Petra anyukája Ajakról, egy Kisvárda melletti városból érkezett a fotózásra. Petra ott nőtt fel, a szülei ma is ott élnek. Amikor három ajaki ismerősömet említem, az addig kissé visszahúzódó Margónak felcsillan a szeme. Lelkesen mesélni kezdi, hogy a nyolcvanas évek elején ő volt mindhárom lány óvó nénije, és innentől Petrával adják-veszik egymástól a szót. Úgy elrepül másfél óra, hogy észre sem vesszük.
Hihetetlen, hogy ennyi év után is emlékszel ezekre a lányokra!
Margó: Több mint negyven éve vagyok óvodapedagógus. A barátnőid életem első csoportjába jártak, nem lehet őket elfelejteni. Háromévesen eljátszották Az aranyos tarajos kiskakas című mesét, fantasztikus volt, most is látom őket magam előtt!
Petra: Anya tizenhárom évig intézményvezető is volt. Amit ebből a szakmából ki lehetett hozni Ajakon, azt ő kihozta.
Margó: Még most is dolgozom. Elmentem nyugdíjba, de visszajárok óraadóként, hetente két délután. Élvezem, hogy csak a gyerekekkel foglalkozom, és nem kell adminisztrálnom. (Nevet.)
Néztelek titeket a fotózás közben, és sugárzott rólatok, hogy szoros kapcsolatban vagytok.
Margó: Szimbiózisban.
Petra: Anya száz százalékig benne van az életemben, pedig a hétköznapokban háromszáz kilométer választ el bennünket. Amikor látom egy-két kolléganőmet együtt játszani a saját anyukájukkal, és hogy végig együtt próbálnak, eszembe jut, milyen lenne, ha csak úgy benyithatnék anyához az öltözőbe. Folyamatosan telefonálunk, ez legyőzi a távolságot.
A múltkor valami nyomta a lelkem, este tíz körül hívtam fel anyát, és hajnali fél kettőkor tettük le. Bármiről tudunk beszélgetni, a bugyutának vagy kínosnak tűnő dolgokról, és az egészen mély, komoly témákról is. Óriási kincs, hogy ilyen a kapcsolatunk. Szomjazom a vele való beszélgetéseket, már gyerekkoromban is ilyen voltam.
Ez is érdekelhet: Gubik Petra a Micsoda nő! főszerepéről, kitartásról és arról mesélt, hogyan lett saját új generációs ikon
Margó: Mindenütt ott volt. Főztem a konyhában, pakoltam a ruhát a mosógépbe, és jött utánam.
Petra: Láttam, hogy sokat dolgozik, és duruzsoltam neki. Fel akartam vidítani, viccelődtem, amíg ki nem csikartam belőle egy mosolyt. Mindig fontos volt, hogy vigyázzak anyára. Ez most is így van.
Gubik Petra színésznő és édesanyja a Nők Lapja címlapján (Forrás: Zsólyomi Norbert)
Margó, te mennyire aggódsz Petráért?
Margó: Nem vagyok túlféltős. Mindig bátor kislány volt, talpraesett, ügyes. Tudtam, hogy bárhol helytáll. Amikor kilenc-tíz évesen néptáncra járt, volt, hogy este fél tizenegykor jött haza. Akkor azért kicsit aggódtam, úgyhogy arra biztattam, ha veszélyben érezné magát, akkor csak fusson, ahogy bír, például a „susogós kukoricás” mellett.
Ez is érdekelhet: Gubik Petra a Pura Poesiában
Petra: Gyerekként atletizáltam, így a futással nem volt gond. Egyébként számomra felfoghatatlan, anya hogyan tudott a munka mellett három gyereket nevelni, háztartást vezetni, és mindent kézben tartani. Emlékszem, hogy miközben mosogatott a konyhában, még azt is figyelte fél füllel, ahogy a zongorán gyakorolok.
Húznom kellett a strigulákat, hányszor játszottam el a darabot, és ha megvolt a tíz, akkor állhattam fel. Gondoltam, úgyse figyeli olyan szigorúan, szóval amikor meguntam, bepróbálkoztam, hogy megvan a tíz.
