Nem szoktatok együtt szerepelni, közös interjút adni. Miért tettetek most mégis kivételt?
Ági: Mert rábeszéltél minket! (Nevet.) Nem akarunk celebekké válni, szeretnénk megőrizni a magánéletünket, de a Nők Lapja egy nívós magazin, megtiszteltetés a címlapján szerepelni, ezért erre igent mondtunk. Ez most egy szép pillanat az életünkben, pár hónap múlva érkezik a kisfiunk. Ha ezt az időszakot megörökítjük, később biztosan jó lesz visszanézni, visszaolvasni.
Peti, téged mennyire volt nehéz meggyőzni?
Peti: Ági szereti kézben tartani, hogy mit oszt meg a magánéletéből másokkal, neki ebben már van rutinja, úgyhogy ilyen téren rábízom magam.
Ági: Tizenöt év médiaszereplés után tényleg van tapasztalatom, korábban már égettem meg magam. Jólesik, hogy Peti elfogadja, hogyan szeretném ezt csinálni, és megtaláltuk ebben az egyensúlyt.
Mondhatjuk, hogy a tiétek szerelem második látásra?
Peti: Igen. Nem akarok nagyon érzelgős lenni, de én konkrétan emlékszem a legelső pillanatra, amikor Ágit megláttam, még egyetemista koromban a JATE Klubban. Megközelíthetetlen csajnak tűnt, valamiért úgy éreztem, nem vagyunk egy súlycsoport, ő sokkal komolyabb volt, ráadásul semmilyen érdeklődést nem mutatott irántam. Akkor ezt el is engedtem, és csak egy-két év múlva elegyedtünk szóba, és kezdtünk el ismerkedni.
Ági: Huszonegy-két évesek voltunk, pár hónapig jártunk együtt, de nem egy volt az utunk. Én már akkor is célorientált voltam, tudtam, mit szeretnék, a fiúk viszont később érnek, ő akkor még nem akart komoly elköteleződést. Úgyhogy inkább rákapcsoltam a tanulásra, és még örültem is, hogy nem veszi el az eszemet a szerelem. Ezután tíz évig egyáltalán nem is beszéltünk.
Aztán egyszer megosztottam az Instagramon egy videót egy fotózásomról, és ebből elindult egy csetelés. Pontosabban nem is csetelés, azt mondta, inkább felhív, és beszélgessünk telefonon.
Ez is érdekelhet: Kilépni, fejlődni, újrakezdeni – így csinálja Szabados Ágnes
Peti: Azért hozzáteszem, hogy az utcán sétáltam Oslóban, mínusz húsz fok volt, és nem akartam, hogy lefagyjanak az ujjaim üzenetpötyögés közben. (Nevet.)
Ági: Én akkor harmincöt éves voltam, komoly, hosszú távú dologra vágytam, nem távkapcsolatra. Aztán úgy alakult, hogy kiköltöztem Londonba egy hónapra, lakást cseréltünk egy barátnőmmel, és beiratkoztam egy nyelviskolába. Az volt a tervem, hogy elszigetelem magam, és csak angolul fogok megszólalni. Aztán a nagy angolozásból az lett, hogy mindennap órákat beszéltem Petivel magyarul, és végül utánam jött Londonba.
Peti, te ekkor már tíz éve Oslóban éltél. Hogy döntöttétek el végül, hogy ki költözik kihez?
Peti: Egyértelmű volt, hogy én fogok hazajönni. Láttam Ági itthoni pályafutását, azt nem akartam megtörni. Egyébként a közel tíz külföldi év alatt végig honvágyam volt. Elmehettem volna tízszer a Bahamákra abból a pénzből, amit a Magyarországra szóló repülőjegyeimre költöttem. Pedig nagyon jó állásom volt egy férfifodrászatban, amit imádtam.
A Nők Lapja címlapján
Ági: Ez olyan szempontból tiszta játék volt, hogy már a kapcsolatunk elején leszögeztem, én biztosan nem költözöm se Norvégiába, se máshova, mert engem az egész életem és karrierem ideköt, nemcsak az RTL-es műsorvezetői feladataimat tekintve, hanem immár a négy Libertine Könyvesboltom miatt is. Szerencsém volt, hogy Peti egyébként is erősen kötődött az itthoniakhoz, fantasztikusak a szülei, és rengeteg barátságot fenn tudott tartani ennyi év távollét mellett is.
Peti: Nem volt bennem kétség a tekintetben, hogy itthon is tudok majd érvényesülni fodrászként, akkor is, ha a nulláról kell kezdenem mindent. Egy év után bebizonyosodni látszik, hogy megtérül a befektetett energia, és ha mindent megteszek és szorgosan dolgozom, annak meglesz az eredménye.
Ági, te nagyon tudatos vagy mindenben. Az anyaságra is így készülsz?
Ági: Tényleg szinte
