Hihetetlen felfedezések Csernobilban: ezt találták a tudósok 40 év alatt

• Olyan anyagok jöttek létre a csernobili atomreaktor mélyén, amelyek a természetben nem fordulnak elő.
• A tiltott zónába számos állat visszatért, egyes fajokon pedig lehetséges alkalmazkodási folyamatok nyomait találták.
• A sugárzás közelében élő gombák egyszer még az űrhajósok védelmében is szerepet kaphatnak.

Az 1986-os csernobili atomkatasztrófa óta eltelt évtizedekben a tiltott zóna a pusztulás és emberi beavatkozás közös jelképévé. Az elhagyott pripjatyi lakások, az üres iskola és a rozsdás vidámpark olyan, mintha egy posztapokaliptikus film díszlete lenne – pedig a csernobili katasztrófa helyszíneiről készült földöntúli fotók nagyon is valóságos történetet mesélnek.

A tragédia nem egyetlen szerencsétlen pillanat következménye volt. Hibás döntések, tervezési hiányosságok és súlyos emberi mulasztások láncolata vezetett hozzá, ezért Csernobil az emberiség legnagyobb megelőzhető katasztrófái között is helyet kapott. A robbanás után kialakított, mintegy 2600 négyzetkilométeres tiltott zóna ugyanakkor akaratlanul a világ egyik legkülönösebb szabadtéri laboratóriumává vált.

Elképesztő tudományos felfedezések, amiket Csernobilban találtak a tudósok

A reaktor gyomrában megszületett az elefántláb

A 4-es reaktor alatt található, körülbelül 2,2 tonnás tömböt formája miatt elefántlábnak nevezték el. Az úgynevezett korium akkor keletkezett, amikor a reaktormag szélsőséges hőmérsékleten megolvadt, majd az üzemanyag, a fémek, a beton, a homok és más építőanyagok lávaszerű keverékké álltak össze.

Felfedezésekor a tömb közelében mért sugárzás néhány perc alatt halálos dózist jelentett volna. Mintát venni belőle szinte lehetetlen volt: az anyag túlságosan keménynek és veszélyesnek bizonyult a hagyományos fúrók számára, ezért a beszámolók szerint végül páncéltörő lövedékek segítségével pattintottak le belőle darabokat.

Az elefántláb azóta lassan repedezik és porlad. Ez egyszerre könnyítheti meg a majdani eltávolítását és teremthet új veszélyt, hiszen a radioaktív por könnyebben szétszóródhat. Csernobil utóhatásai negyven évvel a katasztrófa után is újabb és újabb fejtörést okoznak a tudósoknak.

Létrejött egy ásvány, amely korábban nem létezett

A megolvadt reaktoranyagban a kutatók egy különleges, mikroszkopikus kristályt fedeztek fel. A csernobilitnak nevezett urán-cirkónium-szilikát úgynevezett technogén ásvány: emberi tevékenység következtében jött létre, a természetben ebben a formában nem található meg.

A kristály azért különösen érdekes, mert szerkezetébe radioaktív elemeket zárhat. Annak megértése, hogyan változik az idők során, segíthet megjósolni, miként mozoghatnak vagy szabadulhatnak fel a szennyező anyagok. A kutatók már laboratóriumban is előállítottak csernobilitot, hogy biztonságosabb körülmények között vizsgálhassák.

Mi történt az élőlényekkel a csernobili atomkatasztrófa óta eltelt 40 évben?

A balesetet követő első időszakban a sugárzás óriási pusztítást végzett. A reaktor közelében fekvő Vörös-erdő fái elhaltak, és számos kisebb állat, rovar, valamint talajlakó élőlény populációja összeomlott.

Az ember távozása után azonban váratlan folyamat kezdődött. Farkasok, barnamedvék, bölények, hiúzok, hódok, vaddisznók, jávorszarvasok és szarvasok jelentek meg a területen. A kilencvenes években betelepített, veszélyeztetett Przsevalszkij-lovak szintén sikeresen elszaporodtak.

Egyes felmérések szerint ma bizonyos nagytestű állatfajok változatossága még a közeli természetvédelmi területekénél is nagyobb lehet.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a sugárzás jót tesz az élővilágnak. Sokkal inkább azt mutatja, milyen erőteljesen hat a természetre az emberi jelenlét megszűnése. A környezet egyszerre lehet radioaktívan szennyezett és kevésbé háborgatott – Csernobil egyik legnehezebben értelmezhető ellentmondása éppen ez.

A békák feltűnően sötétté váltak

A kutatók több mint kétszáz keleti levelibékát vizsgáltak meg a tiltott zónán belül és azon kívül. A Csernobil közelében élő példányok bőre átlagosan jóval sötétebb volt, a legfeketébb békákat pedig azokon a helyeken találták, ahol a baleset idején a legnagyobb sugárterhelést mérték.

A különbség hátterében a melanin állhat. Ez a pigment nemcsak a bőr színét határozza meg, hanem bizonyos mértékig az ionizáló sugárzás káros hatásai ellen is védhet. A tudósok szerint nem új, mutáns tulajdonság keletkezett, hanem a már eleve sötétebb egyedeknek lehetett nagyobb esélyük a túlélésre és a szaporodásra.

Gombák, amelyek a sugárzás felé nőnek

A megrongálódott reaktorban és a környező talajban sötét színű, melaninban gazdag gombákat találtak. Némelyikük a sugárforrás irányába növekedett, egyes kísérletekben pedig ionizáló sugárzás jelenlétében gyorsabban fejlődött.

Felmerült, hogy a gombák melaninja a sugárzás egy részét a növekedéshez felhasználható energiává alakíthatja. A feltételezett folyamatot radioszintézisnek nevezték el, de a kutatók egyelőre nem bizonyították, hogy a gombák valóban úgy táplálkoznának a sugárzással, ahogyan a növények a napfénnyel. A csernobili gombák különös titkáról korábban részletesen is írtunk.

Az egyik fajt a Nemzetközi Űrállomásra is eljuttatták. A kísérletben a gombaréteg mérsékelte az alatta mért sugárzást, ezért felmerült, hogy egyszer önmagát növesztő és javító védőréteg készülhet belőle hosszú űrutazásokhoz. Ettől még messze járunk, de az ötlet már önmagában is lenyűgöző: egy csernobili túlélő segíthetne megvédeni az embert a világűrben.

Felmerült, hogy a csernobili farkasok szervezetében kialakulhattak a sugárterhelés elviselését segítő tulajdonságok

A farkasok szervezete is alkalmazkodhatott

A tiltott zónában élő farkasokra sugárzást mérő GPS-nyakörveket helyeztek, és vérmintákat is vettek tőlük. A vizsgálatok eltéréseket mutattak ki az immunrendszer működésében, valamint azoknak a géneknek az aktivitásában, amelyek a DNS-károsodásra adott válaszban és egyes daganatos folyamatokban is szerepet játszanak.

A felfedezés nyomán felmerült, hogy a csernobili farkasok szervezetében kialakulhattak a sugárterhelés elviselését segítő tulajdonságok. A csernobili farkasok és a rák kapcsolatáról szóló eredmények nagy reményeket keltettek, ám fontos a pontosítás: egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy ezek az állatok valóban ritkábban lennének rákosak. A tudósok most azt próbálják megérteni, hogy a talált genetikai jelek tényleges védelmet jelentenek-e.

Hasonlóan érdekesek a terület elvadult kutyái is. Több száz állat genetikai vizsgálata elkülönülő populációkat tárt fel, de továbbra sem világos, mennyiben alakította őket a sugárzás, és mennyiben a több évtizedes elszigeteltség.

Csernobil nem a természet sikertörténete

Könnyű volna romantikus történetet kerekíteni abból, hogy az ember távozott, a természet pedig visszafoglalta a helyét. Csernobil azonban nem érintetlen vadon és nem is evolúciós csodapark. A szennyezés egyenetlen, bizonyos területek még hosszú ideig lakhatatlanok maradnak, a sugárzás pedig ma is károsíthatja az élő szervezeteket.

A tiltott zóna megmutatja, milyen súlyos és hosszan tartó következményekkel járhat egy emberi hiba, de azt is, milyen meglepő túlélési stratégiákra képes az élet. Minden egyes fekete béka, különös kristály és sötét gomba ugyanarra emlékeztet bennünket. A természet alkalmazkodhat ahhoz, amit mi elrontottunk. Ez azonban nem oldozza fel az ide vezető bűnei alól az emberiséget.

Kapcsolódó: 5 eset, amikor nagyon közel volt a világvége, de mégis megúsztuk

Fotó: Unsplash, Getty Images