Az álmoknak nincs szavatossági idejük – Tóth-Szántó Krisztina, a Marie Claire főszerkesztője, vendégszerkesztő

Tóth-Szántó Krisztina, a Marie Claire főszerkesztője, vendégszerkesztő beköszöntője az e heti Nők Lapjában.

Vendégszerkesztőnek lenni a Nők Lapjánál egyszerre megtisztelő és izgalmas kihívás volt. Nemcsak azért, mert betekinthettem egy olyan szerkesztőség munkájába, amelynek évtizedek óta különleges helye van a magyar nők életében, hanem azért is, mert közben újra és újra eszembe jutott a nagymamám.

Ha ma is élne, egészen biztos vagyok benne, hogy a Nők Lapját szorítaná a kezében, kinyitná az első oldalnál, ahol a fotóm fogadja az olvasót, és büszkén mutogatná a városban mindenkinek, szomszédnak, piacon, boltban. Mert számára a Nők Lapja nem egyszerű újság volt, hanem mindent jelentett.

Kapcsolódó: Anthony Hopkins 88 évesen váltotta valóra régi álmát – a pszichológia szerint ez fontos üzenet

Ha már az idősebb generációnál tartunk: van egy mondat, amit egyre gyakrabban hallok, és néha magamat is rajtakapom, hogy ezt gondolom: „Öreg vagyok én már ehhez.” Egy új sporthoz. Egy merész ruhához. Egy új hobbihoz. Mintha lenne egy láthatatlan korhatár, amelyen túl nem illene kíváncsinak, bátornak vagy éppen kezdőnek lenni. Pedig ki mondja meg, hogy mikor késő? Talán csak mi magunk.

idős boldog emberek

Ebben a lapszámunkban sokféleképpen beszélünk az emberi kapcsolatokról, másokhoz és önmagunkhoz fűződő viszonyunkról is. A modern magányról, amely ma már népbetegség, és amely nem azt jelenti, hogy egyedül élünk, hanem hogy nincs kivel igazán megosztanunk a gondolatainkat. Arról is, hogy a nők és a férfiak gyakran másként élik meg ezt az érzést: mi könnyebben beszélünk róla, ők sokszor csendben viselik.

Pedig a kapcsolódásra mindannyian ugyanúgy vágyunk.

Közben elmerengtünk azon is, hogy kik voltak azok a férfiak, akikért egykor nők milliói rajongtak. A férfiideál mindig változik, mégis érdekes végiggondolni, vajon mi az, ami időtálló marad. A külső vagy inkább a karizma?

Aki ezt a lapszámot a kezébe veszi, ne higgyen azoknak a mondatoknak, amelyek korlátokat szabnak. Sem annak, hogy „ehhez már öreg vagyok”, sem annak, hogy „ezt már nem lehet megváltoztatni”. Az élet újra és újra bebizonyítja, hogy a legszebb fordulatok akkor érkeznek az életünkbe, amikor már nem is számítunk rájuk.

Ajánlott videó