Ezért vonz minket a kékség: különös dolog történik az elménkkel, amikor vizet nézünk

• A hullámok látványa egészen másként foglalja le a figyelmet, mint a telefon képernyője.
• A vízpart iránti sóvárgásunk többet árul el az elménk állapotáról, mint elsőre gondolnánk.
• Egy nagyszabású nemzetközi kutatás meglepő különbséget talált a „kék terek” látványa és valódi látogatása között.

Az óceán, a Balaton, egy folyó vagy akár egy városi csatorna iránti vonzalom nem feltétlenül puszta romantika. A környezetpszichológia kutatásai szerint a víz jelenléte összefügghet a jobb hangulattal, az alacsonyabb érzékelt stresszel és a mentális fáradtság enyhülésével. Ettől persze a tenger még nem válik terápiává, és egy hétvégi vízpartozás sem old meg minden problémát. A hatás azonban jóval több lehet egy szép nyaralási emléknél.

Nemcsak a tenger számít kék térnek

A kutatók „kék tereknek” nevezik azokat a természetes vagy városi környezetet, amelyekben a víz meghatározó elem. Ide tartoznak:

• a tengerek és óceánok;
• a tavak és folyók;
• a patakok, csatornák és tavacskák;
• a kikötők, rakpartok és városi vízpartok;
• bizonyos esetekben még a szökőkutak környezete is.

Vagyis a mentális felfrissüléshez nem kell feltétlenül repülőjegyet vennünk az Adriára. Egy Duna-parti séta, a Balaton látványa vagy egy pad egy csendes tó mellett szintén megteremtheti azt a környezetet, amelyben a figyelmünk átmenetileg fellélegezhet.

Mit bizonyítanak valójában a kutatások?

Mireia Gascon és munkatársai 2017-ben az addig megjelent kvantitatív vizsgálatokat összegezték. A 35 tanulmányt feldolgozó szisztematikus áttekintés szerint a kék terekkel való kapcsolat legkövetkezetesebben a jobb mentális jólléttel, a stressz csökkenésével és a nagyobb fizikai aktivitással függött össze. A testi egészséggel, az elhízással vagy a szív-érrendszeri állapottal kapcsolatos bizonyítékok ennél gyengébbek voltak.

„Az eredmények arra utalnak, hogy a szabadtéri kék terek különösen a mentális egészség, az általános jóllét és a fizikai aktivitás szempontjából lehetnek előnyösek” – fogalmazott Mireia Gascon, az ISGlobal kutatója és a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette ugyanakkor, hogy fiatal kutatási területről van szó, ezért óvatos következtetésekre van szükség.

Ezt erősíti egy 2021-ben megjelent, 16 307 embert és 18 országot vizsgáló kutatás is. A résztvevők beszámolói alapján azok, akik az előző négy hétben gyakrabban kerestek fel folyókat, tavakat vagy tengerpartokat, átlagosan magasabb jóllétről és kevesebb lelki megterhelésről számoltak be. A puszta közelség azonban önmagában nem mutatott ilyen egyértelmű kapcsolatot: úgy tűnt, az számít igazán, hogy az ember valóban eljut-e ezekre a helyekre.

A tengerpart nem kér figyelmet, mégis pillanatok alatt képes magára vonni. (Forrás: Canva)

Fontos részlet, hogy ez megfigyeléses vizsgálat volt. Nem bizonyítja, hogy kizárólag a víz javította a résztvevők hangulatát. Elképzelhető, hogy a rendszeres vízparti látogatók többet sétáltak, több időt töltöttek a szabadban vagy könnyebben engedhették meg maguknak a kikapcsolódást.

A víz leköti a szemet, de nem fárasztja az elmét

Egy korábbi, 2010-es kísérletsorozatban összesen 80 résztvevő értékelt 120 természetes és épített környezetet ábrázoló fényképet. A vizet tartalmazó képek általában vonzóbbnak, pozitívabb hangulatúnak és pihentetőbbnek tűntek, mint a víz nélküli jelenetek. Még a városi, épített környezet is kedvezőbb értékelést kapott, ha víz szerepelt benne.

Kapcsolódó: Kutatók szerint ez a tényező évekkel meghosszabbíthatja az életet

Ennek egyik lehetséges magyarázata Stephen Kaplan figyelem-helyreállítási elmélete. A koncentrációt igénylő munka során folyamatosan döntenünk kell arról, mire figyelünk, és mit zárunk ki: e-mailre, telefonra, beszélgetésre, határidőre vagy a képernyőn felugró újabb ablakra. Ez az irányított figyelem idővel elfárad.

A természeti környezet ezzel szemben úgynevezett „szelíd lenyűgözést” válthat ki.

A hullámok, a fény tükröződése vagy a víz felszínének apró változásai lekötik a tekintetet, de nem követelnek döntést és azonnali reakciót.

Az elme kap egy stabil fókuszpontot, miközben a koncentrációért felelős rendszer pihenhet.

A figyelem-helyreállítás elmélete szerint ehhez négy feltétel járulhat hozzá:

• az elmerülés élménye,
• a hétköznapoktól való eltávolodás,
• az erőfeszítés nélküli érdeklődés és
• az, hogy az adott hely illeszkedjen az ember igényeihez.

Ezért hasonlíthat a víz nézése a meditációhoz, bár nem azonos vele. Nem kell szabályosan lélegezni vagy gondosan elhessegetni a gondolatokat. A hullámzás ritmusa egyszerűen kiszabadíthatja a figyelmet a feladatok szorításából.

A kék tér nem egyetlen „hatóanyag”

A 2020-as tudományos összefoglaló szerint a vízpartok több, egymást erősítő módon járulhatnak hozzá a jólléthez:

• csökkenthetik a mentális túlterheltség érzését;
• sétára, úszásra vagy kerékpározásra ösztönözhetnek;
• lehetőséget teremthetnek találkozásokra és közös programokra;
• mérsékelhetik a városi hőséget és bizonyos környezeti terheléseket;
• távolságérzetet adhatnak a munkától és a napi kötöttségektől.

Vagyis nem biztos, hogy önmagában a víz „varázsol”. A nyílt látvány, a ritmikus hangok, a mozgás, a frissebb levegő, a forgalomtól való távolság és a szabadabb időélmény együtt alakíthatja ki a pihentető hatást.

Képernyős munka után különösen jóleshet

A szellemi munka láthatatlan ingázás: üzenetből dokumentumba, onnan videóhívásba, naptárba, majd vissza az üzenetekhez. Ez ébren tartja az agyat, de alig hagy helyet azoknak a gondolatoknak, amelyek nem parancsszóra érkeznek.

Ez is érdekelhet: Nem jóga és nem is meditáció – a szofrológia, és ami mögötte van

Egy folyóparti séta vagy néhány csendes perc a víz mellett más mentális ritmust kínálhat. Nem feltétlenül itt oldjuk meg a problémát, de könnyen lehet, hogy itt jut eszünkbe a megoldás. A táj nem kér teljesítményt, mégsem hagy unatkozni.

A vízpart sem mindenkinek pihentető

A kék terek hatását nem lehet mindenkire érvényes receptté egyszerűsíteni. Egy túlzsúfolt strand, szennyezett csatorna, zajos rakpart vagy nehezen megközelíthető partszakasz inkább feszültséget kelthet. Az időjárás, a tisztaság, a biztonság, az akadálymentesség és a közlekedés is meghatározza, hogy valódi feltöltődést vagy újabb akadályt jelent-e a hely.

A víz ráadásul veszélyforrás is lehet: számolni kell a fulladás, az áradás, az erős sodrás és a rossz vízminőség kockázatával. A mentálisan támogató kék tér tehát nem egyszerűen szép, hanem biztonságos, tiszta, hozzáférhető és valóban nyilvános.

Az óceán nem mindenkinek a legjobb menedék, lásd korábbi cikkünket többek közt a thalassofóbiáról. Van, akit az erdő, a kert, a hegy vagy éppen egy csendes városi utca nyugtat meg jobban. A kutatások inkább arra mutatnak rá, hogy amikor valaki azt mondja, a víz közelében kitisztul a feje, azt érdemes komolyan venni. A kéklő hullámok nem ürítik ki az elmét – csak egy időre leveszik róla a világ hangerejét.

És ha már kékség ez is érdekelhet: A pszichológia szerint ez a 3 szín árulja el, ha igazán intelligens vagy

Kiemelt kép: Canva