Boggie ma már két kislány édesanyja, de önazonos, alkotás iránti szenvedélye mit sem változott. Interjúnkban arról beszélgettünk vele, hogyan hatott rá a nehéz családi háttér, mit jelent számára a dalszerzés, milyen nőként a zeneiparban érvényesülni, és hogyan lehet egyensúlyt találni művészi pálya és családi élet között.
Mennyire határozta meg a gyerekkorod azt, ahogyan ma az emberekhez viszonyulsz?
Szerintem azért nagyon speciális a család mint közösség, mert ott aztán minden kiderül mindenkiről: közelről látod a mindennapi kis hülyeségeiket, a jó és rossz tulajdonságaikat. Ez egy olyan szűk közösség, ahol tényleg látod a családtagjaidat a saját valójukban. Rajtuk keresztül jobban megérted, hogy működik egy ember igazán, mert később az élet többi területén – legyen az a munka világa – ilyen mélységig soha senkit nem fogsz megismerni.
Mit tanultál meg a legnehezebb időszakokból, amiket gyerekként láttál?
Anyukámon keresztül végignéztem mit tesz az alkohol az emberi testtel, az elmével. Láttam, milyen nyomorult ez a lét, és hogy ebből felállni kőkemény belső motivációt igényel, ami ha nincs meg, megette a fene az egészet – mert ez kívülről nem pótolható. Bármennyire szeretnénk nem tehetjük meg a lépéseket a másik ember helyett. Lehet, hogy nekem ez egy életfeladatom volt: megtanulni ezzel együtt élni, túlélni.
Kapcsolódó: „Az internet népe zsigeri áldozathibáztató” – interjú Csemer Boglárkával
A családi hátterem annyit mindenképpen formált rajtam, hogy nagyon toleráns lettem, bár azt hiszem, ez talán alkati kérdés is. Amikor beszélgetek valakivel mindig eszembe jut, hogy sose tudhatod, ki mit hordoz magában: milyen környezetből jött, mi van otthon, vagy éppen belül mivel küzd.
Neked mi volt a megküzdési stratégiád?
Annak idején nekem az iskola egy megtartó közeg volt. Hamar elkezdtem énekelni és nagyon szerettem tanulni is. Pont ma levettem egy könyvet a polcról, hogy olvassak belőle a gyerekeknek és amikor kinyitottam, az volt az első oldalon „Csemer Boglárkának, kiváló tanulmányi eredményéért és szorgalmáért. 1998”. Máig jó érzés visszaemlékezni az iskolás évekre, és arra hogy ott ki tudtam bontakozni, még annak ellenére is, hogy otthon nem volt minden fenékig tejfel.
Váltig állítom: az egyik legfontosabb dolog az oktatás és a művészet. Mindkettő terápiás értékkel bír.
Az alkotás számodra mennyire tud gyógyító lenni?
Már alkotás előtt feldolgozom a lelkemben feldolgozandót, de az alkotás mindig kiszakít az aktuális valóságból. Ahhoz hogy az ember tényleg gyógyuljon, megtisztuljon a rossz érzéseitől ahhoz terápia kell. Vannak nők, akik halmozzák a drága tárgyakat, a külsőségeket, pedig abból a pénzből olyan szépen kicsiszolhatnánk a lelküket, személyiségüket. Az önmagadba fektetett pénz, ami a legjobban megtérül, mert ha te jól vagy, az a környezetedre, gyerekeidre is pozitívan hat.
Kapcsolódó: Csemer Boglárka – „Egy koncert felér egy terápiával”
Szerinted, te milyen szülő lettél?
Egyfelől magabiztos szülőnek mondanám magam, mert mindig is volt bennem egy olyan érzés, hogy ez nekem menni fog. Nagyon szeretem a gyerekeket, csodálatos kis emberkéknek tartom őket. Azt gondoltam, annyira rosszul biztos nem tudom csinálni. A gyerekeim mellett mindig ott vagyok stabil a sziklaként, szerintem a legfontosabb a szeretet, figyelem, megbízhatóság.
Mi a véleményed a mai nevelési trendekről?
Néha kicsit azt érzem, hogy most nagy divat a mindent megengedő „simogató nevelés”, pedig szerintem egy gyerek nem attól lesz traumatizált, ha egyszer-kétszer előfordul, hogy rákiabálsz: rakjon már rendet a szobájában vagy hagyja abba, ha butaságot csinál.
Sokszor érzem, hogy hiányoznak a határok a mai gyerekeknél, mert a szülők félnek, hogy traumatizálják őket.
Én például akármilyen cukinak is tűnök kívülről nagyon erélyes tudok lenni. Ha valami nem oké egyből szólok a gyerekeimnek ellentmondást nem tűrve. Mindemellett pontosan tudják, hogy ott vagyok, amikor szükségük van rám: odabújhatnak, szabadon kommunikálhatnak, nincs olyan, amit ne tudnánk megbeszélni.
Ez is érdekelhet: Kedvenc receptem – Csemer Bogi túrógombóca
Tehát ez is része az önazonosságodnak, nem játszod meg magad csak azért, hogy valamilyen társadalmi elvárásnak megfelelj. A zenéi pályádban hogyan tudtál ellenállni a jelenlegi trendek nyomásának?
Nem könnyű döntés, mivel Magyarországon minőségi réteg popzenét csinálni nem túl kifizetődő. Kicsi a piac. Sokat dilemmáztam, de mindig arra jutottam, azt a zenét szeretem csinálni, amit magaménak érzek. A dalaimat szívből éneklem és teljes mellszélességgel vállalom bármikor. Büszke vagyok rá. Azért kezdtem énekelni, mert szeretek alkotni, zenélni. Mióta a zeneiparban vagyok, voltak nagyon magas, kiugró csúcsok és lassabb ívek, de ez mind rendben van.
Boggie egy meghitt koncertpillanatban: letisztult zene és mély érzelmek találkozása. (Forrás: Boggie Offical / Bodogán Sándor)
Mostanra jutottam el oda, hogy már csak azért szeretnék alkotni, mert jól esik, és ha tetszik valakinek örülök, ha meg nem, úgy is mást hallgat. Miről szóljon az egész dalszerzés hanem a játék öröméről?
Mi inspirál mostanában alkotás közben?
Dalszerzéskor maga az élet inspirál. Az emberek, a kultúra, az irodalom. A legújabb albumon címe például azért lett Apoteózis, mert Hamvas Béla Scientia Sacra című könyvében olvastam, arról a fajta megdicsőülésről, amikor az emberi lélek, szellem annyira magasztos állapotban van már, hogy szinte isteni magasságokba jut – és ez nagyon megtetszett.
Bár az első dal, ami kijön az albumról egy szerelmes ballada, de az élet összetettségéhez és folyamataihoz ez az állapot is hozzátartozik.
Dalpremier: Hallgasd meg elsők közt Boggie Szerelmet Szakajtok című vadonatúj dalát!
Szerintem nagyon keveset beszélünk a mentális, lelki és szellemi egészségünkről. A közösségi oldalakon előbb jön szembe, ki hogy töltötte fel a száját, mit edz, mit eszik, de hogy ki mit tesz a lelki üdvéért, szellemi szabadságáért azzal kapcsolatban kevés az információ. Ebben a nagy zajban pont a lényegről nem esik szó.
Minden élettapasztalatból tanulni lehet és kéne is, hogy ne ugyanazokat a köröket fussuk.
Ha mélyebben belegondolok, amikor 28 éves koromban a Parfüm című dalom kijött, már azzal is erről a kommunikáltam. Légy önmagad, ne dőlj be a divatnak és ne akarj megfelelni, ne higgy el mindent, amit látsz.
És pont a Parfümnek hatalmas nemzetközi sikere volt.
Ezek a témák még mindig piszkálnak és visszaköszönnek az évek előrehaladtával csak más mélységben. Én is érek és közben változom.
Miben változtál?
Megtanultam nem felhalmozni ki nem beszélt ügyeket, sérelmeket. Az emberi kapcsolataimatra tisztán tartom és ez tök jó érzés, boldoggá tesz. Ez egy nagy fejlődésem.
Neked ki volt a példaképed?
Képzeld, nőként érdekes módon az anyukám. Ő egy nagyon szép nő volt fiatal korában. Nem értett a divathoz, nem volt sminkes táskája, sem piros körme. Ha belépett valahova mindenki észrevette, olyan magabiztos és határozott volt, természetesen laza, ami a legtöbb férfinak tetszett. Ez szerintem rám is rám ragadt. Színpadon szeretem legjobban megélni a nőiességemet, de azon kívül én sem sminkelek.
Boggie a színpadon: nőiesség, erő, jelenlét és önazonosság egyetlen mozdulatban. (Forrás: Boggie Offical)
Kik a példaképeied a zenei pályán?
A 60-as évek francia sanzon világából már tizenévesen odavoltam Jacques Brel, Charles Aznavour, Edith Piaf dalaiért ők annyira markáns előadók, hogy amellé semmilyen körítés nem kell. Csodálatos és komplex tudással rendelkező előadóművészek, aki mesterien ötvözik a szövegközpontú történetmesélős éneklést színészi képeségekkel. Tőlük lestem el mindent. Olyan gyönyörű dolog az ilyen éneklés, annyira szép érzéseket lehet közvetíteni vele, hogy nem is értem mire jó a jelenlegi vetkőzős, popsirázós popkultúra.
Ezeket a mestereket hallgatva, tőlük is tanulva, mikor érezted úgy, hogy már te is tudsz énekelni?
Ezt elég régóta így érzem, de igazán stabillá a gyerekek születése után váltam. Most bármi van 100 százalék alatt sosem teljesítek.
Mi változott az anyasággal? Mi az, ami úgy gondolod, hogy korábban nem volt jelen?
Előtte többet tipródtam, kritizáltam magam. Most meg sokszor úgy vagyok vele, hogy koncert előtt három órával még gyereket etettem, bedobtam egy mosást, így sokszor inkább mind dicsérhetném magam, hogy végigcsináltam a koncertet, jelen tudtam lenni, meg tudtam nyitni a torkomat, lelkemet. És lehet, hogy elrontottam egy sort, de akkor mi van? Kedvesebb és megértőbb tudok lenni magammal, a lányok sok mindent helyre raktak bennem.
A hétköznapokon, hogyan tudod fenntartani az család-karrier egyensúlyt?
Család mellett dolgozni brutális logisztikát igényel, és minden édesanyának megveregetném a vállát. Elképesztő, ahogy igyekszünk és sokszor én se veszem észre, mert természetesnek tartom, hogy megoldok mindent.
A férjem szerencsére nagyon támogató, és amikor látta, hogy azon pörgök, hogy néz ki a konyha, föl kéne rakni a kaját, be kéne tenni egy újabb mosást, elküldött öt napra terápiásan a Balatonra, hogy egy kicsit magamban elcsendesedhessek és csak az új albummal foglalkozhassak. Gyakorlatilag az Apoteózis vázát ott tettem össze. Nagyon hálás voltam érte!
Remélem, hogy ez a lelki megdicsőülés a lemezbemutató koncerten is érződik majd! Ha már ez a pályám és a szenvedélyem, és még mindig színpadra állhatok és alkothatok, akkor ezt maximálisan kihasználom és élvezem. És tudom, hogy ezt a közönség is értékeli.
Kiemelt kép: Boggie Offical / Bodogán Sándor
