Körülbelül százmillió évvel ezelőtt, az afrikai és az eurázsiai kőzetlemezek gigászi találkozásakor emelkedtek a magasba ezek a bércek, amelyek ma nyolc országot érintve Monacótól Szlovéniáig Közép-Európa gerincét alkotják. A zord sziklák és a kiszámíthatatlan időjárás nem is olyan régen még félelmet és reszketést keltettek az utazókban, és évszázadokon keresztül kérges kezű emberek éltek itt nehéz viszonyok között.
A fordulatot a 18-19. századi romantika művészei hozták el, akik már nem rettegtek a vadontól, hanem csodálták azt. A fenséges vonulatok nemcsak Goethét és Richard Strausst ihlették meg, hanem Liszt Ferencet vagy a hegyek között gyógyulást és békét kereső Arany Jánost is. A hegység két nagy részre tagolódik: a Splügen-hágótól keletre vannak a Keleti-Alpok, nyugatra pedig a Nyugati-Alpok.
A 19. század közepére aztán beköszöntött a turizmus aranykora.
Viktória királynő még lóháton hódította meg a svájci Rigi hegyet, és naplójába elégedetten csak annyit írt: „El vagyunk ragadtatva!” A Nyugati-Alpok a bölcsője a hegymászás modern sportjának is, mely születésnapjának 1786. augusztus 8-át tekintjük.
Ugyanis egy genfi tudós, Horace-Bénédict de Saussure jutalmat tűzött ki annak, aki felviszi a mérőműszereit a Mont Blanc 4810 méteres csúcsára. Ez végül egy helyi kristálykereső, Jacques Balmat és egy orvos, Michel-Gabriel Paccard párosának sikerült. Paccard doktort annyira megviselte az erős napsugárzás és a hideg, hogy a csúcson átmenetileg megvakult, de szerencsésen lejutott a völgybe, ahol jobban lett.
Hegyre fel! Irány a Nyugati-Alpok!
Bár a Mont Blanc megmászása továbbra is komoly fizikai felkészültséget igényel, a modern technikai megoldásoknak köszönhetően ma már bárki számára elérhető közelségbe került. Számos olyan helyszín létezik, ahová felvonóval vagy hegyi vasúttal juthatunk fel, hogy közvetlen közelről figyelhessük meg a négyezer méter feletti világot.
Az egyik legismertebb a franciaországi Chamonix-ból induló Aiguille du Midi felvonó. Az állomás 3842 méteres magasságban található, ahová alig húszperces úttal juthatunk fel a völgyből. A felső teraszokról közvetlen rálátás nyílik a Mont Blanc hófödte csúcsára és a környező gleccserekre. Itt található a Lépés a semmibe elnevezésű üvegfülke is, amely a mélység felett biztosít kilátást a hegyvonulatra. Tériszonyosok vigyázzanak!
Aki pedig a gleccserek titokzatos világára kíváncsi, a patinás, 1908 óta üzemelő piros Montenvers fogaskerekű vasúttal juthat el a Mer de Glace-hoz. Ez Franciaország legnagyobb gleccsere, ahol a látogatók egy jégbe vájt barlang mélyén csodálhatják meg a természet formázta szobrokat és a jég azúrkéken csillogó rétegeit. A helyszín egyben fontos mementó is, hiszen a gleccser visszahúzódását bemutató tanösvények rávilágítanak a klímaváltozás hatásaira.
Nyáron a völgy a túrázók, terepfutók és hegymászók birodalmává válik; a Brévent vagy a Flégère oldaláról induló ösvényekről a legszebb a rálátás a Mont Blanc tömbjére. A városközpontban a Belle Époque stílusú épületek között sétálva luxusbutikok és autentikus alpesi üzletek váltják egymást. A gasztronómia szerelmesei a legfinomabb savoie-i specialitásokat kóstolhatják meg: a forró fondue, a laktató tartiflette vagy a kövön sült pierrade húsok (lásd keretes írásunk) tökéletes lezárást nyújtanak egy aktív nap után.
És ha a hétvégét is Chamonix-ban töltjük, érdemes ellátogatni a szombat reggeli piacra, ahol a helyi finomságokat maguk a termelő gazdák kínálják, akikkel jól el lehet beszélgetni – már ha tudunk franciául.
Art de vivre
A hegyi vasutak kedvelői számára a Tramway du Mont-Blanc fogaskerekű jelenthet alternatívát. Ez Chamonix-tól nem messze, Saint-Gervais-ből indul, és Nid d’Aigle (Sasfészek) végállomásig közlekedik. Ez a 2372 méter magas csúcs a túrázók kedvelt indulási pontja. Saint-Gervais-től pedig már csak egy kőhajításnyira van Megève, amit, ha már itt jár az ember, vétek lenne kihagyni.
A falu felemelkedése az 1920-as években kezdődött, amikor a Rothschild család a svájci St. Moritz alternatívájaként megálmodta itt a tökéletes francia üdülőhelyet. A városközpont autómentes övezete tavasszal virágba borul, a macskaköves utcák balkonjait muskátlik díszítik, az utcákon díszes fogatok előtt trappoló lovak patáinak kopogása jelzi az élet ritmusát – mintha csak az Ancien Régime arisztokratikus világa éledne újjá.
A központi téren álló, 14. századi alapokra épült Keresztelő Szent János-templom környékén a teraszok megtelnek élettel, ahogy a látogatók a tavaszi napsütésben élvezik a kávéjukat az elegáns butikok és galériák gyűrűjében. A faluban több Michelin-csillagos étterem is található, köztük a háromcsillagos Flocons de Sel, amelynek szezonális menüsorában nagy szerephez jutnak a zsenge mezei gyógynövények és első tavaszi hajtások.
Ide azért csak az foglaljon asztalt, akinek jó vastag a pénztárcája. A helyi piacokon megjelennek a friss alpesi kecskesajtok és a tavaszi mézek, melyek a reblochon és beaufort sajtok mellett a vidék legjavát képviselik. Megève tavasszal a túrázók és hegyikerékpárosok paradicsomává válik.
A kristálytiszta patakok ilyenkor a legbővizűbbek, a háttérben pedig a Mont Blanc hófödte csúcsa látványos kontrasztot alkot a völgy tavaszi színeivel.
Akinek ahhoz van kedve, hőlégballonról nézheti a napfelkeltét a völgy felett – életre szóló élmény. Egyszóval ha valaki szeretné megtapasztalni, hogy milyen is a francia art de vivre, vagyis életművészet, a tavaszi Megève-ben a helye.
Dolce vita az Alpokban
Chamonix-tól huszonhárom kilométerre, de már az olasz oldalon található Courmayeur, ami egy más világ. Az út a két település között nyílegyenes, és a hegy gyomrán keresztül vezet. Igen, egy tizenegy és fél kilométer hosszú alagúttal átfúrták a Mont Blanc-t, hogy megkönnyítsék az átkelést, aminek persze meg is kell fizetni az árát. Francia oldalról 55,50 euróba kerül, olasz oldalról, ki tudja, miért, egy euróval drágább.
De megéri átkelni, mert igen szép az alagút, valahol fölöttünk van a Mont Blanc csúcsa, és az alternatív útvonal négy óra lenne kacskaringós hegyi utakon. A túloldalra érve, Courmayeur közeléből indul a Skyway Monte Bianco. Ez a modern rendszer abban különbözik társaitól, hogy a kabinjai menet közben lassan körbefordulnak, így az utasok az utazás alatt teljes körpanorámát élvezhetnek egészen a 3466 méteren található Punta Helbronnerig.
A természet szerelmeseinek itt, az olasz oldalon a Val Ferret és a Val Veny völgyek jelentenek igazi paradicsomot. Az előbbi egy hosszabb, zöldebb és lankásabb völgy, amely ideális könnyű túrákhoz és akár kerékpározáshoz is, bár a felső szakaszt nyáron lezárják az autók elől, ilyenkor itt busz közlekedik. Ezzel szemben a Val Veny rövidebb, vadregényesebb, gleccserekkel tarkított táj, amely szintén jól bejárható gyalog, és autóval bizonyos parkolókig megközelíthető.
Nyáron a Tour du Mont Blanc útvonala Courmayeur-ön halad át, ide vonzva a világ minden tájáról a túrázókat, a terepfutókat és a bámészkodókat. A város szívében húzódó sétálóutca, a Via Roma, a társasági élet központja. A patinás kőházak között elegáns butikok, kézművesboltok és hangulatos bárok sorakoznak, ahol az „aperitivo” szertartása minden este kötelező program.
A helyi konyha az olasz és a hegyi tradíciók keveréke: a krémes fontina sajt, a laktató polenta és a híres lardo d’Arnad szalonna garantáltan leveszi a lábáról még az ínyenceket is. Courmayeur az a hely, ahol a sportos kaland és a kifinomult olasz vendégszeretet organikus egységet alkot. Viva la dolce vita italiana!
Kattints a képre és lapozd végig a galériát!
Kié a Mont Blanc?
A csúcs pontos hovatartozása körül több mint százötven éve tart egy csendes diplomáciai polémia Franciaország és Olaszország között. A franciák egy 1860-as határszerződésre, az olaszok pedig a józan észre hivatkoznak. Hogy kinek van igaza, nem tisztünk eldönteni, és nincs is rá szükség, mert a határvitából a hétköznapi életben semmit nem lehet érzékelni.
Kapcsolódó: Dermesztő nyári élmények az Alpokban – Az örök hó és jég birodalmában
Alpesi íztár
- Fondue savoyarde: A francia hegyvidéki vendéglátás jelképe. Különböző helyi sajtok (beaufort, comté, emmental) olvasztott elegye fehérborral és fokhagymával, melybe hosszú villák segítségével kenyérkockákat mártogatnak.
- Tartiflette: Egy gazdag és laktató rakott burgonya, amely reblochon sajttal, sült szalonnával, hagymával és egy kevés tejszínnel készül. Az igazi komfortétel az Alpokban.
- Pierrade: Egészséges és látványos étkezési mód. A vékonyra szeletelt húsokat (marha, kacsa vagy szárnyas) a vendégek maguk sütik meg az asztal közepére helyezett, tűzforró kőlapon, zsiradék nélkül.
- Fontina sajt: Az olasz Alpok krémes kincse. Ez a zsíros, tehéntejből készült sajt lágy textúrájáról és diós aromájáról ismert, és gyakran szolgál alapul különféle mártásokhoz vagy sült ételekhez.
- Polenta: Kukoricadarából készült tradicionális hegyi étel, amely lehet krémesen lágy vagy sült, szeletelt változat is. Kiváló, laktató kísérője a vadételeknek és a helyi sajtmártásoknak.
- Lardo d’Arnad: Világhírű érlelt szalonna az Aosta-völgyből. Fűszernövényekkel (rozmaringgal, zsályával, babérlevéllel) tölgyfa hordókban érlelik, amíg vajpuha nem lesz; vékonyra szelve, friss kenyéren tálalva az igazi.
Fotó: Getty Images
