Budapesten született, és ott is nőtt fel, gyerekkorának meghatározó része mégis a Balaton északi partjához és a Káli-medencéhez kötődik, ahol a nyarakat töltötte. Édesanyja rokonaihoz gyakran autóztak az akkori Csehszlovákiába, így az utazás élménye és természetessége már egészen korán beépült az életébe.
Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A diploma megszerzése után hamar elhelyezkedett egy nemzetközi gyógyszercégnél marketingasszisztensi pozícióban, ami szakmai pályafutásának első fontos állomása lett. Az egyetemi évek alatt barátaival sokat utazott külföldre. Már ekkor is erősen élt benne a kíváncsiság és a vágy, hogy más kultúrákat ismerjen meg, új helyeket fedezzen fel. Azt azonban – saját bevallása szerint – sosem gondolta volna, hogy az élet végül egészen Malajziáig sodorja.
Az idő nem pénz
– 2005-ben jártam először Borneón, helyi barátaimat látogattam meg, akikkel korábban Londonban ismerkedtem meg – meséli Szilvi a kezdetekről. – Előtte csak Thaiföldön jártam, de már akkor is lenyűgözött Ázsia varázsa. Malajzia azonban egészen más volt, sokkal modernebb, mint amire számítottam. Elsőként Kuala Lumpurba érkeztem, hatalmas felhőkarcolók, sűrű forgalom, modern úthálózat fogadott, egy igazi világváros.
A látvány sok tekintetben Európára emlékeztetett, mégis minden érzésében más volt. Új illatok, pálmafák, szinte fullasztó, párás hőség, és a zsúfolt utcákon egymásba olvadó kultúrák sokszínű kavalkádja tette különlegessé az élményt. Borneó ezzel szemben egészen más arcát mutatta. Nyugalom, tiszta kék ég, varázslatos tengerpartok és felejthetetlen naplementék, valamint hihetetlenül kedves, nyitott emberek. Valóságos paradicsom.
Ahogy Szilvi meséli, a borneói élet ritmusa össze sem hasonlítható a budapesti rohanással. Itt mindenki ráér. Senki sem siet sehova. Az idő nem pénz. Az üzletekben a pénztárosok komótosan, gondosan olvassák le az árukat, majd szépen elrendezve pakolják a szatyrokba.
Szilvi és férje igyekszik bejárni Borneót a kisfiukkal (Forrás: Családi archívum)
– Eleinte őrjítő volt – nevet –, de ma már kifejezetten értékelem. – A sziget kulturális sokszínűsége különösen lenyűgöző. A borneói törzsek, valamint a maláj, indiai és kínai közösségek mind megőrzik saját identitásukat, miközben átvesznek egymástól szokásokat, és együtt ünnepelnek. Egy rendkívül színes, élő és harmonikusan létező világ tárul itt az ember szeme elé.
Az élet utat mutat
Szilvi az első útja után a következő években többször is visszatért Borneóra. A sziget hangulata, nyugalma és különleges világa egyre erősebben vonzotta, mígnem 2007-ben meghozta a nagy döntést: végleg ide költözik. Azt még nem tudta pontosan, mivel fog foglalkozni. Kota Kinabalu egy viszonylag kicsi város, ahol nincsenek jelen a nagy nemzetközi vállalatok, így a korábbi, multinacionális környezetben szerzett tapasztalatait sem tudta egyértelműen hová illeszteni.
Mégis bízott abban, hogy az élet majd utat mutat. Egy biztos volt, valami mást szeretett volna csinálni, mint korábban otthon. Új fejezetet akart nyitni, nemcsak földrajzi értelemben, hanem szakmailag és életformájában is.
– Eleinte egy helyi importcégnél helyezkedtem el értékesítési menedzserként. A vállalat főként Európából érkező élelmiszerek és borok forgalmazásával foglalkozott, ami később komoly kapcsolati tőkét jelentett a jelenlegi vállalkozásom elindításához is. Egy idő után azonban felmondtam. Nem tudtam pontosan, merre tovább, de abban biztos voltam, hogy nem szeretnék hazaköltözni. Mivel korábban is szenvedélyem volt a főzés és a sütés, két barátnőmmel közösen elhatároztuk, hogy kávézót nyitunk.
Magyar éttermük Kota Kinabalu egyik legnépszerűbb helye (Forrás: Családi archívum)
Kezdettől fogva készítettünk magyar ételeket is, de a hangsúly inkább a süteményeken, tortákon és egyszerűbb kávéházi fogásokon volt. Egy év elteltével a barátnőim úgy döntöttek, kiszállnak az üzletből, így egyedüli tulajdonosként és döntéshozóként folytattam tovább. Ekkor kezdtem tudatosabban a magyar konyha felé fordulni.
Amennyire csak magyar lehet
– Nem képviseljük százszázalékosan az autentikus magyar konyhát, részben az alapanyagok korlátozott elérhetősége, részben a helyi adottságok miatt – meséli. – Sokan még azt sem tudják, hol található Magyarország, ugyanakkor vannak törzsvendégeink, akik már jártak Budapesten, és örömmel fedezik fel nálunk újra a magyar ízeket. Itt is szinte majdnem minden elérhető, a lecsópaprika, a köménymag, a majoránna és a tejföl kivételével.
A fűszereket az édesanyám szokta küldeni, a többit pedig igyekszünk házon belül előállítani, vagy hasonló minőségű termékekkel pótolni. Ezért szoktam azt mondani, hogy az étel annyira magyar, amennyire csak Borneón lehet.
Ez is érdekelhet: „Az álmunkat éljük” – Egy magyar család az indonéziai Sumba szigetén
A helyiek egy idő után egészen jól elfogadták az ízeket, mára a nokedli és az uborkasaláta is a kedvencek közé tartozik. Szilviék természetesen főznek gulyást is, amely a legismertebb és legnépszerűbb ételük, bár nem levesként, hanem rövidebb szafttal készítik, krumplipürével és kenyérrel kínálva. Az étlapon szerepel igazi marhapörkölt nokedlivel, rántott hús és csirkepaprikás is.
– A napi specialitások közé mindig megpróbálok becsempészni egy-egy magyar fogást, töltött paprikát, töltött káposztát, karalábéfőzeléket, ragulevest vagy lencsefőzeléket. Vannak ételek, amelyek nagyobb sikert aratnak, és vannak, amelyek még mindig túl szokatlannak számítanak a helyi ízléshez képest. A Covid előtt a vendégkör túlnyomó részét turisták alkották – főleg európaiak és koreaiak –, de szerencsére sok helyi törzsvendégünk is volt. Jelenleg jóval kevesebb a turista, így leginkább a helyiekre támaszkodunk.
A család Malajziában
Amikor Szilvit a férjéről kérdezem, elmeséli, hogy itt, Kota Kinabaluban ismerkedtek meg, egy baráti társaságon keresztül. A férfi akkoriban olajmérnökként dolgozott a fúrótornyokon. Kapcsolatuk barátságként indult, majd szerelem lett belőle. 2016-ban házasodtak össze, és miután megszületett a kisfiuk, úgy döntöttek, hogy együtt vezetik az éttermet.
