A keltetés című finn filmben a fiatal lány, Tinja tehetséges tornász és kitűnő tanuló, amiről anyja rózsaszínbe csomagolt, giccses videói is tanúskodnak. A sport és a siker azonban főleg az anyának fontos. Amikor Tinja lelkesen elmeséli, hogy az új szomszéd kislány áthívta kutyázni, az anya arca elkomorul: „Azt ígérted, a versenyre fogsz koncentrálni. Vagy meggondoltad magad?”
A többiek edzés után bandáznak, neki futnia kell. Amikor kiderül, hogy a szomszéd lány tehetségesebb tornász, az anya a végtelenségig gyakoroltatja Tinját még azután is, hogy az edző már rég elköszönt.
Egy este Tinja a házuk melletti erdőből különös tojást visz haza, és az ágyában tartja; ha sír, a könnyeit a hatalmasra duzzadó tojás szívja fel. Ahogy telnek a napok, az óriási fióka egyre torzabb lénnyé válik, és sorra bosszút áll azokon, akik a lány életét megnehezítik.
Az átalakulása végén úgy néz ki, mintha Tinja sebzett, dühös mása lenne.
A film erős metaforája annak, mi történhet egy túlhajszolt gyerek lelkében, amikor a szülői elvárások maguk alá temetik. A tomboló lény valójában a felgyülemlett stressz hús-vér megtestesülése.
Amikor elfogy az energia: a gyerekek is kiéghetnek
A kiégés nem csak a felnőttek problémája: egyre több gyerek és serdülő élhet át kimerülést, motivációvesztést és tartós stresszt a folyamatos teljesítménykényszer, különórák, versenyhelyzetek és túlzott elvárások miatt – figyelmeztet dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, aki nemrég az UNICEF konferenciáján A gyerekek kiégése – amikor túl sok a nyomás és elfogy az energia címmel tartott előadást.
– A fáradtság és a kiégés között az a különbség, hogy az utóbbi egy folyamat, amelynek egyértelmű jelei vannak. A kimerültség mellett megjelenik az állandó feszültség, kedvetlenség és a kilátástalanság. A gyerek közömbössé válik, elveszíti a motivációját, és gyakran pszichoszomatikus tüneteket is produkál.
A szervezet tulajdonképpen visszakapcsol a primitívebb túlélő, „üss vagy fuss” üzemmódba, ahol folyamatos a szorongás. Ilyenkor a szimpatikus idegrendszer szünet nélkül, még éjszaka is pörög – mondja. – A folyamatosság a probléma. Maga a stressz normális, arra a szervezet fel tud készülni.
De a kiégésnél nincs feltöltődés, mindenhonnan csak a nyomás érkezik.
A kiégés nem csak a felnőttek problémája: egyre több gyerek és serdülő élhet át kimerülést, motivációvesztést és tartós stresszt
A gyerek azt érzi, baj van vele, nem tud megfelelni az elvárásoknak, ettől feszült az iskolában, és gyomorgörcse lesz otthon is, mert majd megkérdezik, mi volt a suliban. Főleg ha a papa vagy a mama rossz hangulatban lép be az ajtón.
A felnőttek bizonytalansága miatt a gyerekre elvárások özöne nehezedik. Pici korától kezdve azt lessük, átfordult-e időben, megtanul-e biciklizni, és a teljesítménykényszer az iskolában még erősebb lesz – folytatja a szakember. Az oktatási rendszerben a felnőttek úgy kérik számon a gyerekeket, hogy közben minősítik őket.
Kapcsolódó: Egymilliós nézettsége lett a kis majomnak, aki kimondja, amit mi nem merünk
Tehát azt, hogy jól dolgoztak, másokon keresztül akarják bizonyítani. Ami továbbgyűrűzik, mert a pedagógusokat is minősítik, és mindenki azzal védi magát, hogy másokkal van baj. A gyerek azonban a „táplálkozási lánc” végén áll. Nem passzolhatja tovább a felelősséget, ezért a feszültséget a társain vezeti le. El is jutottunk a kortárs bántalmazáshoz.
Ráadásul az oktatási intézményekben az együttműködés (például a súgás) büntetendő, miközben a mindennapi életben éppen az a siker titka. Észrevétlenül a tanárok is állandó versenyben tartják a gyerekeket. „Ki tudja a választ?” – kérdezik sokszor ahelyett, hogy „mi a válasz?”.
– Az iskolában mindent pontosan fordítva kellene csinálnunk, mint most. A hiba az, hogy a felnőtt akar valamit, miközben a gyereknek kellene akarnia, a pedagógus az aktív, nem a diák. Az iskola olyasmire akarja motiválni a tanulókat,
ami nem érdekli őket, és egyáltalán nem kíváncsi arra, mi foglalkoztatja valójában a gyerekeket.
A megoldás az lenne, ha az érdeklődésük szerint választhatnának feladatokat, mert ha a tudás iránti vágy belülről fakad, nem tehernek élik meg a tanulást. Meg kell húznunk a kereteket, de azokon belül adjunk nekik döntési szabadságot – tanácsolja dr. Gyarmathy Éva, aki példának az angliai Summerhill iskolát említi, ahol a gyerekeknek nem kell tanulniuk, ha nem akarnak.
Azt az órát veszik fel, amelyiket szeretnék, különben játszanak, barkácsolnak. De a felnőttek nem hagyják teljesen magukra őket, átbeszélik a diákokkal, mik a céljaik. Ha egy gyerek csúszdát építene, vagy állatorvosnak készül, akkor a pedagógus utat mutat, mi mindenre van szükség hozzá. Ahhoz például, hogy kiszámolják a csúszda anyagszükségletét, meg kell tanulniuk számolni; ahhoz, hogy megismerjék az állatokat, el kell tudniuk olvasni a könyveket.
A döntés ajándéka
Nyilván szülőként a legjobbat akarjuk a gyereknek, és őszintén hiszünk abban, hogy később a hasznára válik, ha most délutánonként klarinétozik, angolra jár, vagy rendszeresen sportol. Mégis könnyen szembesülhetünk azzal, hogy inkább takarékoskodna az energiájával: ha rajta múlna, egész nap csak a telefont görgetné a kanapén. Ilyenkor mi a helyes? Hagyjuk rá? Vagy következetesen tartsunk ki az edzés mellett? De az nem vezet kiégéshez?
Kapcsolódó: Kezdődik az iskola! Ez az 5 trükk segít, hogy ne őrülj meg már az első héten
A pszichológus több fontos szempontra hívja fel a figyelmet. Először is gondoljuk át, a gyerek miért tiltakozik a program ellen. Lehet, hogy a zongoratanárnak valójában szörnyű a természete, és tizenéveseknél – amikor a barátok szerepe különösen megnő – már megjelenik a FOMO is, a félelem, hogy kimaradnak valamiből. Persze a gyereknek is meg kell tanulnia az elköteleződést, ezért érdemes vele megállapodásokat kötni. Például hogy ha belevág valamibe, és befizetjük a tandíjat, akkor vállalja, hogy a megbeszélt időpontig becsületesen jár majd.
Érdemes kilépni a szülői mókuskerékből is, a lecke kikérdezése helyett csináljunk a gyerekkel közös programot
– A leghatékonyabb a minta és a közös tevékenység. Ha a szülő csak a jégpálya széléről nézi, ahogy a gyerek huszadszor esik el, a gyerek utálni fogja az egészet. Együtt elesni sokkal jobb. Nem az a feladat, hogy rávegyük olyasmire, amit nem akar, inkább mutassunk olyan életmódot, amelyet vonzónak érezhet, és azt majd a saját személyiségéhez igazítja.
Ha a művészet, mondjuk, a zene, a mindennapjaink része, az idő eldönti, melyik a gyerek útja, a hangszeres játék vagy például az énekkar – folytatja a szakértő. – A kicsiknél a játékosság és a sikerélmény nagyon motiváló. A kamaszokkal a közös sport már nehezebb, mert a testi változások miatt a tinédzserek valóban fáradtak, ráadásul a korábbi kényszerek is visszaütnek, és jön a dac.
Náluk érdemes néha csepegtetni az információkat arról, hogy az adott tevékenység hogyan segíti például az egészségüket, illetve kínáljunk fel több lehetőséget, és hagyjuk, hogy azokból ők válasszanak.
A gyerekkori kiégés számai
66% – Egy 2023-as amerikai kutatásban megkérdezett családok 66%-a számolt be olyan tünetekről a gyermekénél, amelyek összefüggésbe hozhatók az iskolai terheléssel és a kiégéssel.
83% – Az amerikai tinédzserek 83%-a az iskolát nevezte meg a stressz egyik jelentős forrásaként.
67,6% – A 2022-es magyar adatok szerint a lányok 67,6%-a számolt be hetente többször jelentkező fáradtságról az előző hat hónapban.
(Forrás: Gyerekszoba.hu; APA, Stress in America; HBSC magyar kutatás.)
A családi minták is kihatnak a gyerekre
A családi minták más téren is erősen hatnak. Ha a szülő például nem tud bűntudat nélkül pihenni, azt a gyerek szintén továbbviheti majd.
– Ma a gyerekeknél egyre nagyobb probléma a perfekcionizmus: úgy érzik, nem tudnak valamit tökéletesen megcsinálni, és a szorongás miatt inkább bele sem kezdenek. Az észszerű életmódhoz be kell vezetnünk a lassúságot és a komótos, jelenben lévő létezést. Lépjünk ki mi is a saját mókuskerekünkből.
A szülőnek nem az a feladata, hogy otthon kikérdezze a leckét.
Inkább csináljunk valamit közösen, görkorizzunk, sétáltassunk kutyát, jógázzunk, vagy éppen ültessünk fűszernövényeket. Ez mindenkinek jót tesz, és a közös élmény a gyerek lelki és testi egészségét is támogatja – mondja dr. Gyarmathy Éva. – Ha túl sokat követelünk a gyerektől, és kihajtjuk, nem lehet önmaga. Ha az iskola után, otthon sem lazíthat, alig marad ideje saját magára. Szüksége van szabadidőre.
Amikor a szülő azt hiszi, hogy a gyerek csak fekszik, és nem csinál semmit, az valójában idegrendszeri rehabilitáció. Lehet, hogy álmodozik, és éppen önmagát és a jövőjét építi.
Illusztráció: Adobe Stock, Getty Images, Portréfotó: Nők Lapja Archívum / Fiala De Gábor
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!