Mottó:
„Mert amire várunk, sosem jön el,
míg a sosem vártnak utat nyit a sors.”
(Arthur Miller: Pillantás a hídról)
Már az első percek is jókedvűre sikerednek, pedig fél órával később találunk egymásra, mint ahogy megbeszéltük. Mert miért is tudna három budapesti értelmiségi eligazodni két budai bevásárlóközpont között…? Naná, hogy összekeverjük őket! Haj, micsoda öröm találkozni, és pukkadozva nevetni önmagunkon!
Aztán Ancsa a pulthoz libben, hogy megszemlélje, mit rendeljünk. Úgy fest a népszerű, Jászai-díjas érdemes művész, aki 2025-ben a közönség és a szakma szavazatai alapján a Halhatatlanok Társulatának is tagja lett, és decemberben szép kiállítású könyv jelent meg az életéről, mint egy dán vagy svéd egyetemista a kényelmes nadrágjában, laza pulóverében és festetlen arcával.
Míg ő információkat gyűjt a kávékról, én a férjét faggatom, aki meggyőződésem szerint az ország utolsó polihisztorainak egyike. Mert érthető, ha egy tehetséges ember beszél portugálul, oroszul, angolul, hogy hosszú éveket tölt külföldön, például Ukrajnában és Brazíliában, hogy egyszerre író, dalszövegíró, zeneszerző és közgazdász, de azt már nemigen lehet feldolgozni, hogy egyetemet végzett halbiológus is.
György: Nyughatatlan lélek voltam, mindig kerestem valami újat. Akik ismerik a dalaimat, a Gerendás Péternek vagy Ancsának írt szövegeimet és néhány musicalemet, úgy csodálkoznak a halbiológián, mint te. Pedig egyszerű a magyarázat. A Parlament közelében cseperedtem fel, ami azért volt jó, mert a Néphadsereg utcában (a mai Falk Miksa utca) volt az Albert nevű halas. Kis teknősöket, apró rágcsálókat, halakat lehetett nála venni.
Ez is érdekelhet: Izing Klára asztrobeszélgetése Für Anikóval
Amikor kisiskolásként szert tettem két fehér egérre, és a húgom megérdeklődte édesanyánktól, örül-e a cuki, új lakóinknak, a történelem szakos anyukám sírógörcsöt kapott, aztán egy biológus kolléganője a segítségére sietett. „Akvárium kell a gyereknek, le fogják kötni a halak!” Így történt. Aztán az Eötvös-gimnáziumban rájöttem, nem leszek tanár, mint anyukám, jogász sem, mint apám, és hogy jó lenne valahová, messzire elmenni.
Amikor megtudtam, hogy halbiológusokat képeznek a Volga folyó deltájában fekvő, oroszországi Asztrahány halászati egyetemén, jelentkeztem. Évente két hallgatót vettek fel, soha nem volt túljelentkezés, és megúszhattam a katonaságot is.
Nagy kaland lehetett a pesti belváros után. Bár valószínűleg nem volt nehezebb, mint felnőttként elvégezni a közgazdasági egyetemet, vagy megtanulni portugálul, és kereskedőként dolgozni Brazíliában.
György: Mély nyomokat hagyott bennünk a kinti lét. A nagylányaim mind a mai napig portugálul szólítanak apának, azaz painak. Egyszer például, amikor a nagyobbik nálam volt, Ancsa küldött egy furcsa üzenetet. Értetlenkedve mutattam Lindának, aki nevetett: „Pai, te szereted a kihívásokat!” És tényleg szeretem! Ancsa az volt. Feladat.
Anikó: De Gyuri kiállta a próbát. Én negyvenkilenc éves voltam, ő hatvan, mégis lemerült a tenger mélyére, megküzdött a szörnnyel. Pedig nem volt biztató az első találkozás. 2011-ben hívott fel először, mert írt egy Dögkeselyű című rockoperát Munkácsi Miklós regényéből, és nekem szánta a Kétszemélyes sziget című, gyönyörű dalt.
Kattints a képre, és nézd végig Juhász Anna és Für Anikó beszélgetését!
Örömmel mondtam igent, amikor elolvastam a darabot, és láttam, hogy kiváló kollégáim működnek közre, aztán mégis visszaléptem az őrülten feltorlódott színházi munkák miatt. Őszintén elmondtam, nagyon sajnálom, és azt gondoltam, ennek a dolognak itt a vége Fekete Györggyel. Ő másképp gondolta! A következő másfél évben gyakran feltűnt a szerepléseimen, és sms-ekben hívta fel a figyelmemet kulturális csemegékre, mellékesen felvetve, van-e kedvem ellátogatni valamelyikre az ő társaságában.
György: A dalt végül Malek Andi énekelte, remekül, a darab sikert aratott a Madách Színházban, a nagylányomtól pedig megtudtam, Ancsa már nem él együtt a párjával. Ez új helyzet volt, mégsem lettem rámenős, inkább kitartóan figyeltem. Első feleségemtől már jó ideje külön éltem, később el is váltunk.
Anikó: De kiváló vele a kapcsolatunk, egy faluban élünk, együtt karácsonyoztunk! Persze a mai harmónia létrejöttében nagy szerepet játszott Linda, aki mindig azt szeretné, hogy mindenkinek jó legyen.
György: A lányom nagy kerítőnő. Előfordult, hogy felhívott, rögtön induljak, mert Ancsa az akkori lakásommal szemben, a Toldi moziban olvas fel Karafiáth Orsi könyvbemutatóján. Mentem, aztán az előtérben feltűnt Ancsa. „Csókolom, Anikó!” „Üdvözlöm, György!” És vonult tovább, nyomában a rajongóival…
Anikó: Csak mentem a barátaimmal… De aztán jött egy fordulat!
Kapcsolódó: Kvíz – Mennyi mindenre emlékszel A Pál utcai fiúkból?
György: A lányaim vittek el Ancsa városmajori fellépésére, egy Cseh Tamás-estre. Velük és Linda barátnőjével mentem hátra a backstage-be, ahol végre beszélgetni kezdtünk.
