A videójátékok meghódították a mozit – és úgy tűnik, minket is

A szuperhősök után új hősök érkeztek a mozikba – csak éppen nem képregényekből, hanem a képernyők mögül. Ami egykor biztos bukásnak számított, ma rekordbevételt hoz. De mi változott meg, és miért pont most lett ekkora siker az, ami régen alig működött?

Néhány éve még minden a szuperhősökről szólt a moziban: köpenyes megmentők, világvége, látványos csaták – gyakorlatilag ugyanazt a történetet láthattuk újra és újra. Ma viszont már egy kockákból épült világ, egy sündisznó vagy éppen egy bajszos vízvezeték-szerelő vonzza be a nézőket. És bizony nemcsak a fiatalokat, akik játszottak ezekkel a videójátékokkal, de azokat is, akik korábban nem követték ezt a világot.

Lehet, hogy olvasóink sem játszottak ezekkel, mégis ismerős a helyzet: a gyerek, az unoka lelkesen mesél egy különös világról, a család pedig együtt ül be egy filmre, amelyről korábban nem is gondolták volna, hogy érdekes lehet. 

A videójátékok hősei ugyanis kiléptek a képernyők mögül, és beköltöztek a nappalinkba, majd a mozivászonra is. Ez a változás nem egyik napról a másikra történt, és nem is véletlen. A filmipar mindig új történeteket keres, és most úgy tűnik, különösen nagy inspirációs forrást talált ebben a világban. Olyan történeteket, amelyek már eleve milliók számára ismerősek, és amelyekben könnyű elveszni – vagy éppen megnyugvást találni egy kicsit. 

Nem voltak mindig sikeresek

Pedig sokáig egészen más volt a helyzet. A nyolcvanas-kilencvenes években a videójátékokból készült adaptációk többnyire szombat reggeli rajzfilmsorozatok voltak, Mario vagy Sonic figurájával. Ezeknek megvolt a maguk rajongótábora, de ritkán számítottak fontos vagy maradandó alkotásoknak. A későbbi filmes próbálkozások sem hoztak áttörést: sok adaptáció kritikai és pénzügyi kudarc lett.

Ez is érdekelhet: Egyedülálló anya, aki nácikat aprít: az első női szuperhős története

Ahogyan a szuperhősfilmek is évtizedekig keresték a saját hangjukat, úgy a videójáték-adaptációk is inkább botladozó próbálkozások voltak. Az első nagy dobásnak szánt Super Mario – A mozifilm például a kilencvenes években látványosan elbukott, részben azért is, mert a közönséget épp a Jurassic Park kötötte le. A 2000-es évek elején aztán felcsillant a remény: a Tomb Raider első része Angelina Jolie-val a főszerepben sikeres lett, de a folytatás már nem tudta megismételni ezt, és a tervezett franchise gyorsan kifulladt. 

Különösen beszédes, hogy a korszak legnépszerűbb „videójátékos” filmjei – mint a Ralph lezúzza a netet című animációs film vagy a Free Guy (Ryan Reynoldsszal a főszerepben) – valójában nem is konkrét játékokon alapultak.

A valódi adaptációk pedig gyakran inkább csak ismert címként szolgáltak a plakáton: A Kaptár (a Resident Evil nevű játékból) filmsorozat például saját irányt vett, és alig támaszkodott a játékok történetére. Nem csoda, hogy hosszú ideig inkább kivételnek számított egy-egy siker, mint valódi, tartós trendnek. 

Angelina Jolie mint az ikonikus Lara Croft (Profimedia)

A sikertelenség okának ma már nemcsak azt róják fel, hogy a történetek felszínesek voltak, a karakterek pedig semmilyenek, hanem azt is, hogy gyakran maguk a játék rajongói is úgy érezték, hogy a filmkészítők valójában nem értik azt a világot, amelyet adaptálni próbálnak.

Ez is érdekelhet: Ezért jó, ha vannak női szuperhőseink

Csak gyerekeknek? Nagy tévedés!

Az utóbbi években azonban látványos fordulat történt. Harminc évvel az első próbálkozás után a 2023-as ­Super Mario Bros. – A film kasszasiker lett (világszinten 1,36 milliárd dollár bevétellel), a Fallout nevű apokaliptikus játékból készült sorozat hatalmas nézőtábort vonzott, és az Egy Minecraft film is óriás érdeklődést váltott ki. És persze bevételt, globálisan csaknem

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó