Gillian Andersont évtizedeken át mások vágyainak tárgyaként látta a nyilvánosság. Dana Scully szerepe az X-aktákban világszerte ismertté tette, és sokak szemében szexszimbólummá is vált. Most azonban nem arra kíváncsi, mit képzelnek róla az emberek. Sokkal inkább arra, hogy a nők mit képzelnek el saját maguknak.
Új könyve, a More a 2024-es Vágy (Want) folytatása: anonim levelekből összeállított gyűjtemény a női szexuális fantáziákról. Az első felhívásra a világ minden tájáról több mint 800 írás érkezett, amelyek közül 174 került be a Vágyba. A folytatás bátrabbnak és sokszínűbbnek tűnik, de nem pusztán azért, mert a fantáziák merészebbek.
Kapcsolódó: Gillian Anderson szexfantáziáiról mesélt
A válaszadók közül ugyanis sokan már azt is megpróbálják megfogalmazni, miért éppen az adott helyzet, test, szerep vagy hatalmi viszony mozgatja meg a képzeletüket.
Így született meg Gillian Anderson More című könyve
A történet a Szexoktatás című sorozat forgatásáig vezet vissza. Anderson 2018-ban kapta meg Dr. Jean Milburn, a szókimondó szexterapeuta szerepét a Netflix sorozatában. Bár eleinte nem a karakter szakmája vonzotta – sokkal inkább Jean erkölcsileg kétes, gyakran határsértő kapcsolata a fiával –, a szerep idővel az ő életére is hatással lett.
A felkészülés során olvasta el Nancy Friday 1973-as, My Secret Garden című könyvét, amely hétköznapi nők szexuális fantáziáit gyűjtötte össze. Meglepte, milyen merészek voltak az ötven évvel korábbi vallomások. Egyúttal felmerült benne a kérdés:
mit írnának a nők ma, amikor látszólag sokkal szabadabban beszélünk a szexről?
2023 februárjában arra kérte a nőket, hogy egy online felületen, anonim levélben meséljenek neki arról, mire gondolnak, amikor a szexre gondolnak. A válaszokból született meg a később bestsellerré vált Vágy. Anderson azonban úgy érezte, az első kötet csak kinyitott egy ajtót. „Kinyitottunk egy ajtót, és én nyitva akartam tartani” – fogalmazott.
A siker azt is jelezte a levélíróknak, hogy titkaik biztonságban lehetnek. Az első gyűjtéskor sokan félbehagyták a levelüket, majd úgy küldték el; mintha csak tesztelték volna, valóban szabad-e mindezt leírni. A More szerzői már magabiztosabban és nyíltabban beszélnek a vágyaikról. Anderson a két kötet közti különbséget úgy érzékeltette: másodszorra a nők „megragadták a bikát a szarvánál”, és végigmentek a történetükön.
A női szexuális fantázia nem erkölcsi bizonyítvány
A More levelei vágyakról, intimitásról, hatalomról, alávetettségről, kockázatról, szégyenről és felszabadulásról szólnak. Van köztük humoros, megható, meghökkentő és kifejezetten tabudöntögető képzelgés. Az egyik nő például egy spagettivel, húsgombóccal és paradicsomszósszal teli kádban képzel el orgiát. Egy másik, kettős masztektómián átesett levélíró arra vágyik, hogy valaki vele együtt ismerje meg az új testét.
A könyv egyik legfontosabb állítása mégsem az, hogy a női képzelet végtelenül változatos, hanem hogy a fantázia nem politikai program vagy erkölcsi állásfoglalás.
Attól, hogy valaki elképzel egy helyzetet, még nem feltétlenül szeretné azt a valóságban is átélni.
A fantázia lehet ellentmondásos, összeegyeztethetetlen a hétköznapi döntéseinkkel, sőt akár azzal a képpel is, amelyet önmagunkról kialakítottunk.
Mégis sok nő szükségét érzi, hogy előre megmagyarázza vagy semlegesítse a vágyát. Anderson leveleiben újra és újra felbukkan a fordulat: „Feminista vagyok, de…” Mintha egy nőnek előbb igazolnia kellene a világnézetét, és csak azután vallhatná be, mi izgatja. A More éppen ezt a belső engedélykérést próbálja fölöslegessé tenni.
Gillian Anderson bevallása szerint rá is hatották a könyvhöz érkező szexuális fantáziák
Miért szeret Gillian Anderson olyan nőkről olvasni, akik élvezik a szexet?
Mert ezekben a történetekben a nő nem díszlet, nem jutalom, és nem kizárólag valaki más örömének eszköze. Ő maga vágyik, választ, kezdeményez, kíváncsi, néha bizonytalan, máskor követelőző. Anderson számára a levelek olvasása ezért nem kukkolás, hanem találkozás a női cselekvőképességgel.
A vágy megfogalmazása ráadásul nem mindig a látványos szexről szól. A levelekben gyakran ugyanaz az alapvető igény tér vissza: érintsenek meg, lássanak, ismerjenek meg bennünket. Az indiai közreműködők írásaiban például olyan egyszerűnek tűnő mondatok jelennek meg, mint hogy gyengéd szexre vágynak, szeretnék, hogy kívánják őket, vagy nem is tudják biztosan, milyen érzés valóban kívánatosnak lenni.
Anderson szerint
a kultúrákba, vallási közösségekbe és családokba épült szégyen sok nő számára megnehezíti, hogy egyáltalán kimondja, mit szeretne.
A More ennek a szégyennek a lebontására tesz kísérletet. Nem használati útmutatót kínál a jó szexhez, és nem állítja, hogy minden fantáziát meg kell valósítani. Azt üzeni: a vágy létezése önmagában nem bűn, a róla való beszéd pedig lehet az önismeret egyik formája.
A Szexoktatás Jean Milburnje Andersont is felszabadította
Jean Milburn szabadsága nem a semmiből érkezett. Anderson szerint már egy korábbi szerepe, a The Fall szexuálisan magabiztos és fluid nyomozója, Stella Gibson is oldott rajta valamit. A Szexoktatás nyilvános beszélgetései – a szexuális jóllétről, a tájékozódás szabadságáról és a szégyen nélküli kommunikációról – tovább erősítették a felszabadultságát.
Ez azért érdekes, mert Anderson saját bevallása szerint a magánéletben jóval visszafogottabb, mint Jean. Nem tartja magát nagy flörtölőnek, inkább elbújna és betakarózna. A szexuálisan magabiztos nő, akinek ma látja magát, szerinte csak az elmúlt nagyjából tíz évben vált igazán a személyisége részévé. Jean Milburn nyelvet adott a szexualitás nyíltabb megközelítéséhez, Anderson pedig ezt a nyelvet a forgatás után is tovább használta.
Vágy: Anonim levelek Gillian Anderson válogatásában
Gillian Anderson pánszexuálisként beszél magáról
Az új könyv körüli interjúkban Anderson a saját szexuális identitásáról is nyíltabban fogalmaz. Korábban óvatosan bánt a biszexuális vagy pánszexuális meghatározással, noha beszélt arról, hogy fiatalabb korában nőkkel is volt kapcsolata.
Úgy érezte, mivel ezek többnyire életének egy korai, a hosszú távú elköteleződéstől távol álló szakaszában történtek, talán nincs joga használni valamelyik címkét.
Mostanra másként látja. „Már sokkal nyugodtabban ki tudom mondani, hogy pánszexuális vagyok” – mondta, hozzátéve, hogy mélyebben érti a fogalom jelentését, korábbi queer kapcsolatait pedig ma már nem kisebbíti le azért, mert fiatalon élte meg őket. Ahogy egyre többet ért meg önmagából és abból, milyen kapcsolatban tudná elképzelni magát, úgy érzi, ez a meghatározás lett számára őszinte.
Ez a vallomás szorosan kapcsolódik a More gondolatához. A könyv nem követeli meg, hogy minden vágyból identitás, minden fantáziából tett, minden tapasztalatból életre szóló címke legyen. Inkább megengedi a változást, az ellentmondást és azt, hogy valaki idővel pontosabb nyelvet találjon önmagához.
Többet akarni nem feltétlenül több szexet jelent
A könyv címe egyszerre egyszerű és sokértelmű. A Want és a More egymás mellé téve felszólítássá áll össze: akarj többet. Anderson számára azonban a több nem feltétlenül több szexet, több partnert vagy szélsőségesebb élményeket jelent.
Jelentheti azt is, hogy valaki több figyelmet, gyengédséget, örömöt, szabadságot vagy őszinteséget kér.
A színésznő egy interjúban olyan olvasóról is mesélt, aki a Vágyban megjelent levelében egy szomszéd nő iránti vágyáról írt. Később volt bátorsága megszólítani őt, és azóta együtt vannak. Anderson hangsúlyozza: könyvei nem kapcsolatok és házasságok felbontására biztatnak. Azokat a nőket támogatják, akik ki merik mondani: „Akarok, szükségem van rá, többet érdemlek.”
Talán ezért több a More erotikus gyűjteménynél. A szexuális fantázia nyelvén beszél arról, milyen nehéz nőként helyet foglalni, kérni, nemet mondani, ellentmondásosnak lenni, és elhinni, hogy a saját örömünk sem mellékes. Ötven évvel Nancy Friday könyve után a szexről való beszéd sokkal nyíltabb lett. A női vágy azonban még mindig gyakran magyarázkodással kezdődik. Gillian Anderson új könyve azt kérdezi: mi történne, ha ezúttal elhagynánk a de szócskát?
Kapcsolódó: 10-ből 9-szer ez az apróság teszi tönkre a párok szexuális életét
Kiemelt kép: Gilbert Flores/Variety via Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!