A telefonom csörgött az előbb, és bár nem volt ismerős a kijelzett szám, felvettem, hátha egy futár vagy ilyesmi. „Jó napot! Csak szép napot szeretnék kívánni önnek!” – csicseregte egy cérnavékony kislányhang. Meglepetésemben csak annyit válaszoltam, hogy köszönöm, és viszont kívántam.
Egy perc múlva újra csörgött, ezúttal egy másik számról, majd beleszólt ugyanaz a hang, és szép estét kívánt, a háttérből pedig egy kisfiú kacarászása szűrődött be. Ezen a ponton megkérdeztem, hogy ez most telefonbetyárkodás akar-e lenni, de hívóm biztosított róla, hogy nem, egyszerűen csak fel akarja dobni az emberek napját. Arra gondoltam, talán nem is ismeri azt a szót, hogy telefonbetyárkodás.
Ez is érdekelhet: Mennyire vagy kafa? Megy még a ’70-es-’80-as évekbeli retró szleng? Kvíz
De csinálni csinálja, pont úgy, ahogy mi is tettük a nyolcvanas években. „Halló, Kiss lakás? Akkor cserélje nagyobbra!” Erre az egyre emlékszem, pedig biztosan több ilyen, zseniálisan vicces(nek gondolt) mondat is lapult a tarsolyunkban, amit előszeretettel halásztunk elő unalmas délutánokon. És lám, a mai gyerekek is ezzel ütik el az időt. Mégsem annyira mások – alfa generációsok, digitális bennszülöttek –, mint mi.
Ez is érdekelhet: 7 hétköznapi dolog, amit a 80-as évek gyerekei egyedül oldottak meg
Még mindig ugyanazok a gyerekek
Egy ideje gyűjtöm a „bizonyítékokat”, hogy a mai kisgyerekek, lelkük mélyén, mégiscsak ugyanolyanok, mint amilyenek mi is voltunk.
Rég volt, tán igaz sem volt (Fotók: Getty Images és Fortepan/Kölcsényi Zoltán)
És megtalálják ugyanazokat az apró örömöket, világra rácsodálkozásokat és zsiványkodásokat, amelyek az online korszak előtt rendelkezésre álltak. Idén télen melegség öntötte el a szívem, amikor szem- és fültanúja voltam annak, hogy a
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!