Ilyenkor felidéződnek bennem a gyerekkori emlékek. Morgó, a törpe, zöld posztókötényben, sipkában, vattaszakállal, valódi petróleumlámpával. Csikós, rojtos nadrágban, hetyke kalapban, ostorral. István király bíbor palástban, aranyszínű országalmával és jogarral (alufóliával bevont húsklopfolóval). Szandálban.

És a csúcs: a Vasedény reklámjában szereplő, kalapját megemelő rajzolt figura papírhengerből (amelyben nem lehetett leülni). Íme, pár mérföldkő a bátyám ovis és kisiskolás farsangi pályafutásából, a nyolcvanas évekből. Amikor később megláttam a fotókat, irigykedni kezdtem, hogy neki még milyen sok jutott a szüleim kreativitásából, és mire én kerültem sorra, már kissé megkopott bennük a kezdők lelkesedése.

A saját jelmezeim közül egy nyuszira meg Piroskára emlékszem.

És egy királylányruhára, amit viszont varrónővel varrattunk, mert ilyesmit nem lehetett kapni vagy kölcsönözni. Bordó műselyemből készült, földig értek a fodrai. Imádtam.

A katicabogár egyszerűen megvalósítható farsangi jelmez (Fotó: Canva)

Kapcsolódó: Kvíz: Jól ismered a farsangi hagyományokat, népszokásokat?

A farsangprojekt akkor került bele ismét a naptáramba, amikor nekem is gyerekem lett, és be kellett szállnom a legkreatívabb anyuka címért folyó versenybe.