Gisèle Pelicot mosolygósan, csinosan, elegánsan bukkan fel a monitorom képernyőjén a megbeszélt időpontban – éppen olyan, mint amilyennek a 2024 őszén zajló, nagy médiafelhajtással kísért, rendhagyó nemierőszak-per során láthattuk. Nem hárít el egyetlen kérdést sem, pedig a rengeteg interjú, amit mostanában ad, bizonyára alkalmas lenne arra, hogy újra traumatizálja őt. Volt férjét, az erőszaktevőt következetesen Monsieur Pelicot-ként említi. Teljes interjúnk a Nők Lapja 9-es lapszámában olvasható, amely február 25-én jelenik meg.

A mappa neve: Abúzus

Gisèle világa 2020. november 2-án omlott össze. Férjét nem sokkal korábban elkapták egy közeli áruházban, amikor nők szoknyája alá fényképezett be. Lefoglalták a számítógépét, amelyen azonban egy sokkal súlyosabb bűncselekménysorozat bizonyítékait találták meg: Dominique csaknem tíz éven át bedrogozta a feleségét, hogy megerőszakolja őt, és más férfiakat is áthívott, hogy ugyanezt tegyék. Az eseményeket filmre vette, és a felvételeket egy „Abúzus” című mappában tárolta. Gisèle-nek minderről fogalma sem volt, amíg férjével együtt be nem hívták a rendőrségre.

„Az őrmesterhelyettes egy számot közölt. Ötvenhárom férfi járt nálunk, hogy megerőszakoljon engem. Vizet kértem. Az ajkam megdermedt. Egy pszichológus jött be az irodába. Fiatal nő. Nincs rá szükségem. Nagyon messze vagyok, még ha vele egy szobában is. Biztosan tudom, hogy boldog vagyok, hogy boldogok vagyunk. Csaknem ötvenévnyi házasság. És még mindig tisztán látom magam előtt a találkozásunkat. A mosolyát. Félénk tekintetét. Vállig érő göndör haját. Kék pulóverét. Szeretni fog engem. Az agyam leállt, ott, Perret helyettes őrmester irodájában.”

(Részlet Gisèle Pelicot Himnusz az élethez című könyvéből, Open Books, 2026, Fordította: Mihancsik Zsófia)

Szerelem és szövetség

Gisèle korán elveszítette édesanyját. „Amikor láttam, apámat mennyire lesújtja a gyász, és a bátyám milyen elveszett, azt mondtam magamnak, hogy én nem omolhatok össze, segítenem kell nekik, szükségük van rám. Mindig is ilyen voltam, mindig odafigyeltem másokra” – mondta a bizarr nemi erőszak áldozata lapunknak.

Apja második feleségébe nem sok szeretet szorult, nem csoda, ha Gisèle hamar a saját lábára állt.

Dominique hasonlóan nehéz gyerekkorból érkezett. Anyját első férje halála után annak fivére vette feleségül, ő lett Dominique apja, akinek először csak erőszakos természetét ismerjük meg a könyvből, majd kiderül az is, hogy tulajdonképpen maga is szexuális ragadozó volt.

Gisèle és Dominique fiatalon találkoztak, és a szerelmük egyben szövetséggé is vált. Az első együtt töltött éjszakára emlékezve Gisèle ezt írja a könyvben: „…bennem ott maradt az érzés, hogy megállapodtunk egymással. Szeretők voltunk, és ikrek voltunk. Együtt érhetnénk a végére minden szenvedésnek, távol mindkettőnk tönkrement családjától. Számára én leszek az orvosság, számomra meg ő.”

Nem csak hazugság

Három gyerekük született, és bár kapcsolatuk nem volt felhőtlen – anyagi nehézségek és hűtlenségek is tarkították, egyszer Gisèle részéről is –, az asszony alapvetően boldognak érezte a házasságukat.

Számomra a legmegrázóbb dolog a könyvben az, ahogyan az egész írást áthatja Gisèle igyekezete arra, hogy megőrizze a szép emlékeket. Ha a férj nem más, mint szörnyeteg, akkor semmi sem igaz, a történetük harmonikus epizódjai sem?

„Ahhoz, hogy tovább élhessek, szükségem volt arra, hogy azt gondoljam, az az ötven év, amit Pelicot úrral töltöttem, nem csak hazugság volt” – mondja a Nők Lapjának.

Kapcsolódó: A meggyilkolt nők fele a saját otthonában válik áldozattá

Robbanás a családban

Talán el sem tudjuk képzelni, egy ekkora robbanás mennyire megrázza nem csupán a nemi erőszak áldozatát, de az egész családot is.

„Tévedés azt gondolni, hogy az ilyesfajta tragédiák összekovácsolják a családot” – mondta Gisèle a Nők Lapjának.

Mindhárom felnőtt gyerekét rendkívül megrázták a történések, de a leginkább lánya, Caroline borult ki, akiről szintén találtak alvó állapotban készült, fehérneműs fotót apja számítógépén, ahogyan Dominique a fiai partnereiről is csinált lesifotókat. Caroline-ban szörnyű kétségek ébredtek azzal kapcsolatban, hogy vajon apja ellene-is elkövette-e a nemi erőszakot, bár Dominique ezt tagadta. Caroline-nak anyjával való kapcsolata is zaklatottá vált. Maga is megírta a történetét, és egy gyógyszeres visszaélésekkel kapcsolatos mozgalom élharcosa lett.

Gisèle így vallott a Nők Lapjának a lányával való kapcsolatáról: „A lányommal, Caroline-nal való kapcsolatom lecsillapodott, igyekszünk gyakran beszélni, de érzem, hogy még mindig milyen sok fájdalom van a szívében. Azt hiszem, sok időre van szüksége, és mindenki a maga módján gyógyul.”

Gisèle Pélicot az őt ért erőszak ügyében tartott tárgyalásra érkezik, 2025 (Kép: Getty Images/ Arnold Jerocki)

Kinek a szégyene?

A perben, amely 2024 szeptemberétől decemberéig tartott, Dominiqe-on kívül ötven férfi ült a vádlottak padján. Gisèle lemondott a nemi erőszak áldozataként őt megillető zárt tárgyalás lehetőségéről, pedig sokáig arra készült. Három és fél hónappal a tárgyalás előtt döntött.

„Ötven férfi, és az, aki a férjem volt. Egy falka, és Dominique.

Ami őt illeti, vártam a szembesítést. Ami a többieket: félelmet keltett bennem a nagy számuk. És a bíróság zárt ajtaja, amely arra szolgált, hogy megvédjen a tekintetektől, a sajtótól és a megjegyzésektől, egyre jobban nyugtalanított. Egyedül hagyott velük. Összezárt velük. … Nyomasztó vádak nehezedtek rájuk, soha nem látott bizonyítékok. De ettől még ötven ember tömeget jelent az igazságszolgáltatás falai között.

A hangjuk óhatatlanul el fogja nyomni az enyémet. Meg aztán a tekintetük, mindannyiuké egyszerre. A válluk egymásnak vetve, mint valami fal előttem. Nem lehet, hogy szívességet teszek nekik? Nem éppen őket védem-e azzal, hogy bezárom az ajtót? … Mindenkinek látnia kell az ötvenegy erőszaktevőt. Nekik kell lehajtaniuk a fejüket. Nem nekem. Meg kell változtatni az erőszak kultúráját.” – írja könyvében.

Amikor megkérdeztem Gisèle-t, korrektnek érezte-e a rendőrségi és a bírósági eljárást, ezt válaszolta: „Az én esetem különleges volt, mert a bizonyítékokat tálcán kínálták, nekem csak feljelentést kellett tennem. Sok más áldozat esetében bonyolultabb a helyzet, mert gyakran nincsenek bizonyítékaik, egyikük szava a másikuk szavával áll szemben, és gyakran szinte az áldozatot tekintik vádlottnak, a vádlottat pedig áldozatnak. Franciaországban, és bizonyára nem csak ott, olyan társadalomban élünk, amely a tagadást és a kétséget táplálja, ami mindig a vádlottnak válik előnyére, és ez tragikus.”

Akik még szabadon járnak-kelnek

Gisèle-t egy idő után minden nap taps fogadta a bíróság épülete előtt, ikonná vált. „Ez a per egy kicsit azoknak a nőknek a pere is, akiket nem hallgattak meg” – mondta a Nők Lapjának.

Minden vádlottat elítéltek. Ugyanakkor néhány, a videókon szereplő férfit még nem azonosítottak, ők szabadon járnak-kelnek.

„Nehéz volt ezt elfogadnom. Sajnos nem áll hatalmamban, hogy megállítsam őket. Talán egy nap majd hibát követnek el, és letartóztatják őket. Igyekszem nem túl sokat gondolni rájuk” – mondta erről Gisèle lapunknak.

Gisèle mára új életet kezdett. Bár soha nem gondolta volna, hogy újra szerelmes lesz, találkozott valakivel, akiben újra meg tudott bízni. Ma egy békés szigeten élnek egy buldoggal, élvezik a barátaik társaságát, színházba, moziba járnak. A Nők Lapjának így fogalmazott: „Átlagos életet élünk.”

Hol kérhetünk segítséget, ha abúzus áldozatai vagyunk?

Ha erőszak áldozatává váltunk, nagyon fontos, hogy mielőbb segítséget kérjünk. Az alábbi lehetőségeket használhatjuk:

• Rendőrség: 112
• Helyi Család- és Gyermekjóléti Központ: Ha van családsegítőnk, őt keressük.
• Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): 06-80-20-55-20 (csak maga az áldozat keresheti, védett ház itt intézhető)
• Gyermekvédő hívószám: 06-80-21-20-21 (Bejelentés gyermek vagy felnőtt veszélyeztetettségére. Azonnal továbbítják az illetékes hatóság, ill. a rendőrség felé.)
• Áldozatsegítő Vonal (jogi, pszichológiai, szociális segítség, kárenyhítés bűncselekmények áldozatainak és hozzátartozóiknak): 06-80-225-225
• NANE (segélyvonal nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek): 06-80-505-101

Kiemelt kép: Photo Pascal Ito @ Éditions Flammarion