A bükki füvesember, Szabó Gyuri bácsi lánya, Lopes-Szabó Zsuzsanna a dédnagymamája és az édesapja szellemiségét továbbörökítve dolgozik azért, hogy a gyógynövényekkel kapcsolatos tudást megossza, és segítse a természet kincseivel gyógyulni vágyókat. Közvetlenségére jellemző, hogy azonnal felajánlotta, tegeződjünk.

Ahogy leültünk a kávénk mellé, rögtön arról kezdtél mesélni, milyen érdekeset láttál ma egy templomkertben: egy férfi fogkrémmel tisztított egy emléktáblát, és te odamentél, rákérdeztél, mit csinál. Kíváncsi természet vagy?

Nyitott vagyok a világra, és érdekel minden, ami szokatlan, vagy éppen jó érzést kelt bennem. Erre kilencven százalékban pozitívan reagálnak az emberek. Például tegnap megdicsértem a magyar légiutas-kísérőt, hogy milyen szép kiejtéssel beszél angolul. A férjemmel Svájcban élünk, sokat repülök, és mindig bekukkantok a pilótafülkébe, hogy megköszönjem a pilóták munkáját. 

Azért kezdtél blogot írni, hogy lejegyezd, amit úton-útfélen észreveszel, vagy ami éppen foglalkoztat? Legyen az egy gondolat arról, mit érzel édesapád üres házában, vagy a lelki béke és a szépség összefüggéséről…

Igen, ezeket aranyrögöknek hívom. Apró értékek, amelyek elém gurulnak, amelyeken elmélázom. Valaki pár éve kedvesen azt javasolta, „indíts egy blogot, írd le ott ezeket a szamárságokat”. Azóta leírom. Aztán két éve készítettem egy videót az asztalomnál: megmutattam, honnan dolgozom. Óriási sikere lett, úgyhogy folytattam.

Ezekben a videókban mesélek a gyógynövényekről, bemutatom, hogyan készítek el egy forrázatot, vagy mit ajánlok immunerősítésre. De ha éppen Portugáliában olívafákat szüretelünk, akkor az olívaolajról beszélek. A férjem portugál, és a szerelmese ennek a növénynek. 

Zsuzsa az édesapjától tanulta a gyógynövényekkel kapcsolatos ismereteket – Gyuri bácsi pedig az ő nagymamájától

Miért éltek mégis Svájcban? 

A férjem ott végezte el az egyetemet, majd ott állt munkába. Egy multicégnél dolgozott, amely Magyarországra helyezte, így ismerkedtünk meg Egerben. Később Csehországba, Portugáliába, majd ismét Svájcba küldték, én pedig mentem vele. 2003-ban már Svájcban laktunk, amikor megkeresett apám, hogy segítsek neki.

Akkor még csak az első felfedezését szerette volna népszerűsíteni, a cukorbetegeknek készült teakeverékét, amelyre rengeteg pozitív visszajelzést kapott. Azt szerette volna, hogy minél több betegen segíthessen vele, de ehhez forgalmazási engedélyt kellett szerezni, számos adminisztratív teendőt intézni. Üzleti érdeklődése egyikünknek sem volt, ehhez nem értettünk.

Mondtam is neki, hogy bölcsészdiplomával velem nem sokra megy, de hát én voltam az egyedüli gyereke, engem tudott felhívni. Hazajöttem, a megtakarított pénzemből kibéreltem egy irodát három hónapra – gondoltam, ennyi idő alatt úgyis kiderül, hogy ez nem fog menni. De azóta is megy.

Mit láthatott meg benned, amit még te sem tudtál magadról?

Tudta, hogy talpraesett vagyok, több nehéz élethelyzetből felálltam már, és talán bízott abban, hogy bele tudok tanulni bármibe, ha akarok. Beleástam magam az engedélyeztetési folyamatba, majd a csomagolástechnikába.

Feltérképeztem, honnan szerezhető be a megfelelő mennyiségű gyógynövény, mert annyit már nem tudtunk szedni a Bükkben, amennyire szükség volt. Egyik teakeverék után jött a következő: amit a betegek apámtól kértek, ő azt kikísérletezte, összeállította.

Úgy érzem, igazából ez a történet önmagát írja, csak segédek kellenek hozzá. Az ügy, amit édesapám képviselt, annyira fontos, hogy az égiek egyengetik. És most már három éve ő is odafentről figyel minket. 

Sosem mondtad, hogy te magyar–orosz–angol szakos tanárként mégsem érzed jól magad az üzletasszony szerepében? 

Voltak mélypontok, de nem volt választásom, nem szállhattam ki. Az első öt évben egyedül építettem a vállalkozást. Édesapám folyamatosan előadásokat, tanácsadásokat tartott, és Bükkszentkereszten a gyógynövénytermesztést felügyelte.

Amikor úgy láttam, hogy a cég akkorára nőtt, amihez már tényleg kevés vagyok, hozzáértő kollégákat kerestem. Ők többnyire még ismerték apámat, így közvetlenül tőle tanulhattak. 

Édesapád jellemét milyen gyógynövénnyel tudnád társítani?

A katángkóróval. Szívós, elpusztíthatatlan növény. Szárítani, feldolgozni is nehéz a kemény szára miatt.­ De nagyon sok bajra gyógyír, és gyönyörű kék virággal büszkélkedhet – pont mint amilyen színű apám szeme volt. 

Kemény emberként emlékszel rá?

Makacs, akaratos, szebb szóval kitartó, elszánt volt. Amiben hitt, azért lement a földről. 

Te milyen gyógynövény lennél?

Csipkebogyó. Kicsit szúrós, halvány színű rózsaként ­virágzik, és a termése nagyon hasznos: érfalakat tágító, immunerősítő, C-vitamin-bomba. 

Szúrós vagy?

Néha. 

Milyen gyógynövények vesznek körül ott, ahol most élsz, ezerkétszáz méter magasan?

Apám mindig azt mondta, azok a növények teremnek körülötted, amelyekre szükséged lesz. Például az egyik évben láttuk, mennyi aranyvessző nőtt, gondoltuk, hogy sok májproblémával keresnek majd meg minket, és tényleg.

Persze az emésztési zavarok egyre gyakoribbak. Nagyon szeretem a szagos mügét, ami szintén remek emésztésjavító, nyugtató. A benne lévő kumarin hatóanyaga gyulladáscsökkentő, és annyira finom illata van! Tavasszal fehér szőnyegként borítja be a környékünket. A virágát szoktam gyűjteni, tejbe áztatom, majd leszűröm, és muffint sütök vele. Finom aromás ízt ad, ez az egyik kedvencünk. 

Apa és lánya: kitartással, szorgalommal, alázattal a gyógyításért

Milyen gyógynövény nem hiányozhat a kamrádból?

Egy egész kollekciót tartok otthon. Ezt majdnem olyan jól csinálom, mint apám. Ő minden reggel hatféle gyógynövényt mért ki, forrázott, majd szűrt le, és ezeket iszogatta a nap folyamán. Nem azért, mert bármilyen egészségügyi panasza lett volna, hanem megelőzésképp.

Kilencvenkét éves korában hagyta abba az előadásokat, de csak a pandémia miatt, semmi baja nem volt. Én rendszeresen iszom cickafarkfüves és kamillás teakeveréket, illetve van egy kis pajzsmirigyproblémám, arra a közönséges galajt fogyasztom. A férjemnek forrázom a fekete ribizlis teát, mert köszvényes, illetve a galagonyást, hogy ne legyen magas vérnyomása. 

Mikor nyúlunk a népi gyógyászathoz ebben a felgyorsult világban, amikor a legegyszerűbb bekapni egy gyógyszert, ha valami fáj?