Én nem félek a repüléstől. Én a repülőtéri biztonsági szolgálattól (és kicsit a légiutas-kísérőktől) félek. A világban való létezésünk e szürreális szegletében ugyanis teljesen más törvények uralkodnak.

Nekem egy repülőút legstresszesebb része az a néhány perc, amíg átjutok a biztonsági kapun, főleg amióta nyilvánosan megszégyenítettek, mert nem tettem külön nejlonzacskóba egy mini kiszerelésű aeroszolos dezodort. Előtte egy másik reptéren pont az volt a baj, hogy betettem, és olyan megvetéssel nézett rám az ott dolgozó nő, mintha egy kisbabát próbáltam volna a kézipoggyászomba rejteni.

Meggyőződésem, hogy a reptéri biztonsági szolgálat dolgozói mindenkiben a potenciális robbantót vagy kábítószercsempészt látják. Végül is ez a dolguk. És sokszor annyira jól végzik a dolgukat, hogy a legtörvénytisztelőbb ember is képes elbizonytalanodni, és feltenni magának a kérdés: Biztos, hogy nincs nálam bomba? Vagy esetleg két deci innivaló? Mert akármelyik igaz, a következmény ugyanaz lesz: terroristának fognak nézni.

Ez is érdekelhet: Furcsa célt szolgál a repülős ellenőrzés e része

A repülőn csak fokozódik a helyzet. Nemrég tanúja voltam, ahogy egy édesdeden alvó, idősebb hölgyet felvertek álmából, mert leszállás közben is le volt húzva mellette az ablaksötétítő. De a hírekben ennél sokkal extrémebb esetet olvasok: „A feladott csomagjába tette a hordozható aksiját egy utas, kényszerleszállást hajtott végre az easyJet gépe.”

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó