- Az elmúlt tíz díjazási évben, 2017 és 2026 között tíz szerző kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.
- Köztük van a magyar Krasznahorkai László, a dél-koreai Han Kang és az idei díjazott, Anne Carson is.
- Mindegyiküktől ajánlunk egy művet, és azt is eláruljuk, kinek lehet különösen jó olvasmány.
Egy év gyorsan eltelik, a Nobel-díjasok névsora pedig közben egyre hosszabb lesz. Ráadásul az irodalmi Nobelnek van egy sajátos tulajdonsága: időnként olyan szerzőket emel a figyelem középpontjába, akik már évtizedek óta a világirodalom meghatározó alakjai, a szélesebb olvasóközönség számára azonban alig ismertek.
Pedig nem kell valamennyi életművet végigolvasni ahhoz, hogy tudjuk, ki kicsoda. Elég néhány fontos tény, egy kis háttér és egy jól megválasztott könyv. Íme az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai, a legfrissebbtől visszafelé haladva.
2026 – Anne Carson: aki a görög mítoszokat a jelenbe hozza
A kanadai Anne Carson az ókori görög mítoszokat modern szerelmi és lélektani történetekké formálja. Költő, műfordító és klasszika-filológus, aki előszeretettel mossa össze a vers, a regény és az esszé határait. Nála egy több ezer éves mítosz is szólhat a mai ember vágyairól és magányáról.
Miért kapta a Nobel-díjat? A Svéd Akadémia merész és újszerű életművét ismerte el, amely a klasszikus hagyománnyal folytatott párbeszédben teremt új irodalmi formákat.
Ezzel kezdd: Vörös önéletrajza (Magvető, 2017, fordította Fenyvesi Orsolya).
Egy görög mitológiai alakból, Gérüónból indul ki, de nagyon is mai történetet mesél szerelemről, kiszolgáltatottságról és önkeresésről. Nem hagyományos regény, hanem verses regény – éppen ezért remekül megmutatja, mitől különleges Carson irodalma.
Kinek ajánljuk? Aki szereti a mitológiát, a különleges szerkezetű könyveket és azokat a szövegeket, amelyekben egyetlen mondaton is érdemes hosszabban elidőzni.
2025 – Krasznahorkai László: a világvége magyar krónikása
Krasznahorkai László neve a magyar olvasóknak persze ismerős, de a külföldi kritika már jóval a Nobel-díj előtt a kortárs világirodalom egyik legjelentősebb alakjaként tartotta számon. Hosszú, hömpölygő mondatai, különös figurái, baljós atmoszférája és fekete humora összetéveszthetetlen világot teremtenek. Műveiből Tarr Béla rendezett filmeket, köztük a legendás Sátántangót.
Miért kapta a Nobel-díjat? A díj indoklása szerint látnoki erejű életművéért, amely az apokaliptikus fenyegetettség közepette is megerősíti a művészet erejét.
2025-ben Krasznahorkai László kapta a világ legrangosabb irodalmi elismerését (Forrás: Narciso Contreras/Anadolu via Getty Images)
Ezzel kezdd: Sátántangó (Magvető, első kiadás: 1985).
Egy pusztuló vidéki telep lakói váratlanul új reményt kapnak, amikor visszatér egy titokzatos férfi, Irimiás. De vajon megváltó érkezett, vagy újabb csaló? A regény egyszerre társadalmi látlelet, groteszk példázat és lenyűgöző nyelvi teljesítmény.
Kinek ajánljuk? A türelmes olvasóknak, akik nem riadnak vissza a hosszú mondatoktól, szeretik a nyomasztó atmoszférát és az egzisztenciális kérdéseket.
2024 – Han Kang: az emberi kegyetlenség és törékenység írója
A dél-koreai Han Kang volt az első dél-koreai szerző, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Prózájában újra és újra visszatér az erőszak, a test kiszolgáltatottsága, a gyász és a történelmi traumák emlékezete. Művei sokszor megrázóak, mégis különösen érzékeny, költői nyelven szólalnak meg.
Miért kapta a Nobel-díjat? Intenzív költői prózájáért, amely szembenéz a történelmi traumákkal, és feltárja az emberi élet törékenységét.
Ezzel kezdd: Növényevő (Jelenkor, fordította Kim Bogook és Németh Nikoletta)
Egy nő egyszer csak úgy dönt, többé nem eszik húst. A látszólag hétköznapi elhatározás azonban egyre radikálisabb szakításhoz vezet a családi és társadalmi elvárásokkal. Felkavaró regény az önrendelkezésről, a testről és az erőszakról.
(Akit inkább a történelmi regények érdekelnek, annak a Nemes teremtményeket ajánljuk az írnónőtől, amely az 1980-as kvangdzsui felkelés brutális leverésén keresztül mutatja meg az állami erőszak és a kollektív trauma máig ható következményeit.)
Kinek ajánljuk? Aki szereti a pszichológiailag összetett, nyugtalanító regényeket, és nem vár megnyugtató feloldást minden történet végén.
2023 – Jon Fosse: a csend és a kimondhatatlan mestere
A norvég Jon Fosse drámákat, regényeket és verseket is ír, szövegeinek egyik legkülönlegesebb sajátossága mégis az, ami első pillantásra hiányzik belőlük: a hagyományos értelemben vett nagy események és magyarázatok. Ismétlésekből, csendekből, apró elmozdulásokból építkezik, miközben az élet legalapvetőbb kérdéseit járja körül.
Miért kapta a Nobel-díjat? Újszerű drámáiért és prózájáért, amelyek hangot adnak a kimondhatatlannak.
Ezzel kezdd: Reggel és este (Kalligram, 2023, fordította A. Dobos Éva).
Egy rövid, különös szépségű regény az emberi élet kezdetéről és végéről, a születés és a halál misztériumáról. Jó belépő Fosse világába, és mindössze valamivel több mint száz oldal.
Kinek ajánljuk? A szemlélődő olvasóknak, akik szeretik a lassú, meditatív prózát, és akiket foglalkoztatnak a lét nagy kérdései.
2022 – Annie Ernaux: aki a saját életéből ír társadalomtörténetet
A francia Annie Ernaux különleges helyet foglal el az önéletrajzi irodalomban. Saját emlékeiből indul ki, de a személyes történetek mögött mindig megmutatja a társadalmi viszonyokat: az osztálykülönbségeket, a nőkkel szembeni elvárásokat, a szégyent, a szexualitást és az idő múlását. Prózája szikár, pontos, sokszor szinte kíméletlenül tárgyilagos.
Miért kapta a Nobel-díjat? Azért a bátorságért és pontosságért, amellyel feltárja a személyes emlékezet társadalmi gyökereit és korlátait.
Ezzel kezdd: Évek (Magvető, fordította Lőrinszky Ildikó).
Fényképek, reklámok, családi emlékek, történelmi események és hétköznapi tárgyak segítségével rajzolja meg a háború utáni Franciaország több évtizedét. Egyszerre önéletrajz és egy egész nemzedék története.
Kinek ajánljuk? Akit érdekel a női élettapasztalat, az emlékezet működése és az, hogyan formálja egy ember életét a társadalom, amelyben felnő.
2021 – Abdulrazak Gurnah: az otthontalanság és az emigráció írója
A Tanzániában született, később Nagy-Britanniába került Abdulrazak Gurnah regényeiben gyakran jelenik meg a gyarmatosítás öröksége, az elvándorlás, az idegenség és az otthon elvesztése. Történetei arra emlékeztetnek, hogy a történelem nagy eseményeit mindig konkrét emberek élik át, és a következményeiket gyakran generációkon keresztül viselik.
Miért kapta a Nobel-díjat? A gyarmatosítás következményeinek és a kultúrák között élő menekültek sorsának együttérző, ugyanakkor megalkuvást nem ismerő ábrázolásáért.
Ezzel kezdd: Paradicsom (Európa, fordította Neset Adrienn).
A 20. század eleji Kelet-Afrikában játszódó regény egy fiú felnövekedésén keresztül mutatja meg a kereskedelem, a hatalom, a kiszolgáltatottság és a gyarmatosítás világát.
Kinek ajánljuk? A történelmi regények kedvelőinek és azoknak, akiket érdekelnek a migrációról, kulturális találkozásokról és identitásról szóló történetek.
2020 – Louise Glück: aki a legegyszerűbb szavakkal beszél az élet nagy kérdéseiről
Az amerikai Louise Glück költészetében a személyes veszteség, a családi kapcsolatok, a magány és a halandóság gyakran a természet képein vagy az antik mitológián keresztül jelenik meg. Versei látszólag egyszerűek, mégis rendkívül sűrűek: néhány sorban képesek megmutatni egy egész emberi élet fájdalmát.
Miért kapta a Nobel-díjat? Félreismerhetetlen költői hangjáért, amely letisztult szépséggel teszi egyetemessé az egyéni létezést.
Ezzel ismerkedj meg: A vad írisz (The Wild Iris).
A Pulitzer-díjas verseskötetben egy kert virágai, a kertész és az isteni megszólított hangjai révén bontakoznak ki az élet, a halál és az újjászületés kérdései. A kötetnek nem találtunk igazolt, önálló magyar kiadását, de Glück verseiből magyar fordítások is olvashatók.
Kinek ajánljuk? Aki szereti a személyes, filozofikus lírát, és nem feltétlenül történetet, hanem felismeréseket keres az irodalomban.
2019 – Peter Handke: a nyelv és az elidegenedés kísérletezője
Az osztrák Peter Handke regényei, drámái és esszéi gyakran a hétköznapi tapasztalat bizonytalanságát vizsgálják. Hogyan érzékeljük a világot? Mi történik, amikor a megszokott dolgok hirtelen idegenné válnak? Handke művei nyelvileg kísérletezők, sokszor szándékosan kizökkentik az olvasót.
Nobel-díja komoly felháborodást váltott ki: Handke a délszláv háborúk idején a szerbek mellett állt ki, megkérdőjelezte a szerb háborús bűnökről szóló beszámolókat, és 2006-ban beszédet mondott a háborús bűnökkel vádolt Slobodan Milošević temetésén. A srebrenicai népirtás túlélői ezért a Nobel-díj visszavonását követelték.
Miért kapta a Nobel-díjat? Nagy hatású életművéért, amely nyelvi leleménnyel vizsgálja az emberi tapasztalat sajátosságait és peremvidékeit.
Ezzel kezdd: A kapus félelme tizenegyesnél (Helikon, 2020, fordította Tandori Dezső).
Egy egykori futballkapus látszólag ok nélkül gyilkosságot követ el, majd céltalanul bolyong. A rövid, nyugtalanító történetben a világ érzékelése fokozatosan bizonytalanná válik.
Kinek ajánljuk? A kísérletező irodalom kedvelőinek, akik szeretik, ha egy regény nemcsak elmesél valamit, hanem magát az elbeszélést és az érzékelést is kérdésessé teszi.
2018 – Olga Tokarczuk: aki egészen más szemszögből mutatja meg a világot
A lengyel Olga Tokarczuk regényeiben a mítoszok, a történelem, a természet és a társadalomkritika különös módon keverednek. Szívesen fordul olyan szereplők felé, akiket mások különcnek vagy jelentéktelennek tartanak. Könyvei sokszor arra késztetnek, hogy megkérdőjelezzük, amit természetesnek gondolunk.
Miért kapta a Nobel-díjat? Határokat átlépő, enciklopédikus képzelőerővel megalkotott elbeszélői világáért. A 2018-as díjat a Svéd Akadémia körüli szexuális zaklatási és korrupciós botrány miatt csak 2019-ben jelentették be.
Ezzel kezdd: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át (L’Harmattan, 2019, fordította Körner Gábor)
Egy lengyel faluban rejtélyes halálesetek történnek, a nyomozás középpontjába pedig egy különc, állatvédő idős nő kerül. Egyszerre krimi, fekete humorú társadalomkritika és filozofikus regény az ember és a természet viszonyáról.
Kinek ajánljuk? Aki szereti a szokatlan krimiket, az erős női főszereplőket és azokat a regényeket, amelyek egy izgalmas történeten keresztül komoly erkölcsi kérdéseket tesznek fel.
2017 – Kazuo Ishiguro: a kimondatlan érzelmek mestere
A Japánban született, Nagy-Britanniában felnőtt Kazuo Ishiguro regényeinek egyik legfontosabb témája az emlékezet megbízhatatlansága. Szereplői gyakran úgy mesélik el a saját életüket, hogy közben éppen a legfontosabb igazságokat nem képesek kimondani. Ishiguro visszafogott, elegáns prózája alatt hatalmas érzelmi feszültség húzódik.
Miért kapta a Nobel-díjat? Nagy érzelmi erejű regényeiért, amelyek feltárják, milyen bizonytalan alapokon nyugszik a világhoz fűződő kapcsolatunk.
Ezzel kezdd: Napok romjai (Helikon, 2026-os új kiadás, fordította Kada Júlia)
Egy angol főkomornyik visszatekint az életére, amelyet a kötelességnek és a szolgálatnak szentelt. Lassan azonban kirajzolódik mindaz, amit elmulasztott: egy szerelem, egy saját élet lehetősége és talán az erkölcsi felelősség felismerése is.
Kinek ajánljuk? Aki szereti a finom lélektani regényeket, a visszafogott szerelmi történeteket és azokat a könyveket, amelyeknek az igazi drámája a kimondatlan mondatokban rejlik.
Melyik Nobel-díjassal érdemes kezdeni?
Ha most ismerkedsz az elmúlt évtized Nobel-díjasaival, nem feltétlenül a legnehezebb művel érdemes indítani. Ishiguro Napok romjai című regénye jó választás lehet, ha a lélektani történeteket szereted; Tokarczuk különös krimije azoknak lehet vonzó, akik izgalmas cselekményre is vágynak. Ernaux Évek című könyve a személyes és közös emlékezet iránt érdeklődőknek szól, míg Han Kang Növényevője azoknak, akik nem félnek a felkavaró olvasmányoktól.
A Nobel-díj természetesen nem jelenti azt, hogy valamennyi díjazott minden könyve mindenkinek tetszeni fog. De az elmúlt tíz év névsora remekül megmutatja, milyen sokféle lehet a nagy irodalom: egyszer vigasztal, máskor felkavar, megint máskor pedig olyan kérdést tesz fel, amelyről addig eszünkbe sem jutott gondolkodni.
Kiemelt képünk AI-generált illusztráció / OpenAI
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!