A vicc szerint két finn találkozik egy bárban. Három óra elteltével megszólal az egyik: „Koccintsunk?” Mire a másik: „Beszélgetni jöttél, vagy inni?” A finnekkel kapcsolatos sztereotípiák legismertebbike, hogy nem szeretnek beszélni, a csend számukra nem kínos, hanem kellemes, a csevegés pedig kimondottan ellenükre van.
A finn hallgatagság, az olasz lazaság, a francia arrogancia vagy a német precizitás mögött ugyanaz a jelenség húzódik: az emberi agy szeret villámgyors következtetéseket levonni. Olyannyira, hogy egy egész nemzetet képes néhány jelzővel kategorizálni.
Visszatérő mintázatok
– A különböző nemzetekről szóló sztereotípiák húsz-harminc százalékban lehetnek igazak, hetven-nyolcvan százalékban viszont veszélyes leegyszerűsítések – véli Szűcs Péter, a tízéves Peter’s Planet utazóblog alapítója, a Dharma című regény írója. – Egy adott népnél valóban létezhetnek történelmi, vallási, földrajzi vagy gazdasági okokból kialakult közös mintázatok,
a probléma ott kezdődik, amikor ezt az egyénekre is automatikusan rávetítjük.
Nekem az utazásaim során az lett a legfontosabb tanulságom, hogy a nemzetek közötti különbségek ugyan léteznek, de sokkal kisebbek, mint amilyennek kívülről látszanak. Egy iráni családnál vacsorázva, egy perui faluban vagy egy amazóniai őslakos közösségben ülve ugyanazokat a dolgokat láttam fontosnak: a gyerekeket, a biztonságot, a szeretetet, a közösséget és a méltóságot. Ugyanakkor kétségtelenül léteznek visszatérő mintázatok, és ezekből születnek a sztereotípiák is.
Csakhogy a valóság mindig sokkal árnyaltabb. Az arab kultúrával kapcsolatban sokan azt mondják, hogy a bazárok árusai erőszakosan, kellemetlenül tukmálják a portékájukat a vásárlókra. Én Egyiptomban, Marokkóban és más arab országok bazárjaiban járva egészen mást tapasztaltam. Nemcsak elképesztően társaságközpontú emberekkel találkoztam, hanem kiváló humorúakkal is.
Egy bazárban szinte kötelező az alku
Észrevettem, hogy ha az ember hajlandó belemenni ebbe a játékba, akkor olyan élményben lehet része, ami messze túlmutat egy egyszerű vásárláson. Sokszor azt éreztem, hogy az alkudozás legalább akkora örömöt szerez az eladónak, mint maga az értékesítés. Ha nyitott vagy a mókára, tudsz nevetni magadon, és nem görcsösen akarod megnyerni a helyzetet, akkor elképesztően szórakoztató párbeszédek alakulhatnak ki.
Hol születik az előítélet?
A nemzeti sztereotípiák egyik legérdekesebb sajátossága, hogy nem feltétlenül arról szólnak, milyenek valójában az emberek, hanem arról, hogy mások milyen szerepet tulajdonítanak nekik a világban. A sztereotípiák működését Susan Fiske amerikai szociálpszichológus próbálta tudományos keretek közé helyezni. Legismertebb elmélete a Stereotype Content Model, amelyet kutatótársaival 2002-ben dolgozott ki.
Eszerint amikor embereket vagy csoportokat értékelünk, ösztönösen két kérdés mentén gondolkodunk. Az egyik, hogy barátságosan lépnek-e fel velünk szemben, a másik, hogy képesek-e megvalósítani a céljaikat. Vagyis először nem azt nézzük, okosak vagy kedvesek-e, hanem azt, hogy akarnak-e segíteni nekünk, és elég erősek-e ahhoz, hogy ezt meg is tegyék.
Ha evolúciós szempontból vizsgáljuk, ezek teljesen logikus kérdések.
Ha idegen „törzs” közelébe kerülünk, először azt mérjük fel, barát-e, vagy ellenség, majd azt, mennyire jelent számunkra veszélyt vagy segítséget.
Fiske az említett modellben négy kategóriát különböztet meg. Az elsőbe azok tartoznak, akikben a melegség és a kompetencia egyszerre van jelen. Őket általában csodáljuk. Tiszteletet, szimpátiát és bizalmat érzünk irántuk. Sokszor ide sorolják a kanadaiakat vagy a skandináv népeket.
A második kategóriába a kompetens, de hideg nemzetek tartoznak, akiket sokan irigyelnek. Ide szokták sorolni a németeket és a japánokat, akiket a legtöbben tisztelnek, de nem feltétlenül szeretnének, mondjuk, a szomszédjuk lenni.
Édes semmittevés olasz módra
A harmadik kategóriában a meleg, de nem kompetens népek kapnak helyet, akiket hajlamosak vagyunk sajnálni, lekezelni vagy épp romantizálni. Sok helyen így gondolkodnak a görögökről vagy épp az olaszokról. Nagyon jó náluk nyaralni, a közelükben lenni, de közös céget inkább nem alapítanánk velük. A modell negyedik része a legkevésbé kellemes.
Kapcsolódó: 3 dolog, melyről az emberek azonnal megítélnek az első találkozáskor
Ide azok a csoportok kerülnek, amelyeket az emberek egyszerre látnak fenyegetőnek és alacsony státuszúnak. Susan Fiske kutatásai szerint ez a kombináció váltja ki a legtöbb ellenszenvet, megvetést és társadalmi kirekesztést. A történelem során gyakran kerültek ebbe a kategóriába szegényebb, marginalizált vagy politikailag ellenségként kezelt csoportok.
Az internet nagyon szereti a nemzetekről szóló sztereotípiákat, nem véletlen, hogy kiemelt népszerűségnek örvendenek az ezekről született mémek. Egy izlandi influenszer például a teljes tartalomgyártását annak szenteli, hogy viccet csináljon az országáról szóló előítéletekből. Ami minket illet,
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!