de nem csak Magyarországon: a 80-as évekig lényegében elképzelhetetlen volt, hogy a válogatott szeretete megelőzze a kedvenc klubét – magyarázza a sporttörténész.
Foci-vb-re fel!
Ahogy a szakértők is rámutattak, az a mechanizmus, ami alapvetően az összetartozás érzését erősíti egy közösségen belül, egyúttal élesebbé is teheti a határvonalat a rivális csoportokkal szemben. A szurkolás szenvedélye önmagában nem probléma, sőt, a sport egyik legfontosabb mozgatórugója. A kérdés inkább az, hogy ez a szenvedély milyen formában jelenik meg, építi vagy rombolja a kollektívát?
A labdarúgás történetében mindkettőre találni példát, ám a magyar futballhoz kapcsolódó közösségi élmények túlnyomó többsége ma már nem a konfliktusokról, hanem a közös identitás megéléséről szól. Kevés olyan társadalmi jelenség létezik, amely ekkora erővel képes hatni az emberekre – a lelátón, a képernyők előtt és azon túl is.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy kutatások szerint a sportesemények követése jótékonyan hat a mentális egészségre. Ha úgy vesszük, a (tiszteletteljes) szurkolás nemcsak szórakozás, hanem bizonyos értelemben pszichológiai erőforrás is lehet – szóval Foci-vb-re fel!
Beindult a foci VB, boldog-boldogtalan meccset néz. A műélvezethez sokat hozzátesz, ha az ember érti is, ami elhangzik a közvetítésben vagy a beszélgetésekben. Les, bekk, kötény – mennyire ismered a fociszlenget? Töltsd ki kvízünket!
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!