„Sétáltunk az utcán, mínusz fokok, a hó az ereszről lóg, a szél majd lefagyasztja a szemöldöködet. És ott állt egy babakocsi a ház előtt. Én meg ösztönösen azt hittem, hogy üres. De nem. Benne békésen szuszogott egy baba. Itt teljesen normális, hogy a gyerekek a déli alvást friss levegőn töltik. Télen, nyáron, esőben, hóban.

A baba be van bugyolálva, a babakocsihoz van esővédő huzat, szélfogó, szóval tényleg olyan, mint egy minibunker – írja a Sarkvidéki mindennapok nevű oldalán Bianka. – A norvégok szerint ettől lesz a gyerek erős és egészséges. Szóval ha Norvégiában jársz, és látsz egy babakocsit a ház előtt, hidd el, nincs ottfelejtve.”

Oázis a tél közepén

2015-ben a huszonhét éves Bianka még Budapesten dolgozott üzleti elemzőként, mielőtt összepakolta az életét, és egy bőrönddel elindult Amerikába. Hajtotta
a kalandvágy, és az angolját is fejlesztette volna. Eljutott a texasi Austinba is, ahol a bankban magyar szavakat hallott: akkor ismerte meg későbbi férjét, aki Borsodból származott.

Kapcsolódó: „Norvégiában nincsenek meg nem értett irodalmi zsenik” – interjú Helga Flatlanddel

Néhány hónap múlva Hawaii­ra már együtt költöztek át. Bianka azt vallja, hogy a külföldi lét gyakran jár együtt azzal, hogy újra kell építkezni a nulláról, és természetes, ha valaki értelmiségiként más területeken helyezkedik el. Ő például a vendéglátózásra tért át.

Rénszarvasetetés Tromsø-ben

Két és fél év után hazajöttek, viszont nem találták meg a számításukat. Megszületett a két kislányuk, és szerették volna, ha a gyerekek olyan stabil gazdasággal rendelkező országban nőnek fel, ahol az egészségügy és az oktatás jobb, és viszonylag közel van, hogy ha szükséges, egy nap alatt hazaérhessenek a családhoz. Miután leszűkítették a kört a skandináv országokra, Norvégia mellett döntöttek, ahol az élet lassabb, csendesebb, nyugodtabb.

– Norvégiában munkaszerződés nélkül nincs albérlet. Albérlet nélkül nincs lakcím. Lakcím nélkül nincs bankszámla. Bankszámla nélkül nincs fizetés. Ez a huszonkettes csapdája – mondja Bianka. Ezt ők úgy ugrották meg, hogy a férje három hónappal korábban kiutazott – egy magyar építési vállalkozó vette fel –, és mindent előkészített. Bianka a lányokkal 2023 áprilisában érkezett.

Az első két évben egy déli kisvárosban, Haldenben laktak, majd átköltöztek az északi sarkkörön túlra, Tromsø-be. „Amikor először hallottam, hogy Tromsø-ben fűtött a főutca, konkrétan nevettem. Azt hittem, csak valami félrefordítás, vagy valaki túloz – írta később. – Aztán egy nap eljutottam oda, és száraz volt. Tiszta. A burkolat alatt csövek futnak, amelyek meleg vizet keringetnek. Az egész olyan, mint egy minioázis a tél közepén.”

A megfázás nem betegség

– A norvégok másként kezelik a telet, mint mi. Magyarországon a hó lebénítja a közlekedést, itt meg a buszsofőr csak legyint, és lazán felmegy a jeges emelkedőn, miközben én hátul szorítom a kapaszkodót. Az óvodásokat mínusz tizenöt fokban is kiviszik a szabadba, a szakadó esőben szintén járják az erdőt, a hó és a latyak senkit nem érdekel.

A norvég szemlélet az, hogy nincs rossz idő, csak rossz ruházat.

Itt az idősek simán kocognak meg kutyát sétáltatnak a negyven kilométer per órás szélben is – mondja Bianka. Nemrég a férje felajánlotta a segítségét a szomszédjukban lakó kilencvennégy éves hölgynek, amikor havat lapátolt, de ő azt válaszolta, köszöni, szívesen csinálja, addig sincs a lakásban.

Óvodások a túranapon

Tromsø-ben az, hogy a magánszemélyek saját kis hókotró autót vezetnek, természetes, minden utcára jut legalább egy. A megfázást és a köhögést nem tekintik betegségnek.

Az, hogy a norvégok egészségesebbek, strapabíróbbak, Bianka szerint összefügg azzal is, hogy rengeteg halat esznek. A helyi konyhához egyébként olyan számunkra érdekes ételek tartoznak még, mint például a karamellás ízű barna sajt, a bálnahússzték vagy a rénszarvashúsból készült pörkölt és kolbász.

Bianka és a férje a vendéglátásban dolgozik. A beilleszkedésüket megkönnyítette, hogy a norvégok – bár jól beszélnek angolul – értékelik, ha valaki megpróbálkozik a nyelvükkel. Egyszer valaki megdicsérte Biankát, milyen szépen kérte az almát. (Előtte három órán át magolta a gyümölcsök neveit.)

Norvégiában nincsenek megkülönböztetve a női és férfiszakmák.

– A lányaimon keresztül látom, hogy