Sorozatokból manapság nem szenvedünk hiányt. Elég felnézni bármelyik streamingszolgáltató oldalára, és kedvünkre szörfözhetünk a különféle műfajok tengerében. Ma már elég néhány kattintás, és több ezer tartalom válik elérhetővé, ami első blikkre kényelmes lehetőségnek tűnik, mégis sokan tapasztaljuk, hogy talán épp emiatt lehet nehézkes a döntés. (Nem véletlenül néznek sokan újra retró sorozatokat, és nem véletlen hogy a retró sorozat kvízeink is népszerűek.)

Gyakran hosszú percekig böngésszük a kínálatot, míg végül vagy nem indítunk el semmit, és csak előzeteseket nézegetünk, vagy bizonytalanul vágunk bele egy-egy sorozatba. Ismerős? A döntési nehézségek egyik legismertebb pszichológiai magyarázata az úgynevezett „választás paradoxonában” keresendő.

A fogalom – amelyet Barry Schwartz amerikai pszichológus tett széles körben ismertté A válaszása paradoxona – Miért több a kevesebb? című könyvében – arra utal, hogy bár hajlamosak vagyunk az ellenkezőjét gondolni, a bőséges kínálat nem feltétlenül jelent nagyobb szabadságot.

Ha ugyanis kevesebb alternatíva áll a rendelkezésünkre, könnyebb választani, és nagyobb eséllyel lehetünk elégedettek is. Amikor viszont több száz vagy több ezer lehetőség közül szemezgethetünk, a döntési folyamat kognitív terhelése jelentősen megnő.

A bőség zavarában dönteni is nehezebb (fotó: Getty Images)

A streamingszolgáltatók kínálata tipikus példája ennek a helyzetnek. A néző egyszerre számos műfaj, ajánlás, premier és népszerű sorozat közül válogathat, így könnyen időigényessé válik a keresés, míg végül a halogatása lép a tartalomfogyasztás helyébe. Nem beszélve a döntési bizonytalanságot tovább erősítő FOMO-ról: vajon nem hagyunk-e ki egy még jobb sorozatot, ha közben számos másféle tartalom is elérhető?

Kapcsolódó: A döntésképtelenség csapdája – Miért bénít meg a FOBO?

A jelenség talán még érthetőbbé válik, ha visszagondolunk a régebbi korok médiakörnyezetére. A kilencvenes években a televíziós kínálat jóval korlátozottabb volt: néhány csatorna, meghatározott műsoridő és heti rendszerességgel jelentkező sorozatepizódok jellemezték a nézői élményt. A választás lehetősége akkor jóval szűkebb volt, ami paradox módon megkönnyítette a médiafogyasztást.

A sorozatok epizódjai meghatározott időpontban érkeztek, így az időbeliség és a várakozás is a nézői élmény részévé vált: az új részre akár egy hetet is várni kellett. Pszichológiai kutatások szerint a várakozás valóban fokozhatja az élvezetet, hiszen a befogadó mentálisan is készül a következő élményre. Mindez azonban nem jelenti, hogy az egyik korszak egyértelműen jobb lenne a másiknál.

A korábbi, korlátozott kínálat és a mai, szinte végtelen választék egyaránt sajátos élményt kínál. A bőség zavarában pedig néha a legegyszerűbb döntés a legfelszabadítóbb: kiválasztani egy sorozatot, és hagyni, hogy a történet vigyen magával.

Kvíz: Jól emlékszel a ’90-es évek romantikus sorozataira?

Bizonyos időközönként te is szeretsz elmerülni a tévés nosztalgia varázsában? És rajongtál anno ’90-es évek sorozataiért is? Ha jöhet egy kis nosztalgia, kvízünk segítségével kiderítheted, mennyi minden maradt meg ezekből az emlékezetedben!

Ez is érdekelhet: Felismered szereplők alapján a magyar retró sorozatokat?

Kiemelt kép: Leticia Calderón and Fernando Colunga az Esmeralda című sorozat egyik jelenetében (forrás: IMDb)