– A virág szeretet. Mindent kifejezhetünk vele, a születéstől a halálunkig, a keresztelőtől a ballagáson át az esküvőig mindig velünk van. És virágot csak szeretettel lehet adni. Sehogy máshogy – mondja a Bartók Béla úti virágbolt vezetője, Szabó Ági. Nyílik az ajtó: régi vevő lép be kiskutyával. Ági azonnal lenyúl a pult alá, és jutalomfalattal köszönti az ismerős ebet.
Nem parancsolnak, hanem kérnek
Az üzlet 1911 óta működik, a helyiséget eleve virágboltnak tervezték, és a száztizenöt év alatt – a tulajdonosváltások ellenére – mindössze hárman vezették évtizedekig: Turják Mária, Surányi Zsuzsa és Szabó Ági, aki jelenleg is viszi. Amikor meglátogatjuk Ágit, az elődjét, mesterét is a pult mögött találjuk, aki szinte naponta kávézik egykori tanítványával.
Zsuzsi néni huszonöt éve adta át a stafétát
Zsuzsi néni gyerekként ebben a házban, a bolt mögötti lakásban nőtt fel, édesanyja volt a házmester. A nyolc általános elvégzése után zsebpénzszerzés céljából virágot szállított ki az üzletből a barátnőjével, majd itt lett tanuló, és szerezte meg a szakmát. Évekkel később rábízták a Bartók Béla úti boltot, Ági akkor már tanulóként dolgozott az üzletben.
– Ágika mindent meg szeretett volna tanulni, én pedig azt hangsúlyoztam neki, hogy a vevőt tisztelni kell. Szóval ahelyett, hogy „na, maga meg mit akar”, inkább köszönjünk, és „tessék parancsolni”. Igaz, erre a legtöbb vevő mindig azt mondta nekem, hogy ő nem parancsol, hanem kér.
Ez is érdekelhet: Budapestről a világ elitjébe – Németh Attila virágkötő újabb nemzetközi csúcsra készül
Megtanítottam Áginak azt is, hogy ha egy férfi mindig nálunk veszi a virágot, az jó, de tudnunk kell, hogy mi az, amit hazavisz, és mi az, amit a barátnőjének. Hogy ha bejön a felesége, ne azzal fogadjuk, hogy a múltkor a kedves férje vett virágot, megkapta-e – meséli Zsuzsi néni. – Közben sokat utaztam külföldre, mert virágkötőként versenyeztem is, voltam első, voltam második, Ági pedig szépen elboldogult mindennel.
Rózsa és palacsinta
Ági a stafétát huszonöt éve vette át. Az ő pályája a gimnáziumig nyúlik vissza. A második osztály után különböző tanfolyamokra mehettek, és Ági virágkötő-dekoratőr iskolába jelentkezett:
– Akkor még állatorvos vagy tanár szerettem volna lenni, de jött ez a lehetőség, és gondoltam, megpróbálom, legfeljebb szebben el tudom rendezni a virágokat otthon. A háromhetes nyári gyakorlatot ebben a boltban töltöttem.
Zsuzsi néni elődje, az akkori vezető már az első napomon betelefonált a központba, hogy ez a kislány kell nekünk, decemberben a keceli virágkötőversenyen aztán országos bajnok lettem. 1986-ban, az érettségi előtt, amikor Zsuzsi néni átjött ide vezetőnek, már folyamatosan itt lógtam, mindenhova mentem vele virágot díszíteni, elvitt magával a Parlamentbe, a Gundelbe és az Operabálba is.
Mivel a fiatalok alacsony fizetést kaptak, az érettségi után Ági inkább vendéglátózott, majd elindított egy kis vállalkozást, hamarosan pedig megszületett a kislánya. 1995-ben viszont Zsuzsi néni visszahívta a boltba, és azóta „ki sem teszi a lábát”. Mestere nyugdíjba vonulásával pedig Ági lett a vezető.
– Az idős vevőink nagy része már Zsuzsi néninél is vásárolt, és mostanában rengeteg húsz év körüli vásárlóm is van, akik nálam a jótanácsok mellé mindig megkapják a pszichológiai gondviselést is – meséli Ági. – Például segítek nekik abban, hogy az első randira mit vigyenek. Mert mindenki azzal indul, hogy valami szép csokrot szeretne, de én azt tanácsolom, hogy egy szál fehér virág sokkal jobb.
A fiúnak ugyanis csak azt kell kifejeznie, hogy volt gyerekszobája, és tisztességesek a szándékai. Első randira tilos a vörös rózsa, mert az túl sok. De olyan is előfordult, hogy a fiú bemutatta nekem az aktuális barátnőt, akinek minden héten viszi a virágot, és a lány közölte velünk, hogy jobb, ha mi is tudjuk, hogy ő csak a kék rózsát szereti. Néhány sarokkal arrébb a fiú szakított vele, majd elnézést kért tőlünk. Sajnos őt soha többé nem láttam.
Ágit arról kérdezem, a virágárust mivel köszönti fel a párja.
– A férjem Haás Vander Péter színész volt. Imádott virágot adni, de neki a vörös rózsa jelentette a virágot, teljesen mindegy volt, hogy kinek viszi, a feleségének vagy a kollégájának, mindenki azt kapott. Sikerült átszoktatnom a fréziára – idézi fel a sok évtizedes történeteket.
– De például olyanokat is megcsinált, hogy nőnapon beállított az üzletbe egy nagy tepsi hortobágyi palacsintával, hogy mindenki egyen rendesen, mert tudta, hogy hajnaltól késő estig dolgozunk. Meg dísznek faágakat, fatuskókat hozott nekem a boltba. Azt mondta, „Ágnes, ezt kivágtam, szerintem neked biztosan jó lesz ide. És igaza volt.”
Virág nélkül soha
Derűs törzsvásárló érkezik. Jánosról sugárzik, hogy igazi úriember.
– Huszonhárom éve jöttem vissza abba a lakásba, ahol születtem. Ági akkor már itt volt a virágboltban, és én azóta mindig nála szerzem be a virágokat. Jókat beszélgetünk, mert ez nemcsak bolt, hanem olyan hely, ahol ismerősként, barátként fogadják az embert. Megbeszéljük a fontosabb eseményeket a családban vagy a világban, és különösképpen sok szó esik a színházról.
Megkérdezem Jánost, mennyire ért a virágokhoz.
– Semennyire – vágja rá mosolyogva. – Azért van Ági. Elmondom, kinek lesz a virág, Ági pedig kitalálja, mit vigyek. Én gyakran viszek virágot, ez számomra hozzátartozik a régi etiketthez, ami talán elavult, de hát nekem már nem kell korszerűnek lennem. Ági ismeri a feleségemet is. Most éppen Mária-nap volt, akkor egy szép enciánt vittem haza, de szoktam virágot vinni akkor is, ha nincs semmilyen különleges alkalom, és nem követtem el semmit, amit megbánhatnék.
Beleköti a babaáldást
Itt a kutyákat is nagy szeretettel fogadják
Ági már mindenféle kéréssel, megrendeléssel találkozott, de amikor a legemlékezetesebb munkáiról faggatom, Törőcsik Mari hetvenedik születésnapját említi: a Nemzeti Színház díszlettervezője, Horesnyi Balázs kitalálta, hogy a színpadból egyesével hetven szál virág nőjön ki. De a legjobban azt élvezte, amikor Valló Péter III. Richárdjához mű- és élő virágokból kellett díszletet készítenie.
Úgy látja, a vásárlási szokásokat a virágpiacon is átalakította az internet.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!