Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Magyar menyegző főszereplője a balkáni vehemenciáról és egy sorsfordító fél óráról mesél.

Száz százalék

A szüleim a kultúrában dolgoznak, édesanyám újságíró, édesapám színész. Könyvek között töltöttem a gyerekkoromat, és egész pici voltam, amikor legelőször vittek színházba. Mindketten szenvedéllyel űzték a hivatásukat, százszázalékosan beletették magukat mindenbe, és ez átragadt rám.

Azt mondogatták, „mindegy, mi a szakmád, édes gyerekem, csak szeresd, amit csinálsz, mert akkor nem is munkának érzed majd”. Már egészen korán kiderült, hogy nem leszek matematikus, fizikus, biológus. Az, hogy Szabadkáról származom, és kisebbségben nőttem fel, akarva-akaratlanul is sokat formált rajtam. A balkáni vehemencia szintén hat az emberre, őszintébb, nyersebb, nyíltabb tőle.

2024-ben a Vörösmarty-gyűrű díjat Ballér Bianka és Kovács Tamás kapta

Fegyelem és szenvedély

Sok mindent sportoltam, de végül a futball mellett tettem le a voksomat, és keményen fociztam tizenkét évig. Később másfelé vezetett az utam, de az a fajta kitartás, fegyelem, éberség, odaadás, amivel edzettem, amit a sportból merítettem, a mai napig segít az életem minden területén. Mostanában úszni, jógázni és kondizni is szoktam, de még mindig a foci az igazi szenvedély.

Hatalmas kaland

Hétévesen indultam először szavalóversenyen, és nagyon nem tetszett, hogy mindenki engem néz, utána sírva mentem anyámhoz, hogy soha többé nem állok emberek elé. A középiskolában már jól éreztem magam a színpadon, és megtapasztaltam, hogy tudok hatni másokra.

Kapcsolódó: Törőcsik Franciska és Kovács Tamás: „Reméljük, ez a film eléri a célját”

Egyre több visszajelzést kaptam, hogy van tehetségem a pályához. Aztán egyszer fociedzésre bicikliztem, amikor belém hasított, hogy nekem nem arra kell mennem, hanem pont a másik irányba, a világot jelentő deszkák felé. Meghatározó fél óra volt az életemben, leültem a fűbe, és elgondolkodtam, hogy nem focistának kell lennem, hanem színésznek. Utána felvételiztem az egyetemre, és egészen szépen alakul a pályám.

Törőcsik Franciskával a Magyar menyegzőben

Hét évig voltam Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban. Később volt szerencsém filmben is kipróbálni magam, legutóbb a Magyar menyegzőben, amelynek kedvéért meg kellett tanulnom néptáncolni. Korábban semmilyen kapcsolatom nem volt a néptánccal.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó