„Ez a zsebkönyv tele van olyanok tanácsaival, akiknek már sikerült milliós követőtábort építeni. Vágj bele te is! Fogd a telefonod, és még ma lépj a hírnév útjára!” – olvasható a Hogyan legyél TikTok-sztár című, néhány éve megjelent ifjúsági könyvben. A gyerekinfluenszerré váláshoz tehát már van „szakirodalom”, de hová forduljanak tanácsért azok a szülők, akik éppen ettől a világtól szeretnék megóvni a gyereküket?
Csillogás, és ami mögötte van
A kidfluenszer kifejezés az angol kid influencer fogalomból származik, és olyan tizennyolc év alatti tartalomgyártókat jelöl, akik a közösségi médiában (TikTok, Instagram, YouTube) nagy követőbázist építenek fel. Tartalmaik többnyire szórakoztatók – táncolás, zenélés, játékbemutató, sminkelés –, de sok esetben reklámcélúak, akár nyíltan, akár rejtetten. Mi olyan vonzó ebben a gyerekek számára?
– Egy influenszer látványos, jól mérhető visszajelzést kap arról, hogy ő mennyire szuper, és milyen nagy hatást gyakorol a követőire.
Ez különösen azoknak a gyerekeknek, tinédzsereknek lehet vonzó, akik kevés pozitív visszajelzést vagy megerősítést kapnak a környezetüktől. Ráadásul kívülről úgy tűnik, hogy a népszerűséghez nem kell nagy erőfeszítést igénylő feladatokat elvégezni.
Sokan úgy gondolják, hogy elég, ha például ők is megcsinálják azt a trendet, amelyet már előttük oly sokan – eltáncolnak egy kis koreográfiát, kipróbálnak egy sminktrükköt –, vagyis leutánoznak valakit, és akkor ugyanakkora esélyük van arra, hogy befussanak, mint a lemásolt személynek. És ez sajnos gyakorlatilag így is van, mivel szinte semmilyen mintázat vagy logika nincs abban, hogy ki az, akit felkap az algoritmus, és nagyot durran, és ki az, akit nem – magyarázza dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus.
Kapcsolódó: Múzsa, balerina, botrányhős – Ki volt valójában Cléo de Mérode, az első celeb?
Gyerekinfluenszernek lenni azonban nem csak játék és mese – a pszichológiai és jogi vonatkozású árnyoldalaira és veszélyeire egy friss, itthoni kutatás is rámutat. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felkérésére pszichológusok, jogászok, érintett gyerekek és szülők bevonásával készült vizsgálat azt állapította meg, hogy nemcsak a kidfluenszerek, hanem a családjaik és követőik is ki vannak téve bizonyos negatív hatásoknak – a kutatás legfontosabb eredményeit mutatjuk be az alábbiakban. (A Gyermekinfluenszerek és a mentális egészség kapcsolata az online platformokon című tanulmány az onlineplatformok.hu weboldalon ingyenesen elérhető.)
Nem ártalmatlan hobbi
Első látásra úgy tűnik, a tartalomkészítés a gyerekek számára csupán öröm és szórakozás, hiszen olyasmivel foglalkoznak, amit szeretnek, és ami érdekli őket. Ez azonban egyre több időt emészthet fel, amely a tanulás, a barátok és a pihenés rovására mehet, illetve adott esetben észrevétlenül átcsúszhat egy tulajdonképpeni munkavégzésbe.
Ennek során a gyerekek olyan feladatokat látnak el, amelyeket érzelmi-mentális fejlettségük még nem feltétlenül bír el, és különösen aggályos, hogy erre a területre – egyelőre – nem terjed ki a munkajogi szabályozás, és nem ellenőrzik a hatóságok. Sérülhet a gyerekek magánszférája is: arcuk, testük, hangjuk, lakókörnyezetük az online térben állandó nyilvánosság tárgyává válik, a megosztott személyes adataikkal, tartalmaikkal visszaélhetnek mások,
és felhasználhatják tőlük független tartalmak gyártására a nevükben, vagy őket lejáratva, esetleg online visszaélés formájában.
A kidfluenszerek az online közönség kéretlen reakcióinak, kommentjeinek, túlzó elvárásainak is ki vannak téve, ami különösen negatívan érintheti őket a gyereklétükből és érzelmi felkészületlenségükből adódóan. Előfordul, hogy ezek a gyerekek már viszonylag korai életkorban megtapasztalják a kiégés tüneteit: az örömteliséget, önfeledtséget felválthatja a fásultság, fáradtság, nyűgösség.
Az identitásfejlődés folyamata is torzulhat, mivel ők főként az „online személyiségükre” kapnak visszajelzéseket, ezért ez a szponzorációnak megfelelő, megkonstruált és általában nem valódi énkép lesz a meghatározó, és ez irányíthatja a viselkedésüket.
Mindez a családra is olyan terheket róhat, amelyekre a szülők nincsenek felkészülve, mivel nem rendelkeznek hozzá mintával és tudással. A családi élet és az influenszer tevékenység – a „munka” – helyszíne is az otthon, ezért ezek a terek és szerepek összemosódhatnak.
A szülőknek egyszerre kellene biztonságos érzelmi hátteret biztosítaniuk a gyerekük számára, miközben ők azok, akik a „munkatevékenységet” szervezik és szabályozzák, kvázi a gyerekük munkáltatóiként. A két szerep keveredése negatív hatással lehet a szülő-gyerek kapcsolatra,
különösen akkor, ha az influenszerkedés már annyira beindult, hogy a család a gyerek bevételeire (is) támaszkodik.

Akik csak nézik
A kutatásban azt is vizsgálták, milyen hatással vannak a kidfluenszerek a nézőikre, vagyis azokra a gyerekekre, akik a tartalmaikat fogyasztják. A kidfluenszerek fiatal közönségük számára megbízható, hiteles információforrást, valamint követendő modellt jelentenek, a gyerekek olyanok szeretnének lenni, mint ők, igyekeznek elsajátítani a reklámozott viselkedést, ami befolyásolhatja a fizikai és mentális egészségüket.
A képernyő számára megkonstruált tökéletes környezet vagy életstílus láttán irreális vágyak alakulhatnak ki, amely az élettel való elégedetlenséget, negatív énképet, csökkent önértékelést vagy a testképre vonatkozó bizonytalanságot okozhat. További negatív jelenségnek tekinthető, hogy a kidfluenszerekkel követőik „paraszociális kapcsolatokat” alakítanak ki, vagyis érzelmileg kötődni kezdenek hozzájuk, a barátjuknak tekintik őket, miközben ez a kapcsolat egyirányú.
Kapcsolódó: El lehet mesélni egy generáció tragédiáját 4 órában – Ezért fontos film a Kamaszok
– Ez a rengeteg interaktív tartalom miatt van: az influenszer megszólítja a nézőket, várja a kommenteket, aztán reagál rá, küld egy cuki emojit, így mindez valódi, élő, kölcsönös kapcsolatnak tűnik. A paraszociális kapcsolatoknak nagy az érzelmi jelentősége, különösen az olyan gyerekek számára, akiknek egyébként nincsenek barátaik vagy valós szociális kapcsolataik – mutat rá dr. Jármi Éva.
– Szülőként csak nagyon óvatosan érdemes kritizálni ezeket a kapcsolatokat vagy magukat az influenszereket.
Ilyenkor gondoljunk arra, hogy nekünk sem esett volna jól, ha annak idején az anyukánk letépi a Brad Pitt-posztert a falról azzal, hogy úgyse ő lesz a férjünk. De finoman azért lehet beszélgetni a paraszociális kapcsolatok természetéről, és felépített, manipulációs jellegéről.
Próbálja ki a tartalomgyártást!
– Ha egy gyerek szeretné kipróbálni a tartalomkészítést, érdemes engedni, szülőként a feladatunk pedig az legyen, hogy igyekezzünk ezt minél biztonságosabbá tenni számára, és az ehhez szükséges online, jogi és pszichológiai tudással próbáljuk őt kísérni ebben. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a szülő is fejlessze magát – emeli ki a szakértő.
Egy inspiráló példa erre az az apa-lánya páros, akik közös videókat készítenek az Instagramra teen_tech_experiment néven: az apuka, John, és tinédzser lánya, Saige együtt próbálnak optimális játékszabályokat kitalálni a gyerekek telefonhasználatára és online jelenlétére, mindezt viccesen edukatív formában.
Például Saige egy sminkelős videót készít, miközben az apukája mellette ül, és kérdezgeti, hogy mit miért csinál vagy mond, Saige pedig szempilla-göndörítés közben lerántja a leplet az ilyen videók lényegéről: minden a reklámról és a termékekről szól, a haverkodó hangnem és cukiskodás pedig csak máz.
– Nem önmagával a tartalomgyártással van a gond, ezt biztonságos keretek között nyugodtan kipróbálhatja egy gyerek. Én is ismerek olyan kamaszt, aki egy barátjával YouTube-csatornát hozott létre, és videójátékokkal kapcsolatos tartalmakat készítenek. Semmilyen módon nem beazonosítható, hogy kik a csatorna üzemeltetői, sem az arcuk, sem a hangjuk nem szerepel a videókban.
Nem lehet kizárni a közeget
Ez számukra egy közös projekt, amely lényegét tekintve ugyanolyan, mint amikor az óvodások a homokozóban ülve alkotnak valami közöset: tervet szőnek, felosztják a feladatokat, együttműködnek, beszélgetnek, és nagyon lelkesek. Ez a csatorna nyilvános, de olyanra is tudok példát, amikor egy gyerek teljesen zárt körnek, a családtagjainak és egy-két barátjának mutatja csak meg a nem nyilvános TikTok-profiljára feltöltött táncos-énekes videókat. Ez egy biztonságos környezet, amelyben a gyerek szerettei adnak visszajelzést a kis szárnypróbálgatásokra – mutat rá dr. Jármi Éva.
Érdemes belátni, hogy a digitális világ egy mai gyerek életében nem egy pluszdolog, hanem a közege.
Ha teljesen kizárjuk, azzal nem megvédjük, hanem felkészületlenül engedjük bele később – vagy titokban fogja csinálni. Ne hagyjuk magára benne, támogassuk, adjunk keretet, és ne feledjük: ők videót készítenek, mi pedig magnókazettára vettük fel az első „műsorainkat”.
Anyák mesélik
„Amikor a lányom elkezdett TikTok-videókat gyártani, örültem. Táncolt, sminkelt, bohóckodott, és látszott rajta, hogy visszatér az önbizalma, amit korábban megtépáztak az iskolai bántások. Igyekeztem támogatni, pedig belül egyre jobban aggódtam: gyanakvóbb lett (ha valaki kedves volt hozzá, rögtön attól félt, hogy csak kihasználja), és folyton elégedetlenkedett magával. Aztán egy videóját kifigurázta egy ismertebb tartalomgyártó, és onnantól már rettegett, hogy az iskolában mindenki rajta nevet a háta mögött. Végül ő mondta ki: az influenszerek világa nem neki való.” (Zsuzsa, 47 éves édesanya)
„A kisebbik fiam tizenöt éves. Rengeteget veszekedtünk azon, hogy feleslegesnek tartja a tanulást, nem érdeklik az iskolai jegyei, mert úgyis influenszerkedni fog. Bölcsészként nem tudtam túllépni azon, hogy nem olvas, alapvető műveltségi hiányosságai vannak, és majmolja a többi influenszert kinézetében, poénjaiban, még kiejtésében is. Számtalanszor mondtam neki, hogy »te jobb vagy ennél«, de ma már alig beszélünk. Bízom benne, hogy megjön az esze, és rátalál a saját hangjára, útjára.” (Krisztina, kétgyermekes anyuka)
Népszerűnek születtek: A gyermekinfluenszerek igazi élete
Ez a 2025-ben debütált, hatrészes dokumentumfilm-sorozat olyan amerikai családokat mutat be, ahol a gyerekinfluenszerek váltak a kenyérkeresővé. A sorozat fogadtatása vegyes, egyesek borzasztónak nevezik a bemutatott életformát, mások az „amerikai álom” egyik megvalósulási lehetőségét látják benne. (Disney+)
Mit tehet a szülő?
Ne tiltsa elsőre – inkább kérdezzen.
Beszélgessenek a tartalomkészítés látható és rejtett oldalairól.
Állapodjanak meg időkeretben és a nyilvánosság mértékében.
Figyeljen oda az aggasztó jelekre: romló jegyek, túlzott lájkfüggés, szorongás.
Engedje az alkotást, de biztonságos térben.
Illusztráció: Getty Images