Mindig is orvosnak készültél?
Egy kis nógrádi faluból, Romhányból származom, mindkét szülőm pedagógus volt, így sokáig természetesnek tűnt, hogy én is tanár leszek. Édesanyám biológiát oktatott, valószínűleg tőle örököltem a biológia iránti szeretetemet. Másodikos gimnazista voltam, amikor az osztályfőnököm – látva, hogy az egyik barátom orvosira készül – odaszólt nekem:
„Ugye, Péter, te is orvos leszel?” Hazamentem, és egy hét alatt teljesen átfordult bennem az addigi elképzelésem. Rádöbbentem, hogy orvos szeretnék lenni, mivel fontos számomra, hogy embereken segíthessek, és hozzájáruljak a gyógyulásukhoz.
Hogyan döntöttél a családorvosi pálya mellett?
A Semmelweis Egyetemen rögtön megtaláltam a helyem, hamar instruktor lettem, és másodévesen bekerültem a nagy presztízsű Korányi szakkollégiumba, ott ismertem meg a feleségemet és kötöttem életre szóló barátságokat. Akkoriban még nem volt Erasmus, mindenki maga szervezte a külföldi útjait. Kimentem Skóciába tanulni, ahol a csoporttársaim lelkesen meséltek egy ottani fantasztikus családorvosról.
Addig a belgyógyászat érdekelt, de levelezni kezdtem az orvossal, és végül kilátogattam hozzá Benbeculára. Ott szerettem bele igazán a szakmába. Már akkor praxisközösségben dolgoztak, volt idő a betegekre, csapatban gondolkodtak, megbeszélték az eseteket. Itthon közben megismertem Arnold Csaba professzort, aki 1992-ben megalapította a Családorvosi Tanszéket Budapesten.
Mellette kezdtem meg a tudományos munkát is már medikus koromban, majd a rezidensképzést és a tanszéki munkát párhuzamosan végeztem.
Vagyis rögtön az egyetem után kezdted a tanítást?
Végül nem kellett lemondanom erről sem. Öt éve vezetem a Családorvosi Tanszéket a Semmelweis Egyetemen. Számomra az oktatás egyfajta kihívás, megszínesíti a normál betegellátást. Ma is működtetek oktatópraxist, vannak mentoráltjaim, rezidenseim, aktívan részt veszek az orvosképzésben, de fontos, hogy ne csak oktassam, hogyan kellene valamit jól csinálni, hanem a gyakorlatban is gyógyíthassak.
Ez is érdekelhet: Dr. Torzsa Péter tanácsai a Nők Lapja hasábjain
Kifejezetten sok páciensed van.
Körülbelül kettőezer-kétszáz, ez valóban sok. A legidősebb most lesz százhárom éves. Büszke vagyok az idős betegeimre, mert ha jól végezzük a gondozást, annak megvan az eredménye. A mi szakmánk egyik legnagyobb értéke a prevenció, mi tudunk a legtöbbet tenni azért, hogy a betegségek ki se alakuljanak, vagy minél később jelentkezzenek.
Nagyon más ma háziorvosnak lenni, mint húsz-harminc éve?
Huszonnyolc éve dolgozom ugyanabban a praxisban, így jól látom a változást. Régebben sok volt a beteglátogatás, ma inkább a rendelőben zajlik a gondozás, mert ott több eszköz áll rendelkezésünkre. Kevesebb a hívás, viszont jóval nagyobb a napi betegforgalom és az adminisztráció, rengeteg olyan feladatot végzünk el, amivel tehermentesítjük a szakellátást. A családorvoslás szépsége a hosszú távú kapcsolat.
Fotó: Falus Kriszta
Amikor beül mellém a rezidens vagy a hallgató, ő is érzi, milyen szoros orvos-beteg kapcsolatot tudunk kialakítani, és a törődést, amit az évek alatt kapnak tőlünk a pácienseink, nagyfokú szeretetben vissza is adják nekünk. Ezért megy családok több generációja ugyanahhoz az orvoshoz, ezért járnak vissza egy másik kerületből, városból. Egy más területen dolgozó szakorvos számára a betegség a folyamatosság, a beteg csak egy epizód; nálunk a beteg az állandó, és az aktuális betegség az epizód.
Én a kezdetektől fogva nagyon büszke vagyok arra, hogy családorvos lettem, ahogy arra is, hogy tizenhat rezidens repült ki a szárnyaim alól, és mindenki a szakmában maradt, ketten a mi praxisközösségünkben dolgoznak. A Három generációval az egészségért programban dietetikusok, pszichológusok, gyógytornászok és más szakemberek segítették a munkánkat. Ezt a komplex, lakóhelyközeli ellátási formát szeretnénk újra megerősíteni, mert a jövő véleményem szerint a társszakmák szoros együttműködésében van.
Érdekes, hogy említed a pszichológust, olvastam, hogy a másik kutatási területed a depresszió felismerése a családorvosi praxisban. Ez meglepett, mert nem gondoltam rá, hogy a családorvos figyelhet erre.
Sajnos a hangulatzavar ma már népbetegség, és a Covid óta még több a szorongó, depressziós ember. A családorvos van talán a legjobb helyzetben ahhoz, hogy ezt időben észrevegye. Mi ismerjük a hátteret, tudjuk, volt-e a családban öngyilkosság vagy súlyos depresszió, ilyen esetben majdnem kétszeres a kockázat a major depresszióra. A krónikus betegségben szenvedők, például a cukorbetegek vagy daganatos páciensek szintén veszélyeztetettebbek, főleg ha az önállóságuk csorbul.
Kapcsolódó: Rossz hír a diétázóknak: ez az egészségesnek hitt étrend felgyorsítja az öregedést
De ugyanilyen fontos az életmóddal kapcsolatos tudás, amit az orvos átad a betegeinek, hiszen tudjuk, hogy a prevenció mennyit számít. Most jelent meg a könyvünk Cs. Szabó Zsuzsannával az életmódorvoslásról, és elkészült egy nagy, nyolcszáz oldalas családorvosi tankönyv is, mindkettő azt a célt szolgálja, hogy a tudás hamar beépüljön a családorvosok mindennapi gyakorlatába. Rengeteg dolog azonnal alkalmazható, ilyen véleményem szerint a mesterséges intelligencia is.
Örülök, hogy ezt mondod, mert sokan csak a rosszat látják benne.
Pedig óriási segítség lehet. A képalkotó leletek elemzésében, gyógyszerkutatásban, és akár abban is, hogy egy hosszú zárójelentést pillanatok alatt összefoglaljon. A technológia nem helyettesít bennünket, hanem kiegészíti, segíti a munkánkat. Jó példa erre a Semmelweis Help ingyenes applikáció, melynek letöltését mindenkinek javaslom.
Hogy érinti az orvosokat, hogy a páciensek is „guglizzák” a tüneteiket,
