Heksch Éva korát meghazudtoló, vidám, jó humorú hölgy. Szobája falán képek, tablók, emlékek sorakoznak, amelyeket a századik születésnapjára kapott a családjától és a barátaitól. Például egy tábla, amelyen ez áll: „100 ok, amiért szeretünk, Dédi”, körülötte száz szívmelengető, pici betűvel írt gondolat. Mellette egy Londonban készült tanúsítvány a csillagról, amelyet róla neveztek el.
Éva néni a századik születésnapjára egy kis beszéddel készült: „100 évben van 1200 hónap, 5200 hét, 36 500 nap, 876 000 óra. Ebből napi 8 óra alvást számolva 584 000 órát töltöttem ébren. Szeretném remélni, hogy ezt a néhány órát elég tartalmasan töltöttem. Érdekességből kiszámítottam, hogy nagyjából 4800 könyvet olvastam, körülbelül 5000 különféle adóbevallást és mérleget készítettem.
Hogy a gyerekeknek hány kabátkát, pulóvert, sapkát csináltam, azt csak a szüleik tudják megmondani. A dolgok pikantériája az, hogy szemorvos nagybátyám nagyfokú rövidlátásom miatt felmentetett kézimunkából, és eltiltott az olvasástól.” Zárásként az egyik dédunokája mottóját idézte: „Te vagy a felelős azért, hogy az emberek emlékezzenek rád.”
AZ ÉLETET IGÉNYELTÉK
Éva néni budapesti polgári családba született 1923. július 26-án. A testvére öt évvel később követte őt. Tizennégy évesen ismerte meg a későbbi férjét, Heksch Lászlót, aki tizenhat volt akkor.
Százkét év pillanatai. Középen Éva néni és a férje 1945-ben, a házasságkötésük évében
– Abban az időben a fiatalok szórakozása a rádió, a gramofon, a mozi és színház volt. A régi Nemzeti Színházban olyan csodálatos darabokat láttam, nagy színészekkel, amelyekre máig jól emlékezem. Néha egy-egy zsúron táncoltunk is – meséli. – Mindenhez szülői engedély kellett.
„Dr. Bajusz Györgyné és Tanártársai” magángimnáziumában végzett, kitűnő érettségi bizonyítvánnyal, a származása miatt viszont nem vették fel az egyetemre. Ekkoriban rengeteg olvasással töltötte az időt.
Ez is érdekelhet: Ez a nálunk is kapható zöldség a 100 éves japánok egészségének titka
– A negyvenes évek sötét felhői engem is földhöz vágtak. Ha valakit gyermekként akkora trauma ér, hogy elveszíti a szüleit, a testvérét és mindenét, akkor két lehetőségből választhat: vagy megpróbál tovább élni, vagy véget vet az életnek. Ha az élet mellett határoz, mert a fiatal szervezet ezt igényli, akkor nagyon keményen vissza kell szorítania minden indulatot, és csak előre kell néznie – osztja meg velünk a tapasztalatait.
– Laci szintén elvesztette a szüleit. 1945 októberében összeházasodtunk. Kölcsönkabátban, kölcsöncipőben mentem az esküvőnkre. Boldogok és boldogtalanok voltunk évekig, míg a fiunk meg nem született, de a fájdalom érzése sokáig kínzott. Amikor nevettünk, belül akkor is sírtunk.
A VILLAMOSON IS TANULT
A férje örökölt egy üzletet, amelyet hamarosan elvettek. Kereskedelmi érettségije, üzleti gyakorlata volt, ezért a Csepeli Szabó szövetkezet főkönyvelője lett. Éva néninek akkor még semmilyen képesítése nem volt.
– Mindent a férjemtől tanultam. Ő ajánlgatott engem a szövetkezetekbe. Ha bérelszámolót kerestek, azt mondta, a felesége ért hozzá, és egész éjjel tanított a meghallgatásra. Ha kalkulátor kellett, akkor kezdtük elölről a tanulást – mondja. – Végül az Egység, majd a Minta szövetkezetekben helyezkedtem el.
Évekig minden tanfolyamot elvégeztem. Sokat tanultam, vizsgáztam, tanultam a villamoson is a háztartás és a gyereknevelés mellett. Végigjártam a ranglétrát. Közben megszületett a kislányunk.
Végül főkönyvelő lett, és megkapta a Munka Érdemrend kitüntetést is. Büszke arra, hogy a Rákosi-rendszerben a férjével úgy kerültek vezető beosztásba, hogy nem lettek párttagok. Fiuk, Imre mérnöki diplomával rendelkezik, de a mérnöki fizetéséből a három gyerekét nem tudta eltartani, ezért gmk-t alapított, ahol a feleségével dolgoztak.
Nyugdíjasként elindították a Nyitott Baráti Kört. Lányuk, Anna optikus és optometrista, tanulóként kezdte, mára egy dinasztiát hozott létre. Egy optikai lánc megalapítója; fia, lánya, unokája is ebben a szakmában dolgozik. Anna öröme, hogy édesanyja még százkét évesen is segít az adminisztrációban, és ha szükséges, szakmai tanácsokat is ad.
LÉLEKBEN UTAZIK
– A férjemmel
