Az új esztendő első számában csak-csak megengedheti magának az újságíró, hogy optimistán feltételezze tisztelt, szeretett olvasóiról, hogy tudják, az Ádám-díj Egyesület 2016 óta évente kitüntet három olyan férfit, aki készségesen segíti, hogy a felesége vagy élettársa kibontakoztathassa képességeit, és tehetségét ne falják fel a háztartási és anyai teendők.

E szájhagyomány útján terjedő elismerésre tavaly már határon túlról is érkezett jelölés, és 2026 januárjában harminc Ádám-díjas, kiváló férfi él közöttünk. Akik mellett szárnyalhat a nő.

Ne akarj igazodni, inkább őrizd a szabadságodat akkor is, » ha rátalálsz a másik feledre!

– A társkeresőkről, a vágyakozókról jut eszembe, hogy érdemes kitartónak lenni – jelenti ki Kun Zsuzsa, a Magyar Tudományos Akadémia sajtódíjával kitüntetett népszerű újságíró. – Én harmincöt évesen, sok tévedés és csalódás után találtam rá a másik felemre, az ismert újságíró férjemre egy közös barátunk közreműködésével, aki biztos volt abban, egymáshoz illünk. Nem tévedett!

Ami nem zárja ki, hogy a mi kalandos, eseménydús életünkbe hatalmas veszekedések is beleférjenek, hiszen őszinte szókimondás nélkül nincs élő kapcsolat. Közben természetes, hogy a tizenhárom évvel idősebb, bosszantóan művelt férjem uralja a konyhát, mert velem ellentétben remekül főz.

És természetes volt harmincvalahány évvel ezelőtt, hogy éjszaka dolgozzak a pici lányunk mellett a Danubius rádióban, mert ő kiválóan ellátta az „anyai teendőket”.

Kapcsolódó: Ernyey Béla és Balaton Dóra – Mitől boldog a házasságuk?

Közös igényünk volt és maradt, hogy gyakran rendezzünk vendégségeket, hiszen nemcsak a könyvespolcaink hasonlítottak, amikor összebútoroztunk, de a baráti körünk is azonos volt.

De téved, aki azt hiszi, szabályos párrá értünk az együtt töltött rengeteg év alatt!

A „szabályos” szó kimaradt a szótárunkból… Vadházasságban telt az első tíz évünk, aztán gondoltunk egy nagyot, és elsétáltunk két tanúval az anyakönyvvezetőhöz.

Ne veszítsük el önmagunkat

Egyébként nem tudom, mikor volt az esküvőnk, a férjem sem, hiszen egyikünkben sem merült fel eddig, hogy megünnepeljük az évfordulónkat. Mégsem kerültek el a csodák!

Kun Zsuzsa, a Magyar Tudományos Akadémia sajtódíjával kitüntetett népszerű újságíró.

Amikor édesanyám betegeskedett, barátaink javasolták, helyezzük el idősotthonban, mi azt mondtuk, lakjon nálunk! Felépítettünk számára egy kicsi lakrészt, nyolc évig élt velünk. Én naponta jártam dolgozni, a férjem főzött rá, nem hagyta egyedül, végtelenül szerették egymást.

Amikor engem támadott meg a kegyetlen non-Hodgkin, amibe Antall József miniszterelnök belehalt, olyan szeretettel, figyelemmel és törődéssel vett körül a férjem, hogy a kiváló orvosommal elérték: meggyógyultam.

Mindennek fényében az a komoly-komolytalan üzenetem 2026-ra a hétköznapok harcait vívó pároknak, hogy ne veszítsék el önmagukat, a barátaikat, és őrizzék a szabadságukat akkor is, ha rátalálnak a másik felükre. Persze ez csak tipp, hiszen nincs szabály.

De tán érdemes elgondolkodni az örök igazodóknak, alkalmazkodóknak és megfelelni vágyóknak, hogy miként élhet ilyen harmóniában egy nő, aki negyedik(!) felesége a fér­jének…

Ha a férfi azt mondja, meg lesz csinálva, » akkor az meg lesz csinálva…!

Dr. Bohács Krisztina kognitív pszichológus, aki kimagasló szakmai sikereket tud felmutatni az átlagostól eltérő fejlődésű gyerekek oktatásával, nevelésével kapcsolatban Budapesttől Jeruzsálemig, az Egyesült Államoktól Bécsig, lelkesen javasolta a férjét Ádám-díjra. Meg akarta köszönni, hogy akár hivatásról, akár cégvezetésről, akár gyerekgondozásról és -nevelésről van szó, nem érzi magát egyedül, mert a kapcsolatukban a „mi” mindig felülírja az ént.

– Amikor megismerkedtünk, a férjem tanársegéd volt a szegedi bölcsészkaron, már maga mögött tudta az angol, a német és az olasz szakot, tehát elsőéves „gyerekként” ájultan tiszteltem, pedig még nem tudtam, később majd elvégzi a közgazdasági egyetemet, és pszichoterápiás tanácsadó végzettséget is szerez – emlékezik Krisztina.

– Az én karrierem alakításában is szerepet játszott, hiszen német precizitással, angol diplomáciai érzékkel és olasz szenvedéllyel biztatott és segített.

Mégis el kell mesélnem egy komolytalan-­komoly saját példát a párkapcsolatban élő nőknek, mert a legszuperebb férfiak is fárasztók néha, és ilyenkor nagy szükség van a humorérzékünkre! Például efféle férji szózat hallatán: „Ha a férfi azt mondja, meg lesz csinálva, akkor az meg lesz csinálva… Nem kell állan­dóan, félévente emlékeztetni rá!”

Dr. Bohács Krisztina kognitív pszichológus

Krisztina öblösített férfihangon, nevetve idézi fel a „szózatot”, majd elmeséli, hogy néhány héttel ezelőtt egy meseszép olasz kisvárosban, Gradóban voltak dolgozni és kicsit pihenni, csakhogy ő betegen érkezett.

„Köszönöm, hogy vagy nekem!”

– Sokat aludtam, de szívesen főztem. Például zseniálisan finom, de pancsos minestrone levest. Azért hangsúlyozom a pancsosságát, mert nem volt erőm a nyomok eltakarításához. Tésztafőző edények, lábosok, tálak, reszelők, égig érő maradékok, sárgarépa, zeller, brokkoli, paradicsom, fehérbab… Sebaj, gondoltam, megkérem a férjemet, mosogasson el, ő rögtön vállalta.

Aztán hétfő déltől szerda éjszakáig, közel hatvan(!) órán át nem zavarta a konyha látványa és „illata”.

Én egyszer, kétszer, sokszor feljajdultam, „ideje lenne…”, mire az említett szózat volt a válasz. Szerda éjjel nem bírtam tovább, negyed egykor végeztem a mosogatással.

Mérges voltam, mert hatvan óra alatt volt ideje összebarátkozni a környékbeliekkel, volt ideje ­kerékpározni és százhetven oldalt elolvasni ékes olasz nyelven egy új, népszerű regényből, még vendéget is hívott, aki szerencsére nem jött el…

– Másnap illatos kapucsinóval és croissant-nal ébresztett, közben zavartan hajtogatta, nem kellett volna fáradnom, csodálatos vagyok, meg sem érdemel engem… A bűntudata, a kedvessége és az olasz napfény megtette a magáét, gyorsan meggyógyultam, és hazafelé már azon somolyogtam magamban, hogy mégis jól fejeztem be a férjemről szóló laudációt az Ádám-díj átadásakor. „Köszönöm, hogy vagy nekem!”

Rövid az élet ahhoz, hogy gyönge nő legyél, » mondd ki, mit érzel, élj bátran!

– A páromról írt laudációm nemcsak az ő szemébe csalt könnyeket az Ádám-díj három évvel ezelőtti átadásán, hanem a közönséget is meghatotta – emlékezik Valentini Zsuzsa író és középiskolai tanár. – Valószínűleg azért, mert teljes őszinteséggel írtam arról, hogy én hetvenöt évesen voltam olyan bátor (öntörvényű vagy bolond?), hogy a férjem halála és a gyászév letelte után magam kezdeményezzem a mi gyönyörű kapcsolatunkat.

Egyesek megbotránkoznak,