- Sértő rendőrségi levelet fogott a HVG.
- Kékharisnya, femináci, férfigyűlölő: még ma is ezekkel a szavakkal próbálják elütni a nők elleni erőszak ügyét.
- Az utcai zaklatásról feltett kérdések még mindig válaszra várnak.
Zaklatás: mit kérdezett a HVG a rendőrségtől?
Martini Noémi, a HVG munkatársa szeptember elején a budapesti utcai zaklatások kapcsán kért interjút a rendőrfőkapitánytól. A rendőrség először elutasította a kérést. Az újságíró később konkrét kérdéseket küldött; ezek egy részére írásban választ kapott, majd megkérdezte, miért nem beszélhet személyesen a rendőrség képviselőivel.
A HVG beszámolója szerint ezután egy olyan e-mail is megérkezett hozzá, amit a megszólítás alapján feltehetően nem neki szántak.
A levélben ez állt: „egy sikítozó kékharisnyával nem fog Budapest rendőrfőkapitánya interjút készíteni”.
A mondatot a szöveg „Soma” véleményeként idézi; a HVG feltételezi, hogy Csécsi Soma BRFK-szóvivőről van szó. Az ügy súlyát nem pusztán a sértő megfogalmazás adja, hanem az is, hogy az egy rendőrségi levelezésben jelent meg. Egy olyan intézmény kommunikációjában, amelynek éppen az lenne a feladata, hogy a zaklatást elszenvedő nők bizalommal fordulhassanak hozzá.
Mindeközben az elmúlt időszakban lap néhány hét alatt több mint 300 személyes történetet kapott válaszul az utcai zaklatásról szóló anonim kérdőívére. A válaszadók 93 százaléka nő volt.
A zaklatástörténetek sok pontja közös, és látszik az is, hogy a kellemetlen, akár félelmet keltő esetek mindennaposak a főváros utcáin is. Ebben a helyzetben különösen fájdalmas a rendőrségi arrogancia.
Az utcai zaklatás felelőse sosem lehet az áldozat (Forrás: Getty Images)
Kékharisnya, femináci: gúnynevek a feminizmus körül
A levélbéli megfogalmazásban a sikítozó jelző legalább olyan beszédes, mint a kékharisnya kifejezés… A HVG által ismertetett levelezésben ugyanis semmiféle sikítozást nem látni. Egy újságíró témát jelölt meg, kérdéseket tett fel, majd további válaszokat kért.
A jelző mégis azt sugallja, hogy az illetővel nem lehet nyugodtan beszélni. Ha pedig ezt sikerül elhitetni, már kevésbé kell foglalkozni azzal, amit kérdez.
Ráadásul itt nem egyszerű véleménykülönbségről van szó. Egy újságíró közérdekű kérdésekre keresett választ, a rendőrség pedig elutasította az interjúkérelmét. (A kiszivárgott megjegyzés után óhatatlanul felmerül a kérdés: szerepet játszhatott-e az újságíró személyének megítélése abban, hogy nem jöhetett létre a beszélgetés?)
Ugyanez történik, amikor a feminizmus kapcsán a femináci, a férfigyűlölő vagy épp a véresszájú jelzők kerül elő. A dolog mindenn apos: agy korábbi véleménycikkünk sorra veszi, hogyan ragadnak ilyen jelzők a nőkre, akár a gyerekvállalásról folyó vitában is.
Ezek a kifejezések nem érveket adnak egy álláspont ellen, egyszerűen ellenszenves figurát csinálnak abból, aki megszólal. A femináci ráadásul a nácizmus emlegetésével próbál megbélyegezni egy, a nők egyenlőségéért fellépő embert.
A kékharisnya ugyanennek a szótárnak a része. Mellé társulhat a hisztis, a sivalkodó vagy épp a túlérzékeny kifejezés is. Az ilyen jelzőkkel illetett megszólalónak muszáj bizonyítania, hogy elég higgadt és elég megbízható ahhoz, hogy egyáltalán meghallgassák.
A zaklatásról és a rendőrség válaszairól szóló kérdés közben háttérbe szorul.
Miért kerül elő a feminizmus, amikor valaki a zaklatásról kérdez?
A feminizmus ráadásul nem lehet szitokszó. A nők egyenlő jogaiért, lehetőségeiért és biztonságáért ma is ki kell állni, a nőket érő erőszakot feminista mozgalmak is segítettek láthatóvá tenni. Éppen így: az utcai zaklatás ellen kiállni sem feminizmus, hanem minden jóérzésű ember kötelessége.
Az intézményi hangnem azért különösen problémás, mert az érintettek éppen a rendőrségtől kérnének segítséget. Az áldozathibáztatásról szóló korábbi cikkünkben mi is bemutattuk, hogyan nehezíti meg ez a narratíva, hogy az érintettek beszéljenek a történtekről. Rendőrségi útmutatók ezért is foglalkoznak világszerte a sztereotípiák és az elfogult reakciók hatásával.
Egyetlen levélből természetesen nem lehet következtetni a rendőrség egészének hozzáállására. Az eset mégis felvet egy fontos kérdést: milyen bizalommal fordulhatnak az érintettek a hatósághoz, ha a zaklatás ügyében kérdéseket feltevő újságíróról is ilyen hangnemben beszélnek?
A levél után ráadásul pontosan ugyanazok a kérdések várnak válaszra, amelyek miatt az interjút kérték, csak még sürgetőbbek lettek. Mit tehet, akit követnek, fogdosnak vagy szexuálisan sértegetnek közterületen? Hová fordulhat, és mire számíthat a bejelentés után? Az utcai zaklatás ügyében most különösen fontos lenne az érthető, megbízható és méltányos rendőrségi tájékoztatás.
Kapcsolódó: Ezt minden nőnek tudnia kell a zaklatás kapcsán
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!