- Két gyakori szokást sokan azonnal a butasággal vagy neveletlenséggel társítanak.
- A kutatások szerint mindkettő fontos agyi folyamatokhoz kapcsolódhat.
- A pszichológusok szerint az intelligencia néha egészen másképp néz ki, mint gondolnánk.
Mindkettőt olyan szokásként kezeljük, amelyet illik kinőni vagy legalább kordában tartani. Ha valaki hangosan kommentálja a saját teendőit a szupermarketben, esetleg időnként káromkodik, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az illető nem túl kifinomult, nem is különösebben intelligens.
Egyre több kutatás utal viszont arra, hogy vannak olyan szokások, amelyeket a társadalom gyakran negatívan ítél meg, miközben valójában egészen más folyamatokról árulkodnak. Sőt, bizonyos esetekben kifejezetten fejlett intelligenciához köthetők!
Magunkban beszélni kifejezetten intelligens dolog
Valószínűleg mindannyian láttunk már olyasvalakit, aki a boltban sétálva maga elé mormolja a bevásárlólistát, vagy a lakásban járkálva hangosan ismételgeti, hogy hová tette a kulcsát.
Sokan furcsának találják ezt a szokást, pedig a pszichológusok szerint az az egyik leghasznosabb mentális eszközünk lehet, ha magunkban beszélünk. Egy 2012-es kutatásban a résztvevőknek különböző tárgyakat kellett megtalálniuk képek között. Az egyik csoportnak azt mondták, hogy a keresett tárgy nevét ismételgessék hangosan, miközben kutatnak. A másik csoport csendben dolgozott.
Az eredmény meglepő volt: azok, akik kimondták a keresett tárgy nevét, gyorsabban találták meg azt. A kutatók szerint ugyanis amikor hangosan kimondunk egy szót, az agy egyszerre aktiválja a nyelvi feldolgozásért és a hallásért felelős területeket. Ez segít fókuszálni a figyelmünket, és hatékonyabban feldolgozni az információkat.
Más szóval: amikor azt mondogatjuk magunknak, hogy „a szemüveg, a szemüveg, hol van a szemüveg?”, valójában nem szétszórtságra utal. Éppen ellenkezőleg: az agyunk egy problémamegoldó stratégiát használ.
Nem gyerekes szokás magunkban beszélni
A pszichológusok régóta tudják, hogy a gyerekek gyakran hangosan kommentálják a saját tevékenységeiket. Sokáig azt gondolták, hogy ez pusztán fejlődési sajátosság. Ma már tudjuk, hogy a felnőttek esetében is hasznos lehet.
Egy 2023-as összefoglaló tanulmány szerint szerepet játszhat a munkamemóriában, a figyelem szabályozásában, a feladatok közötti váltásban és az önkontrollban is, ha magunkban beszélünk.
Sokan ösztönösen használják ezt a módszert anélkül, hogy tudnák, miért működik. Amikor egy fontos prezentáció előtt végigvesszük hangosan a teendőinket, vagy amikor egy nehéz helyzetben magunkat biztatjuk, valójában az agyunk egyik természetes önszabályozó rendszerét aktiváljuk.
Ez is érdekelhet: az intelligens emberek fura dolgokra képesek a fülükkel
Ha időnként káromkodunk, nem leszünk kevésbé intelligensek
Kevés nyelvi szokást övez akkora előítélet, mint a káromkodást. A közkeletű elképzelés szerint az káromkodik sokat, akinek nincs igazán választékos szókincse. Mintha a trágár szavak pusztán a nyelvi hiányosságokat pótolnák.
A kutatások azonban egészen más képet mutatnak. Egy 2015-ben publikált vizsgálatban a résztvevők szókincsét és verbális képességeit mérték fel. Ezután arra kérték őket, hogy minél több káromkodást soroljanak fel. Akik a legjobb eredményt érték el a szókincset mérő feladatokban, általában több trágár kifejezést ismertek és tudtak felsorolni. A leggyengébb szókincsű résztvevők teljesítettek a legrosszabbul ezen a feladaton is.
A kutatók szerint a gazdag szókincs nemcsak a választékos szavak ismeretét jelenti. Azok, akik árnyaltan használják a nyelvet, a nyelv minden rétegét jobban ismerik.
A káromkodás is lehet az intelligencia jele
A káromkodás nem csak az indulat levezetése
A nyelvészek szerint a trágár szavak különleges helyet foglalnak el a kommunikációban. Nem egyszerűen helyettesítik a hétköznapi szavakat, hanem érzelmi töltetet hordoznak. Egy jól időzített káromkodás képes pontosabban kifejezni a fájdalmat, a meglepetést, a dühöt vagy akár a lelkesedést is, mint egy hosszabb magyarázat.
Persze ez nem jelenti azt, hogy minél többet káromkodunk, annál intelligensebbek vagyunk.
A szakértők inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a megfelelő nyelvi regiszter kiválasztása önmagában összetett készség. Tudni kell, mikor, milyen környezetben és milyen emberek között elfogadható egy adott szó használata. Ehhez pedig fejlett társas érzékenységre és nyelvi tudatosságra van szükség.
Miért ítéljük meg mégis negatívan ezeket a szokásokat?
Érdekes módon a tudomány és a társadalmi megítélés nem mindig jár kéz a kézben. Egy 2018-as kutatás szerint az emberek hajlamosak kevésbé intelligensnek és kevésbé megbízhatónak tartani azokat, akik gyakran káromkodnak. (Jó tudni, de Magyarország a dobogón sincs a legtöbbet káromkodó országok között…)
Hasonló a helyzet azzal is, ha valaki magában beszél. Sokan még mindig furcsának vagy különcnek gondolják azt, aki hangosan beszél önmagához.
A pszichológusok szerint ennek az lehet az oka, hogy bizonyos viselkedéseket automatikusan társítunk a társadalmi normákhoz. Amit ritkábban látunk vagy kevésbé tartunk megszokottnak, azt hajlamosak vagyunk negatívabban megítélni.
Az intelligencia nem mindig úgy néz ki, ahogy elképzeljük
Amikor intelligens emberre gondolunk, gyakran egy nyugodt, összeszedett, választékosan beszélő személy képe jelenik meg előttünk.
Az intelligencia azonban nem egyetlen tulajdonság, hanem számos különböző képesség együttese. Problémamegoldás, alkalmazkodóképesség, nyelvi készségek, önszabályozás, kreativitás és még sok más tényező alkotja. Éppen ezért könnyen előfordulhat, hogy egyes szokások első pillantásra furcsának vagy akár bosszantónak tűnnek, miközben valójában az agyunk meglepően hatékony működéséről árulkodnak.
Kapcsolódó: ezek a mondatok viszont valóban arról árulkodnak, hogy valakinek alacsony az intellgienciája
Fotó: Unsplash/Curated Lifestyle
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!